Labdarúgás: Kölcsönadták Buzsákyt
Buzsáky Ákos, az FC Porto utánpótlás-válogatott labdarúgója a következő idényt az Académica Coimbrában tölti. A tehetséges, 21 éves középpályás tavaly nyáron az MTK-tól került Portóba, ahol elsősorban a B-csapatban jutott szóhoz. José Mourinho, az UEFA Kupa-győztes, portugál bajnok és kupagyőztes klub vezetőedzője a következő szezonban sem garantálta volna Buzsáky helyét a legjobbak között, ezért döntöttek a kölcsönadás mellett.
Luxemburgo ötéves börtönbüntetése
Egy riói bíróság adócsalás és a személyi adatok meghamisítása miatt öt év három hónap börtönbüntetésre ítélte Wanderley Luxemburgót, a brazil labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitányát. A szakembernek, aki fellebbezett a döntés ellen, 479 100 real (145 712 euró) büntetést is kell fizetnie.
FORMA-1: Ralf Sumacher részsikere
A német Ralf Schumacher lett a szombati szabadedzések összesítésének legjobbja a Forma-1-es Francia Nagydíjon a kolumbiai Juan Pablo Montoya és a skót David Coulthard előtt.
Ralf Sumacher edzéselsősége
A Williams-BMW kettős sikerével zárult a Forma-1-es Francia Nagydíj szombati időmérő edzése: Ralf Schumacher volt a leggyorsabb Juan Pablo Montoya előtt. A harmadik helyről az ötszörös világbajnok Michael Schumacher rajtolhat a vasárnapi futamon.
Tenisz: Serena Williams sikere
A tavalyi győztes Serena Williams 4:6, 6:4, 6:2-re nyert nővére, Venus ellen a wimbledoni angol nyílt teniszbajnokság női döntőjében. A férfi párosoknál a Björkman, Woodbridge kettős diadalmaskodott.
Kerékpár: McGee sikere a prológon, Bodrogi 17.
Kisebb meglepetésre az ausztrál Bradley McGee 7:26 perces idővel megnyerte a centenáriumi Tour de France 6.5 km-es prológját. A világ legjelentősebb országúti kerékpáros körversenyének egyetlen magyar indulója, Bodrogi László a 17. helyen végzett, 12 mp-cel elmaradva a győztestől.
Kajak-kenu: Kovács és a Szabó, Bóta páros győzelme
Kovács Katalin és a Szabó Szilvia, Bóta Kinga páros is győzött 1000 méteren a zágrábi kajak-kenu Világkupa-versenyen. Vasárnap a 200 és az 500 méteres számok döntőire kerül sor.
Autósport: Kis Sándor vezet
A Kis Sándor, Czeglédi Péter duó várja az élről a vasárnapi folytatást a tereprali országos bajnokság 4. viadalán. Érdekesség, hogy a páros az idei összes futamon közel állt a győzelemhez, de egyelőre még nyeretlen. Mostani előnyük azokban megnyugtatónak tűnik, főleg amiatt, hogy a második helyen álló, ötszörös bajnok, s a legutóbbi két versenyen legjobb Gál István kijelentette: korábban sohasem ment még ilyen gyorsan egyetlen futamon sem. A harmadik helyen Szalay Balázs áll alkalmi navigátorával, az eredetileg a szervizkamionban segédkező Darázsi Zsolttal.
Foé tragédiája nem egyedi eset
A gyász jegyében zajlott a labdarúgó Konföderációs Kupa múlt vasárnapi, párizsi fináléja, miután az elődöntőben meghalt a kameruni válogatott egyik játékosa. A Marc-Vivien Foé tragédiájához hasonló esetek azonban nem ritkák a sportpályákon. A barcsi sportegyesület elnöke, Solti Pál elmondta, évente 10-15 olyan magyarországi esetről tud, amikor látszólag ok nélkül „hirtelen szívhalál” végez életerős sportolókkal.
