„Sikert nekünk ingyen még nem adtak”

„A nemzeti oldalnak a látszólag evidens politikai eredményért is meg kell feszülnie. Sikert nekünk ingyen még nem adtak” – mondta Orbán Viktor a március 9-i, háromigenes népszavazás kapcsán. Lapunknak adott interjújában a Fidesz elnöke azt jósolja: március 9-e után már semmi nem lesz olyan, mint amilyen előtte volt. Az emberek visszaszerezhetik maguknak a demokráciát, és világossá tehetik: a fontos döntéseket ők maguk akarják meghozni. Fő riválisuk politikáját bírálva úgy fogalmazott, a magyar baloldal szükségszerű megújulásának legfőbb kérdése az lesz: ki tudják-e gyomlálni politikájukból a hazugságokat. A teljes interjú a Magyar Nemzet Online-on. • Orbán: Véget kell vetni a hazugság politikájának

– A népszavazásnak mintha nem is a koalíció számára lenne igazi tétje, hanem a Fidesz és személyesen az ön számára. Ha a népszavazás érvényes és eredményes lesz, tehát a kormány veszít, azt mindenki természetesnek fogja tartani, ezt várja a közvélemény. Minden ettől eltérő eredmény meglepetés lesz. A Fidesz és az ön részére kellemetlen meglepetés.

– A nemzeti oldalnak az a tapasztalata, hogy sikert nekünk ingyen még nem adtak, és a látszólag evidens politikai eredményért is meg kell feszülnünk. Ezért nagyon meg kell becsülnünk, ha a sokak által papírformának tartott eredmény valóra válik. Meg is fogjuk becsülni.

– Egyáltalán nem számol azzal, hogy a népszavazás sikertelen lesz?

– Nem. Ráadásul minél többet spekulálnék ilyesmin, annál inkább hozzájárulnék magam is a sikertelenséghez. Tudom, hogy a magyar labdarúgás és a magyar politika két külön világ, de mindkettőt ugyanaz teszi tönkre, mármint hogy az ember teljesítmény helyett spekulálni kezd, és azt gondolja, néhány ügyes meglátással kiválthatja az elvégzett munkát. Ez nem megy. Dolgozni kell. És mi dolgozunk.

– Tegyük fel, hogy beérik a munkájuk gyümölcse. Időközben történt egy különös esemény a parlamentben. Gyurcsány Ferenc igazat mondott. Azt mondta, hogy március kilencedike után tizedike jön. És tényleg így lesz.

– Azért nem árt az óvatosság.

– Megnéztem a naptárban. Mi történik tizedikén?

– A jelenlegi kormány azt akarja elhitetni az emberekkel, a demokráciában való részvételük kimerül abban, hogy négyévente egyszer leadhatják a voksukat. Ennél kiábrándítóbb demokráciakép nehezen képzelhető el. Ez a gyakorlat az embereket szavazógéppé alacsonyítja, és azt üzeni: két választás között nincs más dolgotok, mint hogy eltűrjétek a kormány hazugságait, megszorításait és sarcait. A mostani népszavazás egyedi jelenség, ilyen még nem volt. Voltak már népszavazások Magyarországon, de csak formájukban hasonlítottak a szociális népszavazáshoz. Olyan még soha nem volt, hogy a kormány sérelmes döntéseinek hatályon kívül helyezése céljából indítsanak az emberek népszavazást. A kormány ugyanis hazug módon, egyoldalúan felrúgta a közmegegyezésen alapuló társadalmi szerződést, amelyet most az emberek helyreállíthatnak. Március kilencedike után semmi nem lesz már olyan, mint amilyen előtte volt. Az emberek visszaszerezhetik maguknak a demokráciát, és világossá tehetik: a fontos, a róluk, az országról, a jövőről szóló döntéseket ők maguk akarják meghozni.

– Ezekben a napokban elég sok szó esik a kampányban az ezerforintos vizitdíjról. A kormányzati tisztségviselők minden egyes alkalommal cáfolják ezt a felvetést. Végül is nem lehet kizárni, hogy ez egyszer igazat mondanak, nagy számok törvénye, valószínűség-számítás, ki tudja… Tehát akkor ez riogatás?

