Kasza László: A vita felszínre hozott egy 18 éve agyonhallgatott német politikai problémát. Azt, hogy miként viszonyuljanak a demokratikus pártok az NDK kommunista pártjának utódához. Korábban a „demokraták konszenzusának” tekintették az elvet, hogy nem működnek együtt szélsőséges pártokkal. Ez évtizedeken át működött a szélsőjobboldali neonácikkal szemben. Azok országos szinten soha nem kerültek az ötszázalékos parlamenti küszöb fölé. A balosokkal más a helyzet. Az ország egykori NDK-s felében a PDS a második legerősebb párt. Miután tavaly Die Linke néven egyesültek a nyugatnémet radikális szélsőbaloldali csoportokkal (kommunisták, trockisták, marxisták, autonóm csoportok stb., akik közül ma is sokan helyesnek tartják a berlini fal építését és hasznosnak a Stasi működését), az ország nyugati részében is sorra kerülnek be a tartományi parlamentekbe. Olyan politikai erőt képviselnek, amelyet nem lehet ignorálni. A politikai együttműködésnek azonban feltétele, hogy a párt programja összeegyeztethető legyen koalíciós partnerének célkitűzéseivel. Nézzük a Die Linke programját: a kulcsipar államosítása. A vasút és posta privatizálásának megakadályozása. Az ipari döntéseknél a politika véleményének érvényesítése. Az egészségügy és oktatás állami kézben tartása, ingyenessé tétele. Állami nyugdíj és biztosítás mindenkinek. A munkaidő heti harminc órára való csökkentése. A 67 éves nyugdíjkorhatár eltörlése és munkahely szerinti, illetve egészségi állapotnak megfelelő individuális nyugdíjkorhatár megállapítása. Az ország szuverenitásának megőrzése az EU-val szemben. A NATO fokozatos elsorvasztása.
(Népszava, 2008. március 19.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!