Akit még nem háborított fel kellőképpen a fizikatanárát verő józsefvárosi suhanc története, annak mondom: az ifjú a rendőrségi kihallgatás után – ahol gyanúsítottként szerepelt – panaszt emelt a gyanúsítás ellen. Ez valószínűleg annyit jelent, hogy a fiatalkorú nem ért egyet az őt ért vádakkal (rúgta, verte, csapteleppel támadta a pedagógust – felvételek vannak róla), szerinte ő az alkalomhoz illően viselkedett, az adott pillanatban talán éppen a padban ült hátratett kézzel, s érdeklődve figyelte az idős tanár előadását.
Minden jel arra utal, hogy a józsefvárosi fiatalt a kihallgatást megelőzően kimerítően tájékoztatták jogairól, lehetőségeiről, arról, mivel élhet, mit utasíthat vissza, mikor emelhet panaszt. Azon sem lennék meglepve, ha a jogokkal körülbástyázott tanárverő tenne feljelentést, mondván, a közhiedelemmel ellentétben éppen a nyugdíjaskorú tanerő molesztálta őt, a tudásra szomjazó diákot.
Emlékezetes pillanata volt még e felemelő történetnek, amikor az iskolából távozó nebulók némelyike lerasszistázta a környéken állomásozó újságírókat. Örömteli, hogy ismernek idegen szavakat is. Később a fegyelmi tárgyalás végére váró sajtómunkásokat egyéb inzultusok, fenyegetések is érték, vélhetőleg a kezelhetetlen ifjú kiterjedt rokonsága részéről. A mélypont mégis az volt, amikor az iskola igazgatója lényegében az áldozatot, a megvert tanárt tette felelőssé a történtekért.
Egyébként a főszereplő fiatalembert időközben kirúgták az alma materből, így L. Zoli a hírek szerint a jövőben magántanulóként küzd majd a doktorátusért. Bízunk benne, hogy a magántanárral megtalálják a közös hangot.
(Magyar Nemzet, 2008. április 12.)
Szoboszlai Dominik
„I love you, Szoboszlai!” – vallomás a jereváni éjszakában + exkluzív videó
