Orbán Viktor október 17-i rádióinterjúja

A biológiai hadviseléssel szembeni védekezés Magyarországon, az egészségügyi reform és a tárca gazdáját ért bírálatok, a gazdaságélénkítő intézkedések hatása a magyar gazdaság kilátásaira, különös tekintettel a Gazdaságkutató Intézet legutóbbi jelentésére – ezek voltak a fő témái annak az interjúnak, amelyet a Kossuth rádióban adott szerda reggel a magyar miniszterelnök.

A miniszterelnöki beszéd letölthető formában.
1. rész ( 1 581 795 byte)
A miniszterelnöki beszéd letölthető formában.
2. rész ( 1 612 756 byte)
A miniszterelnöki beszéd letölthető formában.
3. rész ( 1 542 452 byte)
A miniszterelnöki beszéd letölthető formában.
4. rész ( 1 842 405 byte)

Elsőként a lépfene baktériummal kapcsolatos intézkedésekről beszélt Orbán Viktor. A keddi parlamenti ülésnapon egy kormánypárti képviselő azonnali kérdésére Mikola úr választ adott a Parlamentben. Mint Orbán Viktor elmondta, nem véletlenül hangzott el ez a kormánypárti kérdés. A lényeg nem a kérdésen volt, hanem a válaszon, vagyis hogy a kormányzat képviselője, Mikola úr lehetőséget kapjon arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt, a televízión keresztül kérdésre adott válasz formájában elmondja azt, amit érdemes a biológiai hadviselés kapcsán Magyarországon tudnunk. A miniszter úr elmondta, hogy már néhány héttel korábban készültünk arra, hogy ez a brutalitás bennünket is elérhet.

Bár Magyarország nem tartozik a kiemelt célpontok közé, de amerikai érdekeltségek, vagy angol érdekeltségek Magyarországon is működnek. A kormánytól kapott utasításnak megfelelően átnézték a biológiai kártételekkel szembeni védekezésnek a lehetőségeit. Az egészségügyben hivatalt viselő felelősök felfrissítették néhány fertőzésre vonatkozó tudásukat avégett, ha Magyarországot – nem Magyarország, hanem az itteni angolszász vállalkozások okán – ilyen atrocitás érné, akkor az ne találjon felkészületlenül bennünket. Amit tehát meg lehetett és meg kellett tennie a kormánynak, azt Mikola úr irányításával a kormányzati egészségügyi szervek megtették.

A következő kérdésre, miszerint 6-7 hónappal a választások előtt hogyhogy belevágott a kormány az igen pénzigényes és buktatókkal teli egészségügyi törvénymódosításba, s valóban inog-e Mikola István széke, Orbán Viktor úgy válaszolt: amióta figyeli a magyar politikai élet történetét, és amióta demokrácia van, azóta mindig az egészségügyi miniszter széke tűnt az egyik legmozgékonyabb, legkönnyebben táncoltatható széknek. Bármit csinál egy egészségügyi miniszter Magyarországon, másnap már felröppen a hír: lehet, hogy olyan dologba fogott, amely miatt nem éri meg miniszterként a következő napot. Ez nem rendkívüli dolog, megvan a maga oka. Az egészségügyben nagyon sok kesze-kusza érdekviszony uralkodik egyszerre, ezért nagyon nehéz olyan lépést tenni bármelyik miniszternek és bármelyik kormánynak, amelyre fel ne figyelnének. Az egészségügy egyébként a világ más országiban is kényes kérdés: ha jót csinál az egészségügyi miniszter, ha rosszat, biztosan keresztezi valakinek az érdekét. Ezért a mindenkori egészségügyi miniszterrel kapcsolatban felröppenő hírek szinte automatikusak.

Ami az egészségügyi reformot illeti, arról Magyarországon különböző képzetek élnek az emberek fejében. Még mindig sokan vannak, akik azt gondolják, hogy az egészségügyi reform az olyasmi, amit elhatároz az ember hétfőn, kedden belevág, szerdán és csütörtökön nagyjából végrehajtja, szombaton és vasárnap megvonja a mérleget és hétfőn egy reformált egészségügyünk van. Ez egy közkeletű tévedés. A mostani kormány immáron három év óta egyfolytában próbálja mélyen és alaposan átalakítani az egészségügynek a rendszerét. Évekre elhúzódó folyamatról van szó. Ha valaki most visszanéz a mögöttünk hagyott időszakra, akkor láthatja, hogy a jelenlegi kormány a háziorvosi ellátással kezdte az átalakítást.