– Mindenki tudja, hogy a vizitdíj igazából ma sem háromszáz forint. Egy alkalom kerül ennyibe. De hogy a beteg ember akár egy influenzából is kigyógyulhasson, nem elég egyszer orvoshoz fordulnia. Súlyosabb betegség esetén pedig az embert szakrendelőbe küldik, szakorvoshoz, speciális vizsgálatokra, utána pedig kontroll következik, és így tovább. Így lesz aztán a háromszáz forintból sok ezer forint. Tehát amikor újgazdag milliárdosok lekicsinylően emlegetik ezt a bizonyos háromszáz forintot, akkor derül ki igazán, hogy semmi közük a valóságos élethez. Ezek az összegek sok családban komoly megterhelést jelentenek. A 90 ezer forintnál alacsonyabb jövedelemből élőknek a húsz százaléka került abba a szomorú helyzetbe, hogy már legalább egyszer el kellett halasztania az orvoshoz fordulást anyagi okok miatt. Mi lesz majd ezekkel a családokkal akkor, amikor a vizitdíjat ezer forintra emelik? A Fidesz úgynevezett riogatásaival pedig az a legnagyobb gond, hogy mindig bejönnek. Úgyhogy nem is riogatásnak, hanem előrejelzésnek nevezném őket. Sajnos vannak rossz tapasztalataink: már 2002-ben is figyelmeztettünk, hogy emelni fogják a gáz árát, be fogják vezetni a tandíjat, emelni fogják a diákhitel kamatait, drámai mértékben növekedni fog az államadósság, a munkanélküliség és az infláció. Az ország már 2002 után is kapott néhány nyaklevest a hazugság szószólóitól, de az a balhorog, amit 2006 után mértek ránk, nemcsak megrendítő, hanem kijózanító erejű is volt. Az emberek már világosan látják: változtatni kell, új irányra van szükség, amihez minél előbb meg kell szabadulnunk a hazugság politikájától.

– Igen? A hazugság politikája köszöni, remekül érzi magát. Most utoljára egy gázáremelésről hazudták, hogy rémhír, majd beismerték, hogy mégis igaz, emelnek.

– A magyar baloldal az elmúlt években olyan átalakuláson ment keresztül, amelynek során a hazugság politikájuk központi elemévé vált. Van ebben durva fajta is, például hogy nem lesz gázáremelés, és aztán lett, nem lesz tandíj, és aztán lett, nem lesz vizitdíj, és aztán lett, és van kifinomultabb hazugság is, amikor például a választások előtt nem hozzák nyilvánosságra a költségvetés adatait, nehogy a választók esetleg a valós tények ismeretében tudjanak dönteni. A magyar baloldal szükségszerű megújulásának a legfontosabb kérdése éppen az lesz, hogy a hazugságokat ki tudják-e gyomlálni a politikájukból.

– Ha ezt a koalíciót és ezt a kormány egy hajóhoz hasonlítom, akkor azt kell mondjam, hogy rommá van lőve, töröttek az árbocok, lóg a vitorla, és a legénység kétségbeesetten evickél a 2010-es kikötő felé. Lehet ennek a népszavazásnak akkora ereje, hogy útközben elsüllyessze ezt a hajót?

– A város peremén című versében József Attila úgy fogalmaz, hogy puha szárnyakon száll a korom, s lerakódik, mint a guanó, keményen, vastagon. Ezt a képet közel állónak érzem a politikához. Mindennek van következménye, csak a politikának az a természete, hogy ezek nem azonnal érvényesülnek, hanem egymásra rakódnak, és a végén egyszer csak bekövetkezik az elkerülhetetlen változás. Beszakad a födém. A baloldal most benne ragadt egy jól ismert emberi szituációban. Mint amikor valaki érzi, hogy az, amit csinál, nem sikerült, kudarcot vallott, és ezt be kellene vallani, vissza kellene vonulni, és új tervet kellene készíteni. Mégsem teszi, hanem időt akar nyerni, mert hátha megúszhatja, hátha csoda történik. Van egy arab történet. A kalifa halálra ítéli a lovászát, mert az belesett a felesége fátyla alá, és megpillantotta az arcát. De egy választást azért felkínál neki: vagy ott helyben kivégzik, vagy egy év alatt meg kell tanítania a kalifa lovát beszélni. A lovász az utóbbit választja. S mikor kérdezik, hogy miért, azt feleli: egy év alatt sok minden történhet, meghalhat a kalifa, meghalhatok én, és végső soron megtanulhat beszélni a ló.

– A baloldal valóban leragadt valahol, de szerintem ott, hogy hetedik éve öntől rettegnek. 2002 óta alapvetően minden tettüket az Orbán Viktor visszatérésétől való beteges félelem motiválja. És az évek során eljutottak oda, hogy a paranoiájuk oltárán feláldozták Magyarországot. Mi félelmetes önben ennyire?

