A Deutsche Welle Orbán „antiszemita magatartásáról”

A Deutsche Welle riportfilmje a kelet-közép-európai jobboldali populisták sorában megemlíti Orbán Viktort is, a volt magyar miniszterelnököt gyakorlatilag egy kalap alá véve a szlovák Vladimir Meciarral és a lengyel Andrzej Lepperrel. Az alábbiakban a riportból közlünk részleteket.

Jobboldali populizmus Kelet-Európában – ez volt a címe annak az összeállításnak, melyet a minap mutatott be a Deutsche Welle.

Néhány nyugat-európai országban már gyökeret vertek a jobboldali populista pártok. Sőt, Ausztriában és Olaszországban a kormányban is helyet foglalnak jobboldali populista politikusok. Kelet-Európában a jobboldali populizmus növekedése tapasztalható: az EU-választások során a jobboldali populista pártok – például a Cseh Köztársaságban és Lengyelországban – a szavazatok 30 százalékat kapták. A pártokhoz elsősorban a rendszerváltás vesztesei csatlakoznak.

Kelet-Európában előrenyomul a jobboldali populizmus. Az elmúlt négy esztendőben a populista pártok meglepő sikereket könyvelhettek el. Szlovákiában egyszerre két populista pártvezető harcol a lakosság szavazataiért. Vladimir Meciar egykori államfő, aki az év elején az elnökválasztás alkalmával csak kevéssel maradt el a győzelemtől, mindenekelőtt Európa-ellenes magatartásával talál termékeny talajra. Ellenfele, a baloldali populista Robert Fico visszafogottabb nacionalista, de nemzeti jelszavakkal, mindenekelőtt az etnikai kisebbségek ellen állást foglalva igyekszik szavazatokat gyűjteni.

Magyarországon a jobboldali nacionalista polgári mozgalom, a Fidesz talál támogatásra a lakosság körében Orbán Viktor hajdani miniszterelnök antiszemita magatartásával és a kisebbségek elleni rasszista jelszavaival.

Lengyelországban a populista Samoobrona-párt – ami lefordítva önvédelmet jelent – a lakosság több mint 20 százalékának a támogatásával a pártspektrum második legerősebb erejének számít. Jobboldali populista vezetője, Andrzej Lepper, az államelnök Kwasniewski után, az ország legkedveltebb politikusa. Ha új választásokra kerülne sor Lengyelországban, akkor a rendkívül Európa-ellenes párt valószínűleg bejutna a kormányba.

A jobboldali populizmus előretörését a hajdani kommunista államokban a volt lengyel külügyminiszter, Bronislav Geremek professzor – az EU-parlamentben a liberális frakció tagja – a változások következményének tartja: „A közép- és kelet-európai országokban, amelyek csak közel 15 évvel ezelőtt szabadultak meg a totalitárius rendszerektől, az a meggyőződés uralkodik, hogy a neoliberális gazdaságpolitika, az átalakulás nagy szociális egyenlőtlenségeket eredményezett. A lakosság nagy része azt a véleményt képviseli, hogy a gazdasági és demokratikus változás nem hozott előnyöket. Ezek csalódott polgárok, akik a populista politika felé fordulnak. “

A populista pártok a csüggedtségből húznak hasznot, és az érzelmeket idegenellenes üzenetekkel fűtik fel. Híveik – Bronislaw Geremek szerint – a rendszerváltás azon 20-30 százalékára tehető vesztesei közül kerülnek ki (munkanélküliek, nyugdíjasok, gazdálkodók, kisvárosi emberek), akiket a tartós gazdasági növekedés sem tud kisegíteni nyomorukból.

Megfigyelők egyenlőre abban reménykednek, hogy a jobboldali populizmus mindössze rövid életű jelenségnek bizonyul majd, és előbb vagy utóbb eltűnik a pártrendszerben. Ezzel szemben a regensburgi egyetem lengyel politológusa, Jerzy Mackow professzor, szolid sikeralapot tapasztal a jobboldali populista pártok számára: „Ha helyes az az analízis, miszerint a populista politikusok támogatása szociális okokban keresendő – és meggyőződésem szerint ez az elemzés helyes –, akkor a posztkommunista demokráciák tartós problémáját alkotja, mert ezeket a szociális nehézségeket 2-3 éven belül nem lehet megoldani. A populisták hosszú időn keresztül fogják befolyásolni országaik politikai sorsát. “

A legutóbbi EU-választás alkalmával a kelet-európai társállamok számtalan polgára szavazott az európai gondokkal szemben szkeptikus, sőt Európa-ellenes pártokra. Lengyelországban és a Cseh Köztársaságban egyaránt 30 százalék.

A politológus Mackow azonban ennek ellenére nem látja veszélyben az európai integrációt: „Nem rendelkeznek 30 százalékon felüli potenciállal, és nem árthatnak az európai integrációs folyamatnak. Ha tagjai is az európai parlamentnek, ott csak apró kisebbséget alkotnak. Az európai integráció számára nem tapasztalok veszélyt, amely különösen a közép- és kelet-európai populistáktól származna, szerintem sokkal nagyobb a kockázat az etablírozott nyugat-európai államok részéről, amelyek alapvetően szembenállnak a túlságosan messzemenő integrációval szemben.“