Szabó István, a világhírű filmrendező 1957 és 1963 között az állambiztonsági szolgálat belső elhárításának dolgozott. Szabó István a Népszabadsággal közölte: így tudta megmenteni egy forradalmár életét.
„Hálás vagyok a sorsnak, és utólag büszke lehetek a történtekre. Életem legbátrabb, legvakmerőbb cselekedete volt az állambiztonsági munka. Hiszen ezzel mentettük meg egyik évfolyamtársunkat az 1956-os forradalom után a leleplezéstől és a biztos akasztástól” – így reagált a lapnak az Oscar-díjas filmrendező az Élet és Irodalom című hetilap ma megjelenő számában közölt cikkre, amelyben Gervai András filmszakíró föltárja Szabó ügynöki múltját.
– Két évfolyamtársam kérésére vállaltam a feladatot. Hitelesnek kellett lenni, hogy az illető – aki fegyveresen részt vett a Köztársaság téri pártház elfoglalásában – alibije is hiteles legyen. Ezért összevissza mondtam mindent, ami elterelte a figyelmet arról, akit védenünk kellett – jelentette ki Szabó István.
A történet dokumentálható eredeti '56-os híradófelvételeken – mondta a lapnak Szabó. Mint közölte, örül annak, hogy végre elmondhatja (talán filmen is) a történetét; „gyógyszer lesz sokaknak, és világosabb képet mutat az 1957-től 1960-ig terjedő időszakról”. Szabót bevallása szerint a saját védelme nem érdekli, „különösen így, hogy a történetet a filmszemle megnyitójára időzítették”.
Gervai András a Népszabadság kérdésére azt állította, szó sincs időzítésről. Gervai András filmtörténésznek, kritikusnak az Élet és Irodalom e heti számában közölt írásából derült ki, hogy a filmrendező fiatalon titkosügynök volt „Képesi Endre” fedőnéven. A kutató szerint a 19 éves korában beszervezett ügynök a III/III-as csoportfőnökség jogelődjének, a II/5-ös, a belső reakció elhárítását végző osztálynak jelentett néhány éven át a Színház- és Filmművészeti Főiskola később híressé vált hallgatóiról és tanárairól.
Gervai az ügynökmúlt alapján átértékeli Szabó István későbbi filmes munkásságát is. Példaként hozza fel, hogy a Szembesítés című film forgatókönyvírója állítólag Szabó kérésére kreált egy, az eredeti darabban nem szereplő figurát, aki azt mondja: „Egy diktatúrában a művész csakis a párté. (...) Igenis kellenek a jó kapcsolatok. Igenis, meg kell alkudni”.
Eörsi László: Kizárt, hogy egy 19 éves fiú jelentései mentsenek meg valakit az akasztástól
Történészek szerint Szabó verziója kevéssé hiteles. A Köztársaság téri eseményekben résztvevőket aligha lehetett holmi jelentgetéssel megkímélni. A hatóságok kíméletlenül jártak el a pártház ostromában résztvevőkkel szemben – mondta a Hírszerzőnek Eörsi László. Az 56-os Intézet munkatársának elmondása szerint az ügyeket alaposan kivizsgálták, majd meghozták az ítéleteket. Ha valaki megmenekült a retorziótól, annak csakis az lehetett az oka, hogy nem tudtak az illető ellen elégséges bizonyítékot gyűjteni. A témát jól ismerő történész, számos könyv szerzője szerint gyakorlatilag kizárt, hogy egy 19 éves fiú jelentései mentsenek meg valakit az akasztástól, ahogy azt Szabó állítja.
A Hírszerző kérdésére, hogy egyetlen ember védelmében jelenthetett-e Szabó hét éven át, Eörsi azt válaszolta: ha valaki egyszer elköteleződött az állambiztonsági szolgálat felé, az csak nehezen tudott szabadulni.
Ungváry Krisztián: Az állambiztonság nem hülye
– Ha egy ügynök valakiről valamit állít, azt az állambiztonság ellenőrzi: hiába védett tehát Szabó valakit jelentései által, a szerv sem volt hülye. Másrészt a jelentések tele vannak másokra terhelő adatokkal – mondta Ungváry Krisztián. A történész szerint Szabó jelentéseinek van egy stílusa és hangulata. – Önként, kényszer nélkül rengeteg tippet adott a hatóságoknak, hogy kivel mivel kapcsolatban, és mi alapján lehet eljárni. Emellett szexuális adatokat teregetett ki.
Ungváry úgy véli: megmagyarázhatatlan, hogy ha Szabó hálás a sorsnak, és büszke a történtekre, akkor miért hallgatott az ügyről a rendszerváltás óta. Hozzátette: Azóta bocsánatot kérhetett volna azoktól, akikre különböző módon felhívta a hatóságok figyelmét.
(Népszabadság, Hírszerző)
origo.hu
Orbán Viktor élőben ma este a TV2-n!
