Orbán Viktor december 12-i rádióinterjúja

Vajon miért tettek egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat a francia politikusok a EU-bővítésről? Közrejátszanak-e politikai szempontok abban, hogy hány új taggal képzeli el a bővítést az EU? Minek köszönhető az infláció csökkenése és a szakértőket is meglepő, nagymértékű alapkamat csökkentés? Miért érte sok kritika a kormányt az új pedagógusi bértábla miatt? Ki jár jól az új agrártámogatási rendelettel? A Kossuth rádiónak adott ma reggeli interjújában e kérdésekről beszélt a magyar miniszterelnök.

Mielőtt Orbán Viktor Párizsba utazott volna, a francia külügyminiszter úgy nyilatkozott: ő annak a híve, hogy egyszerre bővüljön az Európai Unió 10-14 tagállammal. Aztán amikor a magyar miniszterelnök találkozott Chirac elnök úrral, Chirac már inkább a magyar álláspontot hangsúlyozta, miszerint egyenként kell megnézni a felvételre várókat. Arra a kérdésre, miszerint vajon egyfajta háttérben történt győzelemről van-e szó, vagy csak rosszul kommunikáltak egymással a francia politikai elit tagjai, Orbán Viktor úgy válaszolt: ő inkább a saját személyes magyarázatával hozakodna elő, semmint az igazsággal, mert nem tudja, hogy az végül is hol található ebben az ügyben.

Orbán Viktor úgy gondolja, hogy az Európai Unió külügyekkel foglalkozó embereit most utol érte az a végzet, hogy politikai szempontok keveredtek az Unió kibővítésének kérdéskörébe. Márpedig ha politikai szempontok keverednek a kibővítés témakörébe, akkor megindulnak a spekulációk, kombinációk, javaslatok, félig vagy egészen meggondolt lehetséges forgatókönyveknek a bemutatása. Ezért ma nagyon nehéz dolga van azoknak, akik az Európai Unió külügyekkel foglalkozó embereinek, például a külügyminisztereknek a szavaiból próbálnák megérteni, hogy melyek is a valóságos szándékok. Ugyanis a valóságos lehetőségek és az elgondolható lehetőségek összekeverednek egymással.

Az Európai Unió hivatalos álláspontja szerint nem keveredhetnek bele politikai szempontok. A kibővítés kérdése az Európai Unió eddigi dokumentumai szerint kizárólag szakmai kérdés, ha úgy tetszik, a jelentkező ország fölkészülésének függvénye. Tehát ez idáig az Unió – bár néha meg-megsértette a saját maga által fölállított szabályt, de – óvakodott attól, hogy politikai szempontokat, ország csoportosításokat keverjen össze azzal a kérdéssel, hogy melyik ország mennyire fölkészült. Ez érthető volt, hiszen nyilvánvaló, hogyha nem a fölkészültség az egyetlen szempont, hanem más szempontok is számítanak, akkor a variációs lehetőségek végtelenné válnak.

Joggal mondja a francia külügyminiszter akkor, hogy uraim, ha különböző politikai megfontolásokból akár tizet is föl lehet venni, akkor miért nem veszünk föl tizenkettőt. Erre Orbán Viktor például azt kérdezte a francia köztársasági elnöktől: és akkor mi lesz Horvátországgal? Ha megnézzük például Horvátországot, akkor azt látjuk, hogy a gazdaságát, a belső stabilitását, a versenyképességét tekintve fölkészültebb, mint egynémely, magát tagjelöltnek gondoló ország. Ha tehát politikai kombinációkat vegyítünk össze fölkészültségi szempontokkal, akkor miért hagyjuk ki például Horvátországot. De ez a sor még tovább folytatható.

Ma tehát ebben a zsákutcában van az Európai Unió. A magyar miniszterelnök szerint ennek a zsákutcás történetnek a végére tehet pontot az ezen a héten sorra kerülő uniós csúcstalálkozó, amely a belgiumi Lachenban kerül megrendezésre. Orbán Viktor szerint az Európai Unió tisztségviselői rendezik a sorokat, és egy nyomban vágnak majd a nyilatkozatok a lacheni csúcs után, mint a mostani pillanatban.

A következő kérdés azzal kapcsolatos volt, hogy a héten a Magyar Nemzeti Bank leértékelte az alapkamatot fél százalékkal. Ez talán nem sokat mond azoknak, akiket nem érdekel a gazdaság, de a szakértőket meglepte, hogy ilyen nagymértékű volt a leértékelés. Mindez a rendkívül kedvező inflációs adatokkal van összefüggésben, az áremelkedés például az elmúlt hónapban 0,1 százalékos volt az előző hónaphoz képest. Arra a kérdésre, hogy mi történt, s vajon megállt-e az árak növekedése Orbán Viktor azzal kezdte válaszát, hogy valamikor a nyár közepén a Nemzeti Bank elnöke, Járai Zsigmond egy, a korábbitól eltérő pénzügypolitikát hirdetett meg. A Nemzeti Bankot is jelentősen átalakította, új törvényt is elfogadtatott, illetve a régi törvény jelentősen módosult, s fölállt a monetáris tanács.

