Karátson Gábor: De egyszerre történik valóban minden, az ötvenhatos október huszonharmadika és ez az idei, ahogy – még mindig kissé izgatottan – legújabb élményeimet mesélem az Info Rádióban. Elfelejtettük volna tényleg a „se kommunizmust, se kapitalizmust” ötvenhatos jelszavát? Nehéz megfogalmazni a hazugság világrendszere elleni lázadást, de a legújabb október 23. ugyanúgy rést ütött itteni, mostani falán, mint az a dicső, ötven évvel ezelőtti a kommunizmusén. Kisebbet, az igaz, de várjuk ki a végét. Célkitűzéseinkből nem valósult meg egyelőre semmi: gyalázat lett volna álszent fegyelmezettséggel ünnepelni. Átszólni Nagy Imréhez az Apró-villa falai alól? Ez a gyötrelmes, zűrzavaros nap nagyon is illett mai helyzetünkhöz. Hosszú út vezetett attól a régi huszonharmadikától az erdélyi tüntetésen és a nagy dunai tüntetéseken át a mostani huszonharmadikáig, s én hálát adok a sorsnak, hogy mindegyiken jelen lehettem. De attól tartok, még hosszabb lesz majd az út addig a tájig, ahol a magyar szabadság, az ökológiai tudatosság és a hazugságtól való idegenkedés már ugyanazt jelenti.
Áll egy ember a Madách téren, magyar zászlóval a kezében. Arra lohol hat-nyolc ufó, leteperik, püfölni kezdik. Tulajdonképp miért? Ez mégiscsak ennek az országnak a zászlaja, nem? Mit szól ehhez Gergényi rendőrfőkapitány? Nem kellett volna megismertetnie őket ennek az országnak a törvényeivel és szokásaival?
Gergényi talán távozik, de itt marad Gyurcsány Ferenc. S ha távozni találna egyszer ő is, az alaphazugságokon túl hogy jutunk?
(Magyar Nemzet, 2006. november 13.)
origo.hu
Hajmeresztő szökési terv Esztergomban
