Sztálin, Újpest és a Munkáspárt

Az egykori hősöket megszállóként, gyilkosként emlegetik. Az emberek, ha éppen nem fagynak meg, félnek ma Magyarországon, a szájukat sem merik kinyitni a munkahelyükön – hangzott el Újpesten, a Partizán emlékműnél, ahol a Munkáspárt és az antifasiszták mellett Schmuck Andor és az MSZP-s kabinetvezető Kiss Péter is megjelent.

’’Sztálin nem akarta hadszíntérré változtatni Budapestet. Sietett volna ő Berlinbe, szerette volna a háború végét. Szomorú történelmi pillanat, hogy nem az összekötő, hanem a szétválasztó problémákat látjuk. Nincs ez másképp az ünnepeinkkel sem. Ugyanazon a megemlékezésen mindenki másra emlékezik. Így lehet, hogy az egykori hősöket megszállóként, gyilkosként emlegetik. Feladatunk: megérteni az akkori helyzeteket’’ – jelentette ki Gregácz Józsefné, a Munkáspárt IV. kerületi képviselőjelöltje az újpesti Partizán emlékműnél, ahol ’’Újpest felszabadulásának évfordulója’’ alkalmából koszorúztak a párt, az önkormányzat, a Magyar Antifasiszták és Ellenállók Szövetsége (MEASZ), valamint az MSZP és az Új Baloldal képviselői. Újpestet Derce Tamás polgármester képviselte.

– Egyre többen félnek polgáraink és egyre nehezebben képzelik el azt a biztonságos jövőt, amit mi nagyon szeretnénk, hogy hosszú ideig megvalósulna, és ne kellene mégegyszer arra gondolni, hogy bármilyen fenyegetésnek vannak kitéve hazánk polgárai. Én nagyon kérlek benneteket, hogy az elkövetkező időszakban, amikor Magyarország életét befolyásoló választások lesznek, mindenki gondolja meg, mely politikai erő az, amely szolgálja az emberek jólétét, valódi törekvéseit, s eszerint szavazzanak. Fontosnak tartom azt, hogy itt ne kelljen magyar állampolgároknak továbbra is félniük, félteni munkahelyüket, félteni azt is, hogy ha valamit mondanak, elbocsátják őket munkahelyükről – hangoztatta Sinka Lajos a MEASZ részéről.

Budapestet 1944 novemberére körülvették a szovjet csapatok – idézte fel az általa felszabadulásnak nevezett eseményeket Gregáczné. A szovjetek előtt nem tették le a fegyvert a városvédők. Magyar részről Budapest ostromának 105 500 polgári és katonai áldozata volt. A katonai veszteség a kitörés áldozatait is számolva körülbelül 45 ezer elhunyt katona és 62 ezer fogoly volt, minden második Magyarországon harcoló szovjet katona itt, Budapesten veszítette életét. Gregátzné megemlékezett a nyilas rémuralom tömeggyilkosságairól, a Szálasi-rendszerrel és a német megszállással szembeszálló újpestiekről, akik a fegyveres ellenállást választották, majd így fogalmazott:

Mi, kommunisták, emlékezzünk az áldozatok mellett a fegyveres harcot vállaló elvtársainkra is. Ők életüket is feláldozták azért, hogy megmaradjon a Víztorony, hogy ne deportáljanak embereket, szembeszálltak a zsarnokkal azért, mert hittek abban, hogy az emberekre szebb világ vár a háború után. Ma emlékezzünk, de gondoljunk arra is, hogy mi a teendő.

Gregátznétól a szocreál stílusú újpesti emlékmű tövében arról is értesülhettünk, hogy fenyeget az atomháború veszélye, emberek halnak éhen a világon, míg nálunk emberek fagynak meg télen. A Szózat és az Internacionálé elhangzása után a résztvevők elvonultak, hogy koszorúzzanak a Víztoronynál is – ugyanezt a Megyeri temetőben, a Szovjet katonai emlékműnél már megtették délelőtt. A helyszínen osztogatott meghívók Budapest ’’felszabadulása’’ évfordulóján, február 13-án tartandó, várbeli megemlékezésre hívtak.