– A válasz a szocialistáknak a demokrácia iránti ellentmondásos érzelmeiben keresendő. Ennek gyökerei pedig az előző rendszerbe nyúlnak vissza, mert hát az MSZP mégiscsak az egypártrendszer örököse. A szocialisták rettegnek attól, hogy rajtuk kívül más is képes az országot kormányozni. Számukra az ellenzék nem a kormányzati alternatívát jelenti, hanem valamiféle sorsszerű csapást, amit el kell viselniük. Én talán azért vagyok a kitüntetett szereplője beteges félelmüknek, mert négy év sikeres kormányzás áll mögöttem, ami megtörte a baloldali önmítoszt. Mert a munkanélküliség csökkent, az inflációt az égből a földre hoztuk, eltöröltük a tandíjat, bevezettük a diákhitelt, beindítottuk az otthonteremtési programot, a Széchenyi-tervet, a gazdasági növekedést a régió átlaga fölé tornásztuk, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országok közül pedig a legsikeresebbek voltunk. Kiderült tehát, hogy van alternatíva. Polgári, nemzeti, jobboldali.

– Mindazonáltal elég vigasztalan látvány, hogy folyton az ön árnyékával bokszolnak. Óriási a szöveg, minden hétre jut egy bejelentés, minden hónapra egy program, zászlóshajók, pontok, száz lépések, ami viszont történik, az elszomorító. Totális kudarc, sikertelenség és leszakadás minden téren. Most legutóbb Gyurcsány Ferenc rájött, hogy a Fidesz tíz évvel ezelőtti programja, na, az az igazi. Szánalmas.

– A kormányzás komoly és nehéz feladat, sokkal nehezebb, mint az egypártrendszerben begyakorolt politikai propagandaharcot megvívni a kijelölt ellenség ellen. Az könnyű. Ahhoz csak nyilatkozatok kellenek, fenyegetőzés meg néhány Keller-féle alak. Egy gyűlöletkampányt bármilyen gyülevész társaság végig tud csinálni. A kormányzás azonban másról szól. Munkához kell juttatni a munkanélkülieket, sikerre kell segíteni a kis- és a középvállalkozókat, okosabbá, képzettebbé kell tenni az új nemzedékeket, képviselni kell a nemzeti érdekeket a külpolitikában, és még sorolhatnám. Ez a kormányzás, és ez nagyon nem megy nekik. Valamit persze kezdeniük kell az idejükkel, hát azt csinálják, amihez értenek, amihez mindig is értettek: megpróbálják elhitetni az emberekkel, hogy a folyamatos rágalomkampány maga a kormányzás, és hogy minden baj oka és felelőse az ellenzék.

– Ön néhány napja az mondta, hogy a magyar egészségügyi rendszerre több pénzt kell fordítani. Rögtön jött a kérdés: miből, honnan?

– Az egészségügyi és az oktatási rendszer finanszírozásának kérdéseire a választ nem az egészségügyben vagy az oktatásban kell keresni, hanem a gazdaságpolitikában. Egy rossz gazdaságpolitika és egy leblokkolt gazdaság soha nem képes elég forrást előteremteni. Új gazdaságpolitikára van tehát szükség, olyanra, amelynek a kulcsszava a növekedés. Minden erőnket a növekedés elősegítésére kell fordítanunk. Erről szól a közelmúltban elfogadott alapprogramunk is: az erős és sikeres Magyarország megteremtéséhez növekedésre van szükség. A növekedés hozza el aztán a mindennapi élet sikereit is: a magasabb béreket, az alacsonyabb adókat és a több családtámogatást.

– Gyurcsány Ferenc most bejelentett egy apró, inkább csak gesztusértékű, de mégiscsak adót és járulékot csökkentő programot. Elegánsan lépjünk túl azon az egyébként indokolt kérdésen, hogy: na igen, de lesz-e ebből valami? Szóval, ha ön javasol hasonló lépéseket, akkor ön populista, demagóg, dilettáns és hatalommániás, ha meg Gyurcsány Ferenc mondja, akkor ő bölcs, megfontolt, modern és reformer.

