77 éve született a legendás labdarúgó, Kocsis Sándor

A „Kocka" néven becézett Kocsis Sándor 1929. szeptember 21-én született. Pályafutását a Kőbányai TC-ben kezdte, de még fiatalon a Ferencvárosba igazolt, ahonnan 1950-ben az állam kirakatcsapatába, a Budapesti Honvédba küldték.

Ferencvárosiként egy, a Honvéd színeiben összesen öt bajnoki címet szerzett, s a kispesti együttes játékosaként háromszor a bajnokság gólkirálya is lett.

Tagja volt az 1952-es, Helsinkiben megrendezett olimpián aranyérmes csapatnak, majd annak a válogatottnak is, amely 1953 novemberében az évszázad mérkőzésén, a Wembley-stadionban 6:3-ra legyőzte az akkoriban verhetetlennek tartott angolokat. Az 1954-es, számunkra balszerencsésen végződő világbajnokságon az ezüstérem mellé egy gólkirályi címet is szerzett (összesen 11-szer talált az ellenfelek kapujába), az NSZK elleni csoportmeccsen négy találattal vette ki a részét a 8:3-as sikerből.

Technikájával, játékintelligenciájával és mindenekelőtt fejjátékával kimagaslott az akkori mezőnyből, a kor egyik legjobb játékosának számított. Váratlan húzásaival, pontos átadásaival és kiváló helyzetkihasználásával őrületbe kergette az ellenfél védőit, mindkét lábbal és fejjel is állandó veszélyt jelentett a kapura. Páratlan fejjátékáról kapta Spanyolországban az „Aranyfejű” becenevet, ruganyosságának köszönhetően általában a felugró kapus kezeinél is magasabbra lendült, és nagy precizitással irányította fejeseit.

1957 után rövid ideig Zürichben, 1959-től (Czibor Zoltán csapattársaként) Barcelonában élt és játszott, a katalán gárda színeiben kétszeres bajnok és kétszeres kupagyőztes, tagja volt a VVK-t nyerő és a BEK-döntős együttesnek, 75 spanyol bajnoki találkozón 40-szer talált a kapuba.

1961-ben Kocsis a Barcelonával visszatért a magyar szempontból gyászos emlékű berni Wankdorf stadionba, ahol az Aranycsapat 1954-ben 3-2-re kikapott az NSZK-tól a vb-döntőben. A legenda szerint Kocsis a Benfica elleni BEK-döntő előtt azt mondta a csapat masszőrének, Ángel Murnak: „Ezen az elátkozott pályán nem nyerhetünk.” És a történelem valóban ismételte önmagát, Czibor és Kocsis hiába lőtt gólt, a Barca 3-2-re kikapott a fináléban, úgy, hogy a katalánok négy kapufát lőttek.

Pályafutása alatt 68 alkalommal lépett pályára a magyar válogatottban, és 75-ször talált be az ellenfelek kapujába, ezzel a mai napig gólrekordernek számít itthon.

Játékos-pályafutása befejezése után a Barcelona ificsapatánál és a Hércules Alicantében edzősködött. Élete végéig a katalán fővárosban élt, soha nem tért haza Magyarországra. Ötvenéves korában, 1979. július 22-én hunyt el.
(samsungsport.hu)