Az egész praxis-privatizáció óriási viták kereszttüzében indult, melynek során sokféle akadályt kellett átugrania a kormánynak, amelyek között magasra állított parlamenti akadályok is voltak. Eleinte az önkormányzatok is bizalmatlanul fogadták a kezdeményezést, de mára már az ország nagyon sok helyén jól működő, magánkézben lévő háziorvosi praxisok léteznek. Ez volt tehát az első lépés. Ezt egészítette ki a kormány azzal, hogy a Parlament hamarosan várható döntése szerint – talán a magyar egészségügy történetében először – a háziorvosok egyfajta amortizációs leírási lehetőséget kapnak. Ez azt jelenti, hogy az Egészségügyi Pénztár bizonyos, a háziorvosok által használt eszközök értékvesztését el fogja ismerni a velük való elszámolásban. Ez a reformnak egy jól körülhatárolható és lényeges területe volt.

A második lépés az volt, hogy a kormány megpróbálta az ápolónők helyzetét rendezni. Ehhez az kellett, hogy még valamikor 1998-99-ben a közalkalmazottak egységes bérét szétbontsa a kormány, külön szorzókat vezessen be, és egy bizonyos kiegészítő számítási móddal állapítsa meg a pedagógusoknak, az egészségügyben és a kulturális területen dolgozóknak a bérét. Így vált lehetővé, hogy az egészségügy egyes részei nagyobb béremeléseket kapjanak. Éppen ezelőtt néhány nappal, talán egy hete hozott a kormány egy olyan döntést, amelyben jelentősen fölemelik az ágy mellett, három műszakban dolgozó, legnehezebb munkát végző nővéreknek a fizetését, akiknek mindannyian hálával és köszönettel tartozunk. Mellettük az ugyanilyen munkát a szociális területen végzők, illetve a betegekhez kiszálló, mentőellátásban résztvevők is ilyen fizetésemelést kaphattak. Ez is a reformnak egy része, hiszen a bérek megemelése nélkül nehéz átalakítani az egészségügyet.

Az egészségügyben nagyon nehéz általános béremelésről beszélni, mert szerteágazó tevékenységi köröket látnak el az ott dolgozók. Volt egy általános béremelés az év elején, ami az egészségügyben dolgozó minden alkalmazottra kiterjedt, és volt egy év közben. Mindez aszerint történt, ahogyan a gazdaság teljesítőképessége alakult. A kormány újabb és újabb forrásokat tudott az egészségügy rendelkezésére bocsátani, s az egészségügyi miniszter döntésének megfelelően a leginkább rászorult, a leginkább elhanyagolt, meg nem becsült rétegeket kezdte el a kormány kiegészítő béremelésekkel segíteni. Két-három hónappal ezelőtt az a vélekedés alakult ki kormányülésen, hogy az ágy mellett dolgozó ápolók azok, akik a munkájukhoz képest talán a legkevesebb fizetést kapják, holott ők találkoznak legtöbbet a betegekkel, s nekik kell lelkileg is talán a legnehezebb munkát végezni. A rendelkezésre álló összeg egy részét tehát ők kapták meg.

Arra a felvetésre, miszerint a Gazdaságkutató Intézet jelentése szerint hiába indította el a kormány Széchenyi plusz néven a belső piacélénkítő csomagját, ennek ellenére lassulni fog a magyar gazdaság növekedése és a második félévben 3,5-4 százalék lesz a növekedés Orbán Viktor úgy válaszolt: való igaz, hogy a világban most hidegebb szelek fújnak, s dúl a recesszió. Amerikában lényegében már nem gazdasági növekedésről, hanem visszaesésről beszélnek, és az európai térségből is egyre alacsonyabbra tett növekedési híreket és várakozásokat hallani. Magyarországon a kormánynak úgy kell eljárnia, mint bárkinek a saját háztartásában. Az első nehéz kérdés az, hogy mennyi ideig tart ez a folyamat. Reménykedve, hátradőlvén a székében azt is gondolhatja bárki, hogy néhány hónap múltán majd visszatér az élet a normális kerékvágásba. Azaz nem kell a gazdaságpolitikát új eszközökkel kiegészíteni, inkább csak türelmesen várni kell.

Jó lenne, ha így lenne és nem is zárható ki, hogy ez bekövetkezik, de a kormány gazdasági tanácsadói azt mondják: egy-másfél évig mindenképpen kitartó visszaesésre kell számítani. Az viszont már hosszú idő. Ezért kellett a kormánynak az előttünk álló másfél évre egy, a gazdasági növekedést serkentő csomagot összeállítania. Ezt hívjuk Széchenyi plusznak. A kormány a döntést meghozta, megkezdte annak a végrehajtását, de annak eredményei három-négy-öt hónap múlva jelennek meg. Például az a sok tízmilliárd forint, amelyet az ország negyvenegynéhány helyén fog majd beruházni a kormány útépítések formájában, azok a munkálatok még nem indultak meg. Ezek a munkák késő ősszel, ha pedig a tél enyhe lesz, akkor a tél elején, illetve gyorsan jövő tavasz kezdetén indulhatnak majd meg.