Tehát a mai Magyar Nemzeti Bank a vezetését, a működési rendjét tekintve s a célkitűzéseit tekintve eltér a Járai Zsigmondot megelőző korszak jegybankjától és annak politikájától. Orbán Viktor nagyon örül annak, hogy számos nemzetközi hírű, magyar származású, vagy magyar állampolgárságú szakember vesz részt a Nemzeti Bank munkájában. Különösen annak örül, hogy az úgynevezett pénzügyi tanácsban tekintélyes uraknak sikerült partnert látniuk egymásban.

Az a körülmény, hogy a magyar gazdaság zökkenők nélkül, és vitáktól mentesen halad egy adott irányba – aminek egyik eredménye például az infláció csökkenése -, az annak is köszönhető, hogy a magyar gazdaságban egy komoly összefogás jött létre, amelynek része a Nemzeti Bank, része a kormány, de része például a Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamara vezetősége is.

Tehát van egyfajta tudatosodás a magyar gazdaságban, amely arról szól, hogy a gazdasági élet formálóinak, a gazdasági élet szereplőinek együtt kell működniük, a különböző szempontokat közösen kell megpróbálniuk összeilleszteni egy képpé, amelyből aztán kibontakozhat egy emelkedő magyar gazdaság. Orbán Viktor szerint ezért tud csökkenni az infláció, s hogy az utóbbi tíz évben ilyen alacsony inflációt nem mértünk.

Ha ez így megy tovább, akkor megvalósulhatnak azok a célkitűzések, amelyeket az év végére, illetve a következő esztendőre tűzött ki a kormány. Így az év végére elérhetjük az előző évi december és az idei december átlagában számolt mintegy 7 százalékos inflációt. Ez igen szép eredmény, és feljogosítja a kormányt arra, hogy reálisnak lássa a következő esztendőre kitűzött 4-6 százalék közötti inflációt – közelebb a négy, mint a hat százalékhoz.

A mindenkori magyar gazdaságpolitika sikeréhez külső tényezők is kellenek. Nem azok határozzák meg elsősorban, de jelentős hatást gyakorolnak a magyar gazdaság jövőjére. Például a világpiacon tapasztalható energiaár is ilyen körülmény. De ilyen – ma egyébként elég kedvezőtlen – körülmény is, hogy az amerikai gazdaság növekedése lassul, az Európai Unió is visszaesésben van, a növekedési előrejelzések pedig meglehetősen borúlátóak. Ezek mind hatnak a magyar gazdaságra. Ilyenkor különösen fölértékelődik a gazdasági összefogás.

Itt áll példaként a kamatcsökkenés is, amely látszólag egy elvont közgazdasági kategória. Valójában azonban komoly kihatása van az emberek mindennapi életére. Azt jelenti például, hogy olcsóbban lehet pénzhez jutni. Tehát ha valaki hiteleket akar fölvenni, akkor az a jövőben olcsóbb lesz, mint amilyen most, vagy a megelőző néhány hónapban volt. Függetlenül attól, hogy milyen hitelekről van szó, előbb vagy utóbb a Magyar Nemzeti Bank kamatcsökkenései végiggurulnak a kereskedelmi bankokon és olcsóbban teszik hozzáférhetővé a polgárok számára a hiteleket.

A következő felvetésre, miszerint az elmúlt héten rengeteg kritika érte a kormányt a pedagógusi bértábla miatt (felemelték a minimálbért 50 ezer forintra, amivel gyakorlatilag a pedagógusi bértábla fele körülbelül értelmét vesztette, hiszen az alsó lépcsőfokok egyszerűen eltűntek) Orbán Viktor válaszában abból indult ki, hogy amikor a polgári kormány megalakult, akkor Magyarországon a minimálbér mértéke 19 500 forint volt, míg ma a minimálbér mértéke 50 ezer forint. A miniszerelnök szerint jó eredmény az, hogy Magyarországon nyolcórai tisztességes munkáért már nem szabad kevesebbet fizetni, mint 50 ezer forintot – ami, lássuk be, egyáltalán nem magas összeg -, és ez közös sikere Magyarország minden polgárának.