Marc-Vivien Foé nem akart cserét. Pedig a kameruni labdarúgó-válogatott német szövetségi kapitánya, Winfried Schäfer a Konföderációs Kupa Kolumbia elleni, lyoni elődöntő mérkőzésén, a második félidő közepén arra készült, hogy lehozza, mert fáradtnak, erőtlenek látta. A 28 éves középpályás azonban üzent a mesternek: kutya baja.
Aztán néhány perc múlva összeesett, és az orvosok hiába küzdöttek 45 percen át az életéért. Felesége utóbb elmondta, tulajdonképpen nem is lett volna szabad pályára lépnie, mert vérhasban szenvedett, és gyomorpanaszai is voltak. De nem akarta kihagyni a lyoni meccset, hiszen az ottani focicsapat, az Olympique játékosa volt, még ha a most véget ért idényt az angol Manchester Citynél töltötte is kölcsönben.
Foé halálának okát még nem tudták pontosan megállapítani, egyelőre annyit sikerült kideríteni, hogy minden bizonnyal a szíve mondta fel a szolgálatot. Az orvosok csaknem mindig erre a következtetésre jutottak más, hasonló sportolótragédiák vizsgálatakor is. Váratlan halálesetek ugyanis nemcsak a balesetveszélyes technikai sportágakban fordulnak elő.
Itthon, az Üllői úti a pályán lett rosszul 1993 szeptemberében Zsiborás Gábor, a Fradi és az MTK kapusa. Válogatott mérkőzésre készült, amikor kómába esett, és soha többé nem tért magához.
A barcsi sportegyesület elnöke, Solti Pál a Dunántúli Naplónak azt mondta, évente 10-15 olyan magyarországi esetről tud, amikor látszólag ok nélkül „hirtelen szívhalál” végez életerős sportolókkal.
A sportvezető tavaly nyáron beszélt erről, amikor az ő klubja is gyászolt: Dárdai Balázs labdarúgó egy négyes tornán, Foéhoz kísértetiesen hasonlóan, a füvön összeesett és meghalt.
Mint később kiderült, az vezetett a tragédiához, hogy egy korábbi vírusfertőzés szövődményeként a szívizma elsorvadt. Hiába járt sportorvosnál öt nappal a végzetes meccs előtt, a vizsgálat nem mutatta ki a rendellenességet – mondta egy, a Népszavának adott interjúban a labdarúgó bátyja, a Hertha BSC válogatott játékosa, Dárdai Pál, aki arról is beszámolt, hogy Németországban már ultrahangos szívvizsgálatot végeznek a sportorvosok a sok váratlan haláleset miatt.
Részben szervi problémák okozták 1970-ben a nehézsúlyú birkózó Kozma István halálát is. A tokiói és a mexikóvárosi olimpián aranyérmes, kétszeres világbajnok sportoló kocsijába Budapesten beleszaladt a 15-ös busz. Noha Kozma kiszállt az autóból, és bordatöréseit, illetve vesesérülését először súlyosnak, de nem életveszélyesnek minősítették, kiderült, hogy csak egy veséje volt, és több műtétet követően végül meghalt.
A fizikai megerőltetés, a hajtás az egyre szigorodó ellenőrzések ellenére is szedi áldozatait – derül ki a Reuters brit hírügynökség minap közzétett összeállításából, amely a focistatragédiákról adott korántsem teljes listát.