– Amikor 2006-ban meghirdettük az adó- és járulékcsökkentés politikáját, akkor azt vágták a fejünkhöz, hogy micsoda eretnek gondolat ezektől a lépésektől gazdasági növekedést várni, ma meg hirtelen ez lett a sláger. A politikában időről időre feltűnnek olyan figurák, akik mámorosan használják ki a politika adta lehetőségeket, és azt gondolják, hogy szómágiával helyettesíteni lehet a kormányzati teljesítményt. De ezek mindig megmaradnak átmeneti jelenségnek. Sikeresen kormányozni és egy országot sikerre vezetni csak átgondolt, felelősségteljes tettekkel, nem pedig felhabosított szónoklatokkal lehet. A baloldal adócsökkentéseivel már jó néhányszor megjárta Magyarország, mert minden egyes alkalmat, amikor adócsökkentésről beszéltek, adóemelés vagy új adófajta bevezetése követett. 2005-ben még egy ötéves adócsökkentési programról szóló törvényt is elfogadtattak a parlamenttel, amit aztán a választások után gyorsan hatályon kívül is helyeztek. Azóta pedig megemelték az egyszerűsített vállalkozói adót, az általános forgalmi adót, a munkavállalókat terhelő járulékot, és különadót vezettek be a vállalkozásoknak. Az adócsökkentésről tehát nem beszélni kell, hanem az adót csökkenteni kell!

– A koalíciós politikusok minden áldott nap elmondják, hogy ők ugyan nem fognak megbukni, történjék a népszavazáson bármi. Van olyan elsöprő részvételi arány és győzelem, ami meg tudja őket hazudtolni?

– Az elsöprő részvétel elsöprő következményekkel jár. Mondhatnám azt is, hogy a baloldal jövője a tét.

– Én nagyon aggódom amiatt.

– Ezt megértem. Ám hadd legyen a munkámmal járó privilégium, hogy kissé szélesebb horizonton vizsgáljam a jelenséget. A baloldal cserbenhagyta azokat, akiket addig képviselt, és dogmatikus irányba fordult. Megkonstruált egy politikai elméletet, és most próbálja ehhez formálni az embereket. Ez az újbaloldali öndefiníciós kísérlet, amely végigsöpört az Egyesült Államokon, Nagy-Britannián, Németországon, Lengyelországon, a baloldalra nézve mindenhol tragikus következményekkel járt. Hasonló sors várhat magyar társaikra is. A milliárdosokat középpontba állító politikával nem lehet helyettesíteni a nyugdíjasokat, a kisembereket, a leszakadókat segítő politikát. Nem állítom, hogy az európai jobboldal helyzete megoldott és egyszerű lenne, de miután kereszténydemokrata alapokon nyugszik, az iránytűje sokkal biztosabb, és nem szenved állandó megújulási kényszerben. A kérdés tehát, hogy lesz-e Magyarországon olyan baloldal, amelyik megint az emberek felé fordul, megint néppártként viselkedik, nem pedig egy milliárdosokból álló szűk érdekkör szószólójaként, érdekkijárójaként. Nem szükségszerű ugyanis, hogy mindig legyen két nagy párt a magyar politikában. 1998-ig nem is volt így, és ahogyan a jelenség jött, úgy villámgyorsan el is múlhat, és ezúttal a baloldal lesz a szenvedő alany. Ez persze legyen az ő gondjuk, ami viszont már ránk tartozik, hogy a jobboldal előtt álló feladatok ezzel megsokasodtak, hiszen utakat kell építenünk, és képviselnünk kell azokat az embereket is, akiket a baloldal elárult és cserbenhagyott. Nekik is jár a hely a nap alatt.

– Gyurcsány Ferenc csütörtökön Moszkvában aláírta a Déli Áramlat gázvezeték magyarországi szakaszának megépítéséről szóló orosz-magyar szerződést. Ön erre azt nyilatkozta, hogy puccs történt. Miért?

– Mert a kormány puccsot hajtott végre Magyarország, a magyar emberek ellen. Aláírtak ugyanis egy, az ország, sőt a Kárpát-medence életét és gazdaságát hosszú távon befolyásoló szerződést Oroszországgal úgy, hogy a magyar embereknek fogalmuk sincs arról, mi van a szerződésben. Dollármilliárdokat megmozgató üzletet kötöttek úgy, hogy közben az emberek elől eltitkolják annak részleteit és következményeit. Ki tudja ma megmondani, hogy milyen kötelezettségeket ró ez Magyarországra? Milyen hatásai lesznek a gazdaságra vagy magára a gáz árára? Hétfőn az hangzott el a parlamentben, hogy ezután minden fontos kérdésben egyeztetni fognak az emberekkel. Ezzel szemben a valóság az, hogy folytatódik a hazugság politikája. Mindenesetre a következetes nyugati politikát folytató, a mostani megállapodásból kihagyott Románia elnökével telefonon konzultáltam a kialakult helyzetről, és egyetértettünk: Romániának, Magyarországnak és az Európai Uniónak az az érdeke, hogy a Nabucco vezeték élvezzen kitüntetett figyelmet, az épüljön meg először.

(Magyar Nemzet)