Orbán Viktor jól tudja, hogy a mostani véleményekben az jelenik meg: nagyon derék dolog, hogy a kormány emelte a 19 500, majd később 25 ezer forintnyi minimálbért 40, majd 50 ezer forintra, de hát ezzel a magyar bértábla alján, alsó közepén zsúfoltság alakult ki, és – az érvelők szerint – a teljesítményekben tetten érhető különbség nem mutatkozik meg a bérekben. A miniszterelnök azonban annak a pártján van, és abban hisz, hogyha a minimálbér egy országban nő – egyébként a nyugat-európai államokban is ezt lehetett tapasztalni -, akkor egy-két éven belül a magasabb bérkategóriákban is érzékelhető növekedés indul meg. A kormány ezt igyekezett elősegíteni, mert a pedagógusoknak, a közgyűjteményben dolgozóknak ebben az évben kétszer emelt bért: 2001 januárjában, majd 2001 őszén.

Orbán Viktor úgy érzi, hogy a mostani körülményekhez és a gazdaság lehetőségeihez képest jelentős mértékben emelte a bért a kormány, éppen annak érdekében, hogy ez a torlódás kevésbé legyen fájdalmas. Ennek meg is volt a maga eredménye, de nem elegendő. Egyetért azokkal a pedagógusokkal és szakemberekkel, akik azt mondják, hogy a pedagógusi bértáblát meg kell változtatni, de inkább úgy fogalmazna: valójában nem a pedagógusi bértábla megváltoztatására volna szükség.

Eljött az ideje annak, hogy úgy, ahogyan a köztisztviselőknél, a rendőröknél, a tűzoltóknál, a határőröknél és a katonáknál az állam megalkotta az életpálya rendszert, most a pedagógusok számára is megalkossanak egy pedagógus életpálya rendszert. Ennek megvan a maga saját törvénye, amire külön törvényt kellene alkotni, és amelynek megvan a saját maga belső fizetési, jutalmazási rendszere is.

Ezen az ügyön egyébként az Oktatási Minisztérium dolgozik. Ez, a bértábla rendszerhez képest jelentős mértékű béremelést hord magában. Arról még folyik a vita, hogy az eltöltött évek vagy a szaktudás után emelkedjék az alapbér. Orbán Viktor bízik abban, hogy a választások után nemsokkal meg lehet indítani a pedagógusi életpálya rendszert.

A következő kérdés a jövő évre szóló agrártámogatási rendeletet aláírásával volt kapcsolatos. Arra a kérdésre, hogy a rendeletnek melyek a főbb hangsúlyai, azaz ki jár jól vele, s vajon már összefüggésben áll-e a családi gazdaságok támogatásával, Orbán Viktor úgy válaszolt: a kormány terve szerint senki sem jár rosszabbul. Reményeik szerint valamelyest mindenki, a családi gazdálkozók pedig kifejezetten jobban járnak. A rendelet megértéséhez Orbán Viktor a következő két hét történéseit magyarázta el.

Ezek szerint a miniszter azért írta alá az agrártámogatási rendeletet, hogy a gazdák ezt minél hamarabb megismerhessék, és a maguk terveit elkészíthessék. Amint a parlament megalkotja a nemzeti földalapról szóló törvényt, és megalkotja a földtörvény módosítását, a kormány a következő napon meg fogja alkotni a családi gazdaságokról szóló rendeletet. Ezáltal létrejönnek a családi gazdaságok Magyarországon, mint jogi kategória. Ezzel a kormány egy kedvezőbb gazdálkodási formát kínál a kis- és középbirtokosoknak.

A tervek szerint rá két napra a kormány meghirdeti az új agrárhitelezési rendszert. Ez részben kapcsolódni fog a támogatási rendelethez, részben azon túli elemeket is tartalmaz majd. Ha minden igaz, akkor egy olyan agrárhitelezési rendszert sikerült kidolgozni Magyarország számára, amit a 20. században még nem élvezhetett a magyar mezőgazdaság, és aminek eredményeképpen elsősorban a magánbirtokosokhoz, de a jogi személyiségű társaságok számára is áramolhatnak, számukra is elérhetőek lesznek jelentős összegű, hosszú lejáratú mezőgazdasági hitelek. Orbán Viktor nagyon bízik abban, hogy ez alapvetően meg fogja változtatni a gazdálkodás föltételeit a mezőgazdaságban.

Arra a kérdésre, hogy mitől juthatnak el az érintettekhez a hosszú távú hitelek, a válasz úgy szólt: a kormány kidolgozott egy merőben új agrárhitelezési rendszert. Ennek a kulcsa az, hogy a Nemzeti Földalapról szóló törvény megszülethessen. A miniszterelnök most még azért nem akar erről többet mondani, mert minden azon múlik, hogy a parlamentben meglesz-e a képviselők többsége a Nemzeti Földalapról szóló törvény és a földtörvény módosítása mögött. Ha ez sikerül, akkor rá három-négy napra a kormány nyilvánosságra hozza az új agrárhitelezési rendszert is.