Stoiber – jó hír Magyarországnak

Edmund Stoiber bajor miniszterelnöknek, a német kereszténydemokraták jelöltjének jó esélyei vannak a szeptemberi választásokon. Magyarország számára nemcsak Stoiber racionálisabb, a baloldalnál kevésbé utopisztikus EU-politikája lenne előnyösebb: az sincs kizárva, hogy Stoiber nyomást gyakorolna Prágára a benesi dekrétumok ügyében.

A hétvégén eldőlt, hogy Edmund Stoiber bajor miniszterelnök lesz a német kereszténydemokraták jelöltje, az idén szeptemberben esedékes parlamenti választásokon. A közvélemény-kutatások adatai szerint ha ma tartanák a választásokat, akkor az ő vezetésével a CDU-CSU pártszövetség a kormányzó szociáldemokratákkal közel megegyező számú szavazatot kapna. A verseny tehát teljesen kétesélyes: Stoiberből könnyen német kancellár lehet. Ez pedig egyértelműen jó hír lenne hazánk számára.

Minden jel arra mutat, hogy Stoiber jó gazdasági szakember. Az ő vezetése alatt a bajor gazdaság teljesítménye messze túlszárnyalta Németországét. Ez pedig egyre fontosabb szempontnak tűnik a korábban Európa motorjának tekintett országban. A német gazdaság ugyanis évek óta a kontinensátlag alatti növekedési mutatókkal rukkolt ki, a tavalyi évben pedig már csak alig-alig mozdult előre. Stoiber valószínűleg megpróbálná az ezernyi állami szabályozás által merevvé tett német munkaerő- és árupiacokat megreformálni. A reform minden bizonnyal dinamikusabb gazdaságot eredményezne, ami pedig a Németországba irányuló magyar export növekedésén keresztül a magyar gazdaság számára is előnyös lenne. Számunkra ugyanilyen fontos az is, hogy a rugalmasságot célzó reformok várható sikere megakaszthatná az EU-ban jelenleg uralkodó állami túlszabályozás-párti lendületet. A magyar gazdaság ugyanis az elkövetkező tíz-tizenöt évben jelentős változásokon kell, hogy keresztül menjen ahhoz, hogy teljesen felzárkózhasson az európai átlaghoz. Ezen változásokat a Brüsszelből érkező, s értelemszerűen nem hazánkra szabott direktívák csak lassítanák.

A CDU kancellárjelöltje bajorországi gyökereinek köszönhetően ösztönösen ódzkodik a brüsszeli központosítási törekvésektől. Ez persze az Európai Uniót az Utópia megvalósítása felé tett első lépésnek képzelő európai baloldal szemében egyenlő az EU-ellenességgel. Erről persze szó sincs. Stoiber pusztán a szubszidiaritás EU által megfogalmazott elvének következetesebb végrehajtását követeli. Ezen elv szerint az Unió csak olyan kérdésbe avatkozik bele, amit az alsóbb szintű kormányzati szervek nem képesek megoldani. Miután hazánk helyzete a legtöbb tekintetben különbözik az EU többi országáétól, az európai átlag figyelembe vételével hozott központi döntések csak a legritkább esetben tudnának megfelelő választ adni a magyar problémákra. A szubszidiaritás elvének szem előtt tartása tehát Magyarországnak is érdeke.

Edmund Stoiber bajor miniszterelnökként jól ismeri a tartományban szép számmal élő szudétanémetek problémáját. A Csehszlovákiából a II. Világháború után kitelepített németek elsősorban az őket jogfosztottá tevő, s még mindig érvényben lévő Benes dektrétumok eltörléséért harcolnak. Nem lehet kizárni, hogy Stoiber kancellárként nyomást próbál majd helyezni Prágára ezen intézkedések érvénytelenítése érdekében. Egy ilyen lépésnek hatása lehet Pozsonyban is, ahol a Benes dekrétumok a magyar nemzetiségűektől elvett javak visszaadásának vagy az értük fizetendő kártérítésnek állnak útjában. A konkrét ügynél is fontosabb azonban az, hogy az esetleges új német kancellár valószínűleg elődjénél jobban megérti a kisebbségek kiszolgáltatott helyzetét.

Mindezek tetejében Stoiber, s az általa vezetett CSU különösen jó kapcsolatot ápol a magyar jobboldallal. Nem véletlen, hogy amikor a müncheni székhelyű Hans Seidel Alapítvány Hans-Joseph Strauss-díjjal tüntette ki Orbán Viktort, az akkor még csak bajor miniszterelnök Stoiber is megjelent a ceremónián. Sőt, hivatalos beszédét „Kedves Viktor!” megszólítással nyitotta. A közös érdekeknek és személyes viszonynak köszönhetően semmi kétség nincs afelől, hogy amennyiben áprilisban Orbán Viktor, szeptemberben pedig Edmund Stoiber is választásokat nyerne, úgy a magyar-német kapcsolatokban komoly előrelépés történhetne.

* Aki kételkedne az EU-val kapcsolatos baloldali vágyak utópisztikus hátterében, annak figyelmébe ajánlom Romano Prodinak, az Európai Bizottság szinte közfelkiáltással megválasztott elnökének két évvel ezelőtti nyilatkozatát, amiben abbéli reményét fejezte ki, hogy az EU az eljövendő világkormány mintájául szolgálhat.