„Más pártokat kellene alapítani”

Tamás Gáspár Miklós azon tűnődik, hogy a választásokon az érvénytelen szavazásra buzdít majd. Szerinte a „liberálisabb meg effélébb értelmiség” az, amelyik a legvadabbul ragaszkodik a status quóhoz, és nem veszi észre, hogy réges-rég mélyen konzervatív.

– A több mint hatvanezer ember között, aki érvénytelen szavazatot adott le, talán volt pár, akit meggyőztem. Voltak közöttünk tehát nem kevesen, akik azért adtak le érvénytelen szavazatot, vagy azért nem mentek el szavazni, mert azt gondolták, hülyeség az egész, tisztességtelen hajcihő volt a népszavazási procedúra. Tehát politikai tevékenységet fejtettek ki. Semmivel sem voltak rosszabb állampolgárok, mint azok, akik igennel vagy nemmel szavaztak – jelentette ki az Indexnek adott interjújában Tamás Gáspár Miklós a december 5-i népszavazásra utalva.

Szerinte a „sem-sem-re építő politika” akkor érdekes, ha erőt mutat. „Ezért értékesebb például érvénytelen szavazatot leadni, mint távol maradni. Azon gondolkodom, ha nem szedi össze magát a kormány és az ellenzék, a következő választáson azért fogok kampányolni, hogy minél többen érvénytelen szavazatot adjunk le” – mondta a filozófus, aki felvetette azt is: más pártokat kellene alapítani. Szerinte „tulajdonképpen nem volna rossz, ha az emberek erőteljesen kifejeznék, hogy elegük van ebből a nagyon beszűkült, nagyon megbutult, végletekig leegyszerűsödött vacakságból, ami ma itt közügyek és politika néven folyik. Katarzist okozhatna, ami elindíthatná a gondolkodást a társadalomban. Semmiképpen nem idézné elő persze azt, hogy a politikusok megjavuljanak, de fölrázó lenne. Ilyesfajta izgalmakat kívánok népemnek” – tette hozzá.

Az egykori SZDSZ-es politikus szerint sok ember „azért védi olyan görcsösen ezt a rendszert, mert azt gondolja, hogy az alternatíva a bolsevizmus. Következésképpen Kelet-Európában sokkal rosszabb illata van a változtatásnak, mint egyebütt”. – „De ha valaki olyan dumákkal próbálna karriert befutni a dél-amerikai sajtóban, mint ami nálunk mindennapos, nem alkalmaznák újságíróként, mert abszurdnak nézné a közönség. Ha Argentínában vagy Brazíliában azt mondaná valaki, hogy néhány, egymáshoz meglehetősen hasonló programmal induló párt versenye a szabadság egyetlen garanciája, akkor persze hahota fogadná. Tehát nincs mindenütt úgy, mint nálunk. De hát, hogy Kádár Jánost idézzem, „történelmileg úgy alakult”, hogy éppen azok az emberek, az ilyen liberálisabb meg effélébb értelmiség az, amelyik a legvadabbul ragaszkodik a status quóhoz, és nem veszi észre, hogy réges-rég mélyen konzervatív. Néha talán odasóz egy-egy dologban, ami kedvenc ügye vagy emléke a régi időkből, például a kábítószer vagy a szólásszabadság – ebben a liberálisok még mindig jobban viselkednek, mint a többiek” – vélekedett a volt politikus, aki kitért arra is: az emberek nem veszik komolyan a jogaikat. – „Honfitársaink ellenségnek tekintik az államot, mint az előző rendszerben tették, a mainál azért több joggal. És nem tudják, hogy az államnak vannak olyan aspektusai, jelesül maga a jogrend és a végrehajtására hivatott intézmények, amelyek jól-rosszul, de olykor megvédhetik a különféle önkényességektől. (…) Abban, hogy a szabadságjogoknak nálunk nincsen igazi kultúrája, kétségkívül nemcsak az uralkodó osztály és a hatalmon lévő bürokrácia felelős, hanem az értelmiség is” – tette hozzá Tamás Gáspár Miklós az interjúban.