Szalay Tamás Lajos: Ráérősen

Szalay Tamás Lajos: Pedig Kósa Lajos valószínűleg nem is akart kapura törni. Futott a maga megszokott tempójában jobbközépen, kerülgette a labdát, olykor beakasztott az ellenfélnek; de csak lágyan, nehogy kiállítsák. Még a mezét sem tűrte be a nadrágba, két favicc között pedig – amolyan lázadó módjára – talán szotyit is tört a foga alatt. Csapatjátékos, de csak a mez kedvéért. Bizonyára meg is lepődött, amikor a harmadik félidő táján elé gurult a labda. Hogy a hátvédek passzoltak vagy az ellenfél adta el a labdát – nem tudni. Kósa, ha akar, kapura is fordulhatott volna: a piros mezesek félredőltek, a kapus meg lepkére. Míg gondolkodott, hogy mit kezdjen a helyzettel; jött Orbán Viktor. Félig szemből, félig oldalról, de mégis becsúszva. Páros lábbal. Amíg ő a pályán van, nincs holmi cselezgetés. Csak jobbról nagy ívben felpassz, szélről megkerülős, ballal jobb alsóba. Esetleg.

(Népszava, 2006. november 28.)