Turi-Kovács: Talpra állítjuk a mezőgazdaságot

Turi-Kovács Béla a Magyar Nemzet Online-nak nyilatkozott. Interjúnk második részét alább olvashatja.

– Korábban említette a feldolgozóipar és a felvásárlás fontosságát. Hogyan lehetne megállítani a hazai feldolgozóipar rohamos leépülését?
– Nemrég a Herz Szalámigyár ment csődbe, a gyulai feldolgozó is a csőd szélén áll, a békéscsabai szintén. Az én álláspontom szerint létesíteni kell egy olyan nemzeti alapot, amely azt a célt szolgálja, hogy az államnak elővételi joga legyen, amikor a tőkéscsoportok összejátszása folytán nagy értékű feldolgozóipari létesítmények nagyon alacsony áron gazdát cserélnek. Minden esetben el kell érni, hogy az állam éljen is az elővételi jogával. Az így felvásárolt ipari létesítményekbe pedig vonja be a termelőket is. Ezzel el lehetne érni, hogy a magyar feldolgozóipar azoknak a kezében legyen, akik a termelésben is érdekeltek. Ez persze hosszabb folyamat lenne. Akár új ilyen jellegű létesítmények alapítására is meg kell adni a lehetőséget. Mindehhez azonban nagyon erős szövetkezeti mozgalmat kell elindítani.

– Nincs az emberekben erős ellenállás a szövetkezetekkel szemben? Azért még sokan emlékeznek a kolhozokra.
– Rettentően erős az ellenállás, de feloldható. Egyfelől szükség van tudati meggyőzésre, hogy a szövetkezet nem valami Istentől elrugaszkodott dolog. Itt az emberek éppen azt a tulajdonságukat tudják kihasználni, amelyik a legfontosabb, hogy szociálisan is egymásra utalva tudnak jól dolgozni, közösen eredményt produkálni. A szövetkezés propagálása annak a pártnak lesz leginkább a feladata, amelyik nagy támogatottságot kap a választásokon. Hiszem azt, hogy a szövetségnek olyan támogatottsága lesz most, amilyenre a rendszerváltás óta nem volt példa. Ezt fel kell használni arra, hogy az embereket meggyőzzük arról, mi azt akarjuk, hogy a kicsik is megmaradjanak, de ezért szövetkezeteket kell létrehozniuk. Ez a szövetkezési forma hozhatja meg, hogy egy teljes vertikum tudjon működni a termeléstől a feldolgozáson át a felvásárlásig. Erre vannak jó példák Hollandiában, Dániában, amelyeket nem bűn átvenni és alkalmazni.

– Hogy lehet az apátiából kimozdítani az embereket, például a tejtermelőket, akiknek a gondjairól nap mint nap hallani?
– A magyar állattartás ilyen mélyponton még sosem volt. A sertéstartással kezdem: több mint tízmillió sertés volt Magyarországon a rendszerváltás idején, ma egyesek szerint 3 millió sincs. A tejtermelők valóban olyan helyzetben vannak, hogy hosszú ideje egész egyszerűen nem jövedelmet termelnek, hanem veszteséget. Azt azért látni kell, hogy ebben az Európai Unió jelenlegi működésének igen nagy szerepe van. Az unióban az agrárkérdés területén kapkodást lehetett tapasztalni, és félek, hogy ez a jövőben is így lesz. Ezekben a kérdésben muszáj nekünk szövetségeseket keresni. A tejtermelők esetében a hazai megoldás nagyon nehezen képzelhető el. Ehhez elengedhetetlen az EU-szabályok módosítása, és nem utolsósorban az szükséges, hogy amikor ilyen nagy bajt okoztak ők maguk, akkor szíveskedjenek tenni azért, hogy helyreálljon az egyensúly a tejpiacon.