Tavaly októberben egy brazil csatárral, Marcio dos Santossal végzett szívroham alig néhány órával azután, hogy gólt rúgott egy perui csapatnak; Nigériában az elmúlt években három játékos – köztük a válogatott Samuel Okwaraji – is hasonlóképpen hunyt el. Az utóbbi ötven évben a profi futball egyetlen nagy-britanniai áldozataként 1990-ben a füvön esett össze a York City támadója, Dave Longhurst csakúgy, mint 1987-ben a világhírű francia középpályás, Emanuel Petit akkor húszéves öccse, 1973 decemberében pedig a Paovo néven ismert Porto-játékos, Fernando Pascoal das Neves, aki a szezon 13. mérkőzésének 13. percében halt meg. Romániában 1999 és 2001 között különösen sok ilyen „megmagyarázhatatlan” eset volt: 15 hónap alatt négy labdarúgó hunyt el. Köztük a Bukaresti Dinamó válogatottja, Catalin Hildan is, akinek a halálában egyes feltételezések szerint a dopping is szerepet játszott. Legalábbis erre utal, hogy egykori játékostársa, Danut Lupu – visszavonulása után – ajzószerek használatával vádolta meg volt klubját.
A tiltott teljesítménynövelők már jócskán szedtek áldozatot a sportolók között. Az 1960-as római olimpián például egy dán kerékpáros, Knud Jensen szó szerint áthajtotta magát a túlvilágra, miután olyan szert vett be, amely megszünteti a fáradtságérzetet. A gyanú szerint köze lehetett a doppingnak Florence Griffith-Joyner korai halálához is: az amerikai csodafutónővel, aki az 1988-as szöuli olimpián három aranyérmet nyert, 1998 szeptemberében, 39 éves korában agyvérzés végzett.
A sprinternőéhez hasonló esetek Magyarországon is történtek. Bognár László, a MIÉP akkori parlamenti képviselője 2001. december 18-án az Országgyűlésben szakemberek állításait idézve azt mondta, hogy mintegy félezer hazai halottja és maradandó rokkantja lehet az ajzószerek használatának. A honatya az igazságügyi miniszterhez intézett interpellációjában nem titkolta: szerinte a tiltott teljesítménynövelő szerek is szerepet játszhattak abban, hogy néhány nappal korábban elhunyt Kőszegi György egykori világbajnok és olimpiai ezüstérmes súlyemelő, aki a hetvenes években a nemzetközi élvonalba tartozott.
Nem doppingolt viszont az a fiatal francia kerékpáros, akit egy hónapja, a német körverseny rajtja előtt találtak holtan drezdai szállodai szobájában. Fabrice Salanson a sportág harmadik halottja az idén: a kazah Andrej Kiviljev márciusban egy végzetes bukás nyomán vesztette életét, az olasz Denis Zanette pedig januárban egy fogorvosi kezelés után kapott szívrohamot.
A szíve végzett 1995-ben a műkorcsolya egyik legnagyobb egyéniségével, a 28 éves Szergej Grinykovval is, aki párjával és egyben feleségével, Jekatyerina Gorgyejevával két olimpiai, négy világ– és három Európa-bajnoki címet szerzett. Visszavonulásuk után az Egyesült Államokban telepedtek le, és csatlakoztak a Csillagok a jégen nevű profi revühöz. Lake Placidben edzettek, épp egy emelést gyakoroltak, amikor Grinykov összerogyott, és már nem tudták megmenteni.
Szintén edzés közben és szintén az infarktus vitte el 2001 márciusában Diego Garcia spanyol maratoni futót, 2000 nyarán pedig egy, az észak-amerikai profi ligába, az NBA-be pályázó kosarast. A palánkok alatt halt meg két és fél éve szívritmuszavarok következtében egy argentin játékos is. 19 éves volt, de nem ő a sport legfiatalabb áldozata.
A Georgia állambeli Jamarious Derez Bennett mindössze 13, a houstoni Leonard Carter pedig 14 éves volt, amikor sportolás közben elhunyt. Mindketten amerikai focit játszottak a középiskolás bajnokságban, és mindkettejük végzetét a nagy hőség okozta. Mint a Los Angeles Times napilap beszámolt róla, 2001. július-augusztusban négy hét alatt nyolcan haltak meg hőgutában a súlyos és meleg védőfelszerelésben pályára lépő játékosok közül, az Észak-carolinai Egyetem adatai szerint pedig 1960 óta összesen 103 ilyen végzetes esetet jegyeztek föl.
