Nem kérünk a tíz új tagból

Az Európai Bizottság azon javaslata, hogy 2002-ben tíz ország is az EU tagjává váljon méltán váltott ki meghökkenést a magyar külpolitika vezetőiben. Egy ilyen döntés teljes ellentétben állna mindazzal, amit az EU az elmúlt évtizedben a tagjelölteknek mondott.

Még fontosabb azonban az, hogy a különböző felkészültségi szinten lévő országok együttes felvétele hazánk érdekeit kifejezetten sértené. A magyar külpolitikának mindent el kell követnie, hogy az Európai Unió csak a tagságra valóban felkészült országokat fogadja sorai közé.

Az Európai Bizottság két hete közzé tett jelentése kimondja, hogy a bizottság véleménye szerint 2002-re Románia és Bulgária kivételével valamennyi tagjelölt ország kész lesz a csatlakozásra. A jelentés egy kisebb lavinát indított el: a múlt héten több EU ország magasrangú külügyi tisztviselője is kijelentette, hogy a tíz jelölt együttes csatlakozását támogatja.

Mindez szöges ellentétben áll azzal az Uniós vezetők által majd egy évtizeden át hangoztatott elvvel, miszerint minden jelentkező teljesítménye egyenként kerül elbírálásra. Az egyidejű EU csatlakozás ugyanis eltekintene attól a ténytől, hogy a tíz szóbanforgó ország gazdasági és politikai felkészültsége nagyon különböző. Míg Magyarország, Szlovénia vagy Észtország szinte minden szempontból megfelel az Unió által korábban megfogalmazott elvárásoknak, addig ez több jelöltről nem igazán mondható el.

Szlovákiában például továbbra is jelentős esélye van annak, hogy a demokratikus országok által szalonképtelennek tartott Vladimir Meciar ismét kormányfővé váljon. Litvániában és Lettországban a piacgazdasági reformok nagy részét csak néhány éve vezették be, így ezen országok ott tartanak gazdaságilag, ahol hazánk volt 1995-ben. Sőt, a jelenlegi állapotában még a lengyel gazdaság sem elég erős ahhoz, hogy komolyabb nehézségek nélkül átvészelje a csatlakozással járó új piaci versenyt.

A tíz ország együttes felvétele jelentős mértékben csökkentené hazánk csatlakozásból származó gazdasági hasznát. Ha az EU tagság feltételei valóban a stabil piacgazdaság és a jól működő demokratikus intézmények lennének, úgy az komoly gazdasági előnyöket jelentene. Egyrészt az ország stabilitásába vetett nemzetközi hit megerősödne, ami az országkockázat csökkenésén keresztül a kamatlábak csökkenéséhez vezetne.

Másrészt a magyar vállalatok EU piacokra való jutását nagyban megkönnyítené az, hogy a hazai engedélyek az egész Unión belül érvényesek lennének. Harmadrészt Magyarország évi többszáz millió eurós támogatást kapna a brüsszeli kasszából. Ezen előnyök azonban jóval kisebbek lesznek, ha mind a tíz ország egyszerre csatlakozik. Ebben az esetben ugyanis az EU tagság nem feltétlenül fog gazdasági és politikai stabilitást jelezni, így hazánk országkockázatról alkotott külföldi elképzelések sem fognak jelentősen változni. A magyar hatósági engedélyek nyugati elfogadottságát hamar alááshatja egy velünk együtt csatlakozó ország bürokráciájának inkompentenciája. Ráadásul tíz új tag esetben minden bizonnyal kevesebb EU támogatást fogunk kapni, mint ötében.

Az új terv politikai szempontból is káros Magyarországnak. Amíg minden jelentkező ország úgy gondolja, hogy az EU tagságnak komoly politikai előfeltételei vannak, addig ez a tény komoly nyomást gyakorol az európai értékek betartásának irányában. Ez a nyomás döntő szerepet játszott bizonyos kisebbségvédő törvények elfogadásában Romániában és Szlovákiában. A különböző felkészültségű jelöltek együttes felvétele azonban azt az üzenetet küldené az egyelőre kimaradó Romániának, hogy elegendő csak részben megfelelni az EU által hivatalosan megfogalmazott normáknak. Ráadásul Szlovákia egyidejű csatlakozásával és a közeli román belépés reálissá válásával Magyarország elveszítené azt a lehetőséget, hogy az európai kisebbségvédelmi normák betartása felett hatásosan őrködjön.

Mindezen okok miatt a magyar külpolitikának mindent el kell követnie, hogy az Európai Bizottság által felvázolt egyidejű tömeges belépés ne valósuljon meg. Az idő sürget, mert a december közepén Belgiumban tartott uniós miniszterelnöki ülés akár a végső szót is kimondhatja az ügyben.