Aczél Endre: A lengyel elnökválasztás két jelöltje közül az egyik azon a hangon szólalt meg, amit én egy elnyűtt szótár egyik szócikkével a „klerikális reakció” hangjának tudnék nevezni. De van modernebb megközelítés is. A szóban forgó jelölt (Lech Kaczynski) zömmel olyan hívószavakkal kampányolt, mint George W. Bush szellemi hátországa, az amerikai „keresztény jobboldal”: „nem” az abortuszra, „nem” a homoszexuálisok jogköveteléseire, „igen” a halálbüntetés visszaállítására, „igen” a bűnözés visszaszorítására. Egyszóval: jogállamiság helyett törvényesség és rend. Elég érdekes, hogy amikor Orbán Viktor, még friss miniszterelnökként, a külföldön szolgáló magyar nagykövetek elé állt, ugyancsak a „law and order” embereként kívánta önnönmagát, egyszersmind kormányát a Lajtán túl reklámoztatni. Van logika a politikatörténetben. A „posztkommunistákkal” szemben mindig a „törvényesség és rend” képviselte erkölcsi magaslat kínálkozik a legjobb hívószónak. Kaczynski persze a rendpártiságot leöntötte még egy nagy adag rendszerváltozás-kritikus demagógiával, tömény katolicizmussal, idegen- és EU-ellenességgel – rájátszva azoknak a tömegeknek az elvárásaira, akik a szó erkölcsi és anyagi értelmében esendően konzervatívok, és a rendszerváltozás veszteseinek érzik magukat.
(Népszabadság, 2005. október 24.)

Kemény üzenetet küldött Gyurcsány volt felesége, szorul a hurok Magyar körül