Az amerikai focinál is több áldozatot szedett azonban az Egyesült Államokban az ökölvívás. Legalábbis erről tanúskodik egy Manuel Velazquez nevű egykori floridai villamosvezető adatain alapuló, feltehetőleg korántsem teljes statisztika. Velazquez, aki 1994-ben, 89 éves korában halt meg, ismerősei révén került kapcsolatba a boksszal, és ki nem állhatta ezt a sportágat. Gyűjtötte a végzetes esetekről szóló híreket, újságkivágásokat. Ezek alapján egy, a küzdősportok történetével foglalkozó kutató, Joseph R. Svinth állította össze és frissítette fel a kimutatást, amely szerint 1901 és 2000 között 936 halált lehetett összefüggésbe hozni a ringben történtekkel, az utóbb kibővített, 2003 januárjáig szóló listán pedig 1157 eset szerepel, és ebből 536-nak a helyszíne az Egyesült Államok.
Egy százéves világverseny és a nemzeti öntudat
A vasárnap kezdődő idei „Tour de France” a centenáriumi rendezvénye lesz a legendás kerékpáros sporteseménynek. A franciák számára a „Tour” jóval több mint egy kerékpáros sportesemény: már a kezdet kezdetén a nemzeti öntudat eszköze volt.
A biciklizés Franciaországban népi sport, köszönhetően főként a Tour de France-nak, a világ leghosszabb, legnehezebb kerékpáros versenyének, amely az elmúlt száz évben folyamatosan, a legnehezebb időszakokban is segített életben tartani a francia öntudatot. A Tour 3350 kilométeren át söpör végig Franciaországon, gabonaföldeken és borvidékeken, erdőkön és legelőkön át, fel és le az Alpok és a Pireneusok lejtőin. Minden kilométerét tömegek figyelik.
Jean-Michel Richefort, a francia sportminisztérium kerékpáros tanácsadója szerint a franciák szive a Tour de France-ért dobog. Sokkal fontosabb, mint a labdarugó világbajnokság vagy az olimpia. Minden nap franciák ezrei tódulnak az utak mentére, hogy drukkoljanak a versenyzőknek. Vannak, akik napokon át sátoroznak, hogy a legjobb helyről lássák azt a tizenöt másodpercet, amíg a mezőny elhalad előttük.
A Tour körül mindig hatalmas volt a lelkesedés. Alapítói számára a bicikli egy remek új gépezet volt, amely erőt és energiát nyújt az embereknek, akiknek, a brit versenytársakkal ellentétben, nemigen volt nemzeti sportjuk. És innentől kezdve már politikáról beszélünk.
Yves Leonard történészprofesszor, a Tour de France Köztársaság című könyv társszerzője úgy véli, a Tour segítette életre kelteni a nemzeti szenvedélyt az elveszett Elzász-Lotharingia kapcsán, és ezzel készítette fel a franciákat az első világháborúra. „Arra volt szükség, hogy nemzeti energiák keletkezzenek a nemzet megújítására, és a Németország elleni revans előkészítésére – ez volt a morális és pszichológiai megújítása Franciaországnak. A Tour de France erősítette a nemzeti identitást. Például 1906 és 10 között a verseny végighaladt az előző háborúban elvesztett Elzász-Lotharingián, hogy megmutassa az embereknek, ez Franciaország” – mondja a történész.
Ami a nemzeti büszkeséget illeti, tizennyolc éve nem nyerte francia a versenyt, de ez nem tántorítja el a franciákat a Tour de France-tól, akik a szívük mélyén úgy érzik: ez a sportok legkeményebbike, ez a versenyek legnagyobbika kifejez valami szépet magukról és hazájukról. És talán igazuk is van ebben.
origo.hu
„Kamu!” – Kálmán Olga kommentálta Ukrajna EU-s csatlakozását – videó