Orbán Viktor elmondta, hogy természetesen foglalkozni kell a Gazdaságkutató Intézet jelentésével is. De az is tény, hogy a kormány által működésbe hozott, a gazdasági növekedést gyorsító eszközök hatását csak a következő év derekán lehet majd először felmérni. Addig viszont azért lehet izgulni, hogy a jelenleg 4 százalék körüli gazdasági növekedés 3,9 vagy 3,8 százalék lesz-e az előző évhez képest, vagy esetleg 4,1 vagy 4,2 százalék. A miniszterelnök önmagában nem is a százalékot tartja fontosnak, hanem azt, hogy a magyar gazdaság ebben a nehéz időszakban is képes legyen arra, hogy kétszer olyan gyorsan fejlődjön, növekedjék, mint az Európai Unió gazdasága. Ha ez a kétszeres szorzó megvan, akkor az a felzárkózási ütem, amellyel Magyarország utol akarja érni a nálánál szerencsésebb országokból álló nyugat-európai világot, az a terv és szándék fenntartható lesz.

Egyébként minden szerda reggeli kormányülés úgy kezdődik, hogy a pénzügyminiszter, a gazdasági miniszter, a privatizációs ügyekért felelős miniszter és a gazdasági tanácsadók közül néhányan összeülnek és a miniszterelnökkel közösen átnézik, hogy mi történt az elmúlt héten a gazdaságban és mi várható a következő napokban. A mai napon valószínűleg egy olyan kép fog kirajzolódni, hogy a növekedés lassul, ugyanakkor örülni lehet annak, hogy az infláció üteme tovább csökkent. Tizenöt év óta nem volt Magyarországon olyan alacsony az infláció üteme, mint amekkora a legutóbbi egy-két hétben, hónapban.

Ez többek között annak is köszönhető, hogy a háttérben egy paktum jött létre Járai Zsigmond jegybank elnök úr és Varga Mihály pénzügyminiszter között. A miniszterelnök is többször jelen volt kettejük megbeszélésén, ahol a Jegybank több javaslatot is tett a kormányzat számára, hogyan lehetne áttörni az infláció falát, majd hosszabb megbeszélések után a pénzügyminiszterrel hosszabb össze is raktak egy ilyen csomagot. Ennek volt a része az is, hogy eltörölték a forint csúszó-leértékelését, hogy a forint előtti megerősödés útját kinyitották, s ezért erősebb ma a valutánk, mint korábban volt. Volt még néhány más döntés is, de ebbe a sorba illeszkedik bizonyos értelemben a Járai Zsigmond és Varga Mihály legutóbbi megállapodása is arról, hogy jövőre az államadósság kicsit másképpen lesz finanszírozva, mint korábban volt. Ennek lényege, hogy az ország nem vesz fel újabb külföldi hiteleket az adósság törlesztésére, hanem a magyar gazdaság belső erőiből fogja azt megoldani.

A harmadik körülmény, amit mindig figyelni kell, az a munkanélküliség és a bérek alakulásának a kérdése. 1991-92 óta – amióta munkanélküliség van Magyarországon – még nem volt ilyen alacsony a munkanélküliségnek a mutatója. Az eddig közzétett adatok szerint ebben az esztendőben a bérek is 4-4,5 százalékkal nőttek valóságos értéküket tekintve, a gyermektámogatásokat hozzá számolva. A legfontosabb és leginkább támogatott rétegnél, azaz a dolgozó és egyúttal gyermeket is nevelő rétegnél pedig ez növekedés a hat százalékos mértéket is elérte eddig, amely a remények szerint az év végéig meg is marad.

Orbán Viktor elmondta: a legtöbb mutatóban inkább bizakodásra okot adó fejleményeket láthatunk, a gazdasági növekedés azonban találatot kapott, sántít, húzza a lábát és ott szükséges a kormányzati beavatkozás. De a miniszterelnök szerint a Széchenyi-plusszal a következő év derekára ismét hangosan zakatol majd a magyar gazdaság vonata.

A miniszterelnöki beszéd letölthető formában.
1. rész ( 1 581 795 byte)
A miniszterelnöki beszéd letölthető formában.
2. rész ( 1 612 756 byte)
A miniszterelnöki beszéd letölthető formában.
3. rész ( 1 542 452 byte)
A miniszterelnöki beszéd letölthető formában.
4. rész ( 1 842 405 byte)