Pusztulás fenyegeti Irak kincseit

Az asszír birodalom központja Ninive, Ábrahám városa, a sumér Ur, Gilgames király otthona Uruk, valamint Babilon, Szamarra, Hatra, Nimrud, Assur – csak néhány, a történelemkönyvekből jól ismert helyszín. A kultúra bölcsőjeként emlegetik ezt a térséget, hol már évezredekkel ezelőtt civilizáció virágzott, s amelyet az összes későbbi mitológia alpjának tekinthetett. Ki gondolná, hogy miközben az európai és amerikai aukciós házak árverésein olykor dollármilliókért cserélnek gazdát különféle műtárgyak, az egykor az egész Közel-Keletet befolyása alatt tartó birodalmak maradványaira ma gyakorlatilag senki sem vigyáz.

A külföldi archeológusok mennének ugyan, hogy mentsék a menthetőt, be azonban mégsem engedik őket az országba. Speciális berendezések sem hozhatók be Irakba, hisz ezt ENSZ szankciók tiltják. A korábbi háborúk során amúgy is megtépázott műemlékek közben azonban végveszélybe kerültek. A kincsek ráadásul nemcsak a múlt század politikai csatározásainak estek áldozatául, hanem a kincsrablók sorozatos fosztogatását is alaposan megsínylették. Ninivében, ahol két és fél ezer éve még a mai Észak-Irakot, Szíriát, Palesztinát és Örményország területét uralma alatt tartó birodalom központja virágzott, ma csak elhagyatott romok várnak megmentőikre. Ahol egykor a tízezres pompás hadsereg sorakozott, most jó esetben szegénygyerekek futballoznak. A monumentális fargványokat pedig graffitik borítják, amerre csak a szem ellát.

Az Öböl-háborúig még úgy, ahogy rend volt, de az iraki vereséget követően az emlékhelyeket felügyelő intézmények felbomlottak, s a tízezer iraki régészeti helyszín szabad prédává vált. Pontosabban az elhordott kőtáblák és különféle tömbök a helyi „építészek” viskóit erősíthetik azóta, a szobrok, vázák, ékszerek pedig a határon könnyedén átjutva minden bizonnyal londoni, genfi és New York-i árveréseken kötöttek ki. A civilizáció bölcsőjének kincsei így kerültek tehát több ezer kilométerre lévő páncélszekrények mélyére, de ezek a tárgyak legalább megmenekültek a pusztulástól. Nem úgy, mint azok, amelyek helyben maradtak. Pár éve kivégeztek tíz tolvajt, akik egy szárnyasbika fejét probálták darabokra törve elvinni, de esetükkel nem sikerült példát statuálni. A kormány ráadásul az iraki nagyvárostól, Moszultól nem messze egy gát építését tervezi, mellyel akár hatvan ókori település kerülhet mindörökre víz alá. Ezek közül csak az egyik Ashur, az egykori asszír birodalom vallási központja.

Egyiptomban, az Asszuáni-gát építésekor ugyan ügyesen megoldották a problémát azzal, hogy a műemlékeket szakszerűen odébbhelyezték, Irakban erre azonban semmi esély. Egy viszont biztos. Most, hogy megindult a támadás, senki nem lesz tekintettel a világtörténelem fontos állomásainak emlékeire. Pláne, ha esetleg a háborús felvonulás vonalában, vagy katonai létesítmények közelében fekszenek. Nem is beszélve a bagdadi Nemzeti Múzeum páratlan mezopotámiai gyűjteményében kiállított 3500 éves asszíriai szárnyas bikákról, a többi felbecsülhetetlen értékű szoborról, kultikus tárgyról, ékírásos tábláról, ékszerről, valamint a főváros falairól és mecsetjeiről.

A régészek és történészek pedig jelenleg nem tehetnek mást, mint figyelmeztetnek arra, ha ezek az emlékek elvesznek, a történelem fontos korszakának kultúrája örökre ismeretlen marad az utókor előtt.