Aki még nem látta Magyarországon Mel Gibson filmjét és költ pénzt újságokra, azzal az érzéssel indul neki jegyet venni, hogy élete legrosszabb filmjét látja majd. A film ugyanis „rossz, de nem a szokásos értelemben rossz. Mélyen, velejéig rossz… sátáni film… fékevesztett… méltatlan film… felemelt ököllel igazságot oszt… térdre kényszeríti nézőit és belenyomja fejüket a porba… Mel Gibson kifejezetten gyenge rendezői ízlésről tesz tanúbizonyságot… Vallásos áhítatban felizzott lelkigyakorlatáért pénzben már elnyerte a viszonzást” – írja a Népszabadság, amelynek olvasója a negatív jelzők tobzódásából szinte úgy érzi, hogy A passió rendezője nem is Mel Gibson, hanem Orbán Viktor.
A Magyar Hírlap kritikusa a filmből SZDSZ-es kampányüzenetet olvas ki: „Mel Gibson filmje ellentmond saját magának: annak állít monumentális példát, hogy milyen borzalmas szenvedéshez vezethet a vallási fundamentalizmus és intolerancia!”
A kormánypárti lap talán a világon az egyetlen, amely szerint a film a kasszánál is megbukott, mert, mint írja kritikusa: „A passión végül az ezerfős teremben mintegy ötvenen lehettünk.”
„Filmbrutál: az ő teste, az ő vére”, harangozza be a film magyarországi vetítését az a Népszava, amely kétségtelenül a koalíció teste és vére. „»Úgy van, ahogy volt«, ezt mondta volna híradások szerint II. János Pál pápa, miután megnézte Mel Gibson A passió című filmjét… Rendben. De valójában hogy volt az »ahogy volt«? Ki és honnan tudhatja pontosan…?”
Érdekes kérdésfeltevés, ami viszont azon kritikák jogosságát kérdőjelezi meg, amelyek Gibsonnak azt vetik a szemére, hogy eltér a valódi történettől.
Különleges film, különleges bírálatok. Hiszen most először verik el a port egy „hollywoodi” alkotáson, amiért a kasszánál is – vagyis a nézőknél – sikerre törekszik. Amiért „történelmileg” nem hiteles. Holott ezt a Ben Hur vagy a Conan, a barbár esetében nem olvashattuk. Kegyetlenségét azok kérik számon rajta, akik eddig toleranciát mutattak, ha a vásznon a főhős veséjét tépték ki és ették meg.
A filmmel más baj is van. Hollywoodi filmmogulok szerint egy sikerfilm alapvető követelménye, hogy a szereplők beszéljenek angolul. De arámiul és latinul? Két kihalt nyelven, míg a megértéshez a dialógusokat olvasni kell? Gibson arcátlanságának megasikere már-már követendő példa.
Dél-Korea elnökével találkozott Donald Trump
