Hová tűnt 14 milliárd?

Nem a Horn-, hanem az Antall-kormány vezető tisztviselői a felelősek amiatt, hogy az orosz államadósság hasznosítása során 14 milliárd forint (67 millió dollár) nem folyt be az államkasszába – jelentette ki Dunai Imre volt ipari miniszter. A Magyar Államkincstár Részvénytársaság nyilatkozata ugyanakkor részben cáfolja az olajgate-botrány után, 1996 augusztusában egészségügyi indokokkal nyugdíjazását kérő tárcavezető állításait.

Dunai Imre június 13-án megjelent cikkünkre reagálva kereste meg szerkesztőségünket. A Horn-kormány egykori ipari minisztere hét éve hallgat lemondásának körülményeiről, amelynek csupán hivatalos indoka volt az egészségi állapotára való hivatkozás. Lapunknak adott nyilatkozata új elemmel gazdagítja az MSZP-közeli cégek szerepét az orosz államadósság hasznosításában.
– Az egész akkor kezdődött, amikor a Grósz-kormány alatt megalkotott kamarai törvényről az Antall-kabinet 1991-ben eldöntötte, hogy az rossz „szocialista tákolmány”, s felvetette, hogy új jogszabály megalkotása szükséges – így Dunai. – Ennek egyenes következménye lett, hogy a gazdasági kamara megbénult, ami katasztrófát jelentett Magyarország keleti piacainak összeomlása pillanatában.

Törvényszerűen alakult tehát meg a Társaság a Keleti Piacokért Egyesület (TKPE), amelynek olyan állami nagyvállalatok lettek a tagjai, mint például a Mol, a MÁV, a Bábolna, a Mahart és mások, s amelynek elnöki tisztét Hujber Ottó töltötte be – folytatta a volt miniszter. – Ő volt az, aki kapcsolatot teremtett az MDF vezette kormány tisztviselőivel, ami nem ment egykönnyen. Szabó Iván pénzügyminiszteri hivatalában utolérhetetlennek bizonyult, ezért a főváros IX. kerületi képviselői irodájának ajtaján kopogtatott be hozzá Hujber, s rövid idő alatt meggyőzte az orosz államadósság hasznosításának fontosságáról. Szabó megígérte neki, segít abban, hogy a TKPE-be tömörült cégek nevében szabad kezet kapjon az oroszokkal folytatandó tárgyalásokon, amelyhez megbízólevelet ad. Az Antall-kormány pénzügyminisztere tartotta a szavát, összehozta Hujber Ottót Kádár Béla akkori külgazdasági miniszterrel, akinek utasítására 1994. január 12-én a tárca főosztályvezetői aláírták a tárgyalási megbízásról szóló papírt angolul is. Ezen az alapon tehát Hujber Ottó nem MSZP-, hanem MDF-közeli vállalkozóként aposztrofálható – állítja Dunai Imre.

– Mint az tudható, az MSZP-kormány július 15-én állt fel, én egy nappal később, július 16-án foglaltam el államtitkári hivatalomat az ipari tárcánál – mondta. – Hujber Ottóék az MDF-től kapott „biankó csekk” birtokában javában tárgyaltak orosz cégekkel, amelyek vezetői – látván a magyar kormány felhatalmazását – komolyan vették a magyar partnereket, és üzleti kötések is születtek. Pedig ekkor még az sem volt eldöntve, hogy az államadósság terhére milyen feltételekkel lehet egyáltalán importálni, azokról ugyanis csak jóval később,1995 áprilisában döntött az erre hivatott kormánybizottság. Vagyis az adósság hasznosítása körül tökéletes volt még a káosz, ezért Bokros Lajos pénzügyminiszter utasítására a tárca a Magyar Államkincstár jogelődjét, az Állami Fejlesztési Intézetet (ÁFI) bízta meg az államadósság lebontásának lebonyolításával. Én októberben kaptam meg a jelentést, hogy valójában mi is történt. (Amikor az orosz szállítmányok már az országban voltak.) Ekkor derült ki számomra, hogy Kádár Béla és Szabó Iván miniszterek tárgyalási és behozatali engedélyei alapján úgy érkeztek be áruk Magyarországra, hogy a cégek még nem is kötöttek szerződést az állammal – állította az egykori ipari miniszter. – Később, 1995 novemberében a pályázatokat elbíráló tárcaközi bizottság elnökeként utasítottam az ÁFI vezetőit, hogy harminc napon belül kössenek szerződést velük, azonban az új – szerződésben rögzítendő – feltételeket a cégek már nem fogadták el. Azok számukra keményebbek voltak ugyanis, mint amire 1994 elején számítottak. Mindennek eredményeként polgári perek sorozata kezdődött az állam és a vállalatok között. Ebből is kitűnik, hogy nem a szocialisták idézték elő, hogy a cégek ne fizessenek, hanem az MDF-kormányzat. Azt pedig, hogy nem történt törvénytelenség, hanem csak szervezési felületesség, alátámasztja az is: az államadósság körüli vizsgálódásai befejeztével Sepsey Tamás, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) vezetője 1998. november 12-én azt terjesztette a Fidesz-kormány elé, hogy nem történt törvénysértés – szögezte le. – De az sem igaz, hogy az államadósság hasznosítása 62 millió dollár hiánnyal zárult – folytatta –, 47,5 millióért ugyanis beérkezett áru Magyarországra, csak miután az ÁFI-val az érintett vállalatok nem szerződtek, az oroszok felé sem ismerte ezt el az MNB. Tehát az oroszok felé kamat felszámítása indokolatlan volt. Legjobb utolsó tudomásom szerint az érintett vállalatok és a magyar illetékes állami szervekkel a rendezetlen összeg már csak 19 millió dollár – mondta végül.