Magyarországon politikai és alkotmányjogi zavar uralkodik

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív napilapban a magyar származású Georg Paul Hefty Gondolkodási idő Magyarországnak címmel kommentálja a budapesti kormányváltást. Most Magyarországon politikai és alkotmányjogi zavar uralkodik. Amióta Medgyessy az utolsó pillanatban benyújtotta lemondását a köztársasági elnöknél, mielőtt még a szocialisták a forint milliárdos Gyurcsányt utódául megválasztották volna, egy beláthatatlan kimenetelű folyamat vette kezdetét. Létezik egyáltalán forgatókönyv, vagy az államfő, a pártonkívüli miniszterelnök, és a magával is viaskodó MSZP egy szabadfogású birkózómérkőzést bonyolít le, miközben a polgárok csak találgathatnak? Ennél is nehezebb előre látni a leendő kormányzati politikát, ha a koalíció egyáltalán túléli ezt a válságot és kitart a 2006-ban esedékes országgyűlési választásokig..

A pártok vezetőinek meglepetésére az elnöki hivatal és az igazságügyminisztérium előásott egy előírást, miszerint a lemondást követő 30 napban a Medgyessy még teljes jogkörrel hivatalában marad. Ebben az esetben viszont Medgyessy október elejéig, a szocialisták pártkongresszusáig kormányozhat.

A közelmúltban a pártelnökség a miniszterelnökség különválasztásáról történt megegyezés ellenére Gyurcsány megkísérli, hogy mind két pozíciót megszerezze. A volt sportminiszter nem kíván félmunkát végezni, megkísérli majd a balliberális koalíciós partner hatalmát megnyirbálni.

Az átláthatatlan személycserék mögött egy mély konfliktus rejtőzik. A formálisan pártonkívüli Medgyessy a válság nyilvánosságra kerülése óta két súlyos kifejezést használt: „korrupció” és „kis puccs”. Túl tapasztalt és túl finom ahhoz Medgyessy, hogy a hatalom elvesztése miatt meggondolatlanul szavakat mondjon ki. A távozó miniszterelnök nem ragaszkodik hivatalához. De emlékezetbe kel idézni, hogy Gyurcsányt fel kívánta menteni és az együtt működést Csillag Istvánnal is befejezettnek nyilvánította. Nyilvánvalóan kormánya jó híre miatt gondok gyötörték. A hibátlanság nélkülözhetetlen, hogy ezzel a privatizáció még küszöbön álló utolsó nagy hulláma ne merüljön el a kétségek örvényében. Nem véletlenül vonta kétségbe a válság kirobbanásakor Orbán Viktor a kormány azon jogát, hogy még küszöbön álló privatizációs döntéseket meghozza.

Eddig Medgyessy sejtetéseinek bizonyítékaival a nyilvánosság előtt adós maradt; Magyarország túl gyenge ahhoz, hogy esetleges befektetőket még korrupció gyanús esetekben is félrevezesse. Az eset emlékezetet egy korábbi történésre, amikor a 90-es évek közepén Horn Gyula, külföldi befektetőkkel kötött, érvényes szerződéseket mondott fel, hogy megakadályozza az ország legnagyobb szállodáinak bagóért történő kiárusítását. Egy ilyen lépés az immár EU tag Magyarország számára megismételhetetlen. Ezért a korrupciót már idejében meg kellene akadályozni.

Mindegy, hogy az egység miféle színjátékát nyújtja e napokban a szocialista pártvezetés, a kulisszák mögött a négy irányzat között kemény harc dúl a „nemzeti érdek” fogalom definíciójáról. E harc kimenetelétől függ nem csak az ország sorsa, de az egykor egyeduralkodó MSZP túlélésének lehetősége is. A Gyurcsány körül csoportosuló neoliberális szárny hisz a Blair-i modellben, a harmadik útban, az európai körülményekhez való alkalmazkodásban, s abban, hogy ezzel a polgári pártoktól támogatókat csábíthat át. A balszárny ezzel a kisemberek és ezzel a többség érdekeit egészen máshogy értelmezi. Attól tart, hogy a munkásság és a nyugdíjasok jelentős része Orbán agitációs csoportjainak, az úgynevezett polgári köröknek és másrészt a radikális pártok hatására jobb és baloldalra hullana szét.