Magyarország ezt nem tudja egyedül elérni, de vannak itt szövetségesek. A szocialista kormányok legnagyobb bűne, hogy agrárkérdésekben egyetlenegy szövetségest nem tudtak maguk mellé állítani. Annál nagyobb butaságot el sem tudok képzelni, hogy Közép-Európában nagyjából ugyanolyan helyzetben lévő, agrárügyekben érdekelt országok egymással szemben lépjenek fel. Abban bízom, hogy a következő Orbán-kormány ebben is nagy lépést tud tenni előre. Lehet akármilyen rossz a viszonyunk nemzeti kérdésekben Szlovákiával, de a tejtermelők helyzete már ott is hasonló, mint Magyarországon, a románokéról nem is beszélve. Következésképpen, ha együtt tudunk fellépni egy-egy ügyben, akkor biztos lesz eredmény is.

– Azt hallani, hogy a vidék lassan senkinek sem hisz. Az almatermelőknek például, akik elkeseredésükben kivágják a fáikat, mit lehet mondani?
– Az elmúlt húsz évben annyi változás történt, amely sokféle aggodalmat és még több nyomorúságot hozott. Ha vissza akarjuk nyerni a bizalmukat, akkor olyan törvényeket kell hoznunk mindjárt az elején, amelyeken látszik, hogy amit mi ígértünk ellenzékből, azt kormányon is teljesíteni fogjuk. Orbán Viktor nemrégiben arra kérte a gazdákat, hogy ne vágják ki a fáikat. Hiszek abban, amit ő mondott: mindenképpen megteremtjük annak a feltételeit, hogy ezek a gyümölcsösök megmaradjanak. Nem csak Németh László álma, hogy „Kert-Magyarország” legyen, de nincs is nagyon más lehetőség. Többek között mi azért vagyunk a szövetségben, mert úgy gondoljuk, hogy ezen belül lehet három legfontosabb célunkat elérni. Az első, hogy a föld maradjon meg magyar kézben, a második, hogy vizeink megfelelően legyenek használva, a harmadik pedig a termálenergia, amelyben rengeteg kihasználatlan lehetőség rejlik. Mi a szövetségtől azt várjuk, hogy ezeken a területeken induljanak el programok.

– Tudjuk, hogy a piacvédelem mennyire fontos. A termelők szerint azonban Magyarországon se a piacvédelem, se a piacszabályozás nem működik.
– Az Ausztriában bevált gyakorlat jól használható lenne nálunk is, ahol nagyon szigorú szabályok vannak, melyeket a helyi gazdálkodók is betartanak. Itthon viszont a külföldiekkel kellene nagyon szigorúan betartatni. Akkor nem fordulhatnának elő olyan anomáliák, mint például a mézzel. Tehát egy nagyon kemény élelmiszer-védelmi törvényre és annak végrehajtására van szükség. Mindezeken túl vissza kell állítani egy jól működő, erős, de nem nagy létszámú apparátust, valamint meg kell erősíteni a falugazdász-hálózatot.

– Kitörési pont lehet tehát az állami tulajdonban lévő 6 millió hektár termőföld?
– Magyarországnak megvannak még azok a természeti kincsei, amelyek kitörési pontokat adnak. Meg vagyok róla győződve, hogy a Fidesz alapprogramja és a kiegészítésként általunk elkészített program is ezt tartalmazza. Ha vidéken van egy ilyen kitörési pont, akkor az az egész országra kihat. Orbán Viktor ezt mondta maga is legutóbb: a magyar vidék felemelése kulcskérdése annak, hogy Magyarországon elinduljon egy olyan fejlődés, amely felzárkózást jelenthet a gazdagabb országokhoz. Mi 2002-ben egy választási szövetséggel indultunk a Fidesz oldalán. Bejutott 10 kisgazda képviselő az Országgyűlésbe, és együtt tudtunk dolgozni egy közös érdek mentén. 2003-ban Magyarországon olyan politikai fordulat következett be a szövetség létrehozásával, amilyen az 1867-es újkori magyar parlament megalakulása óta nem volt.

Fontosnak tartom még egyszer leszögezni: miközben a politológusok nem győzik hangsúlyozni, hogy megbukott az egy a tábor, egy a zászló elképzelés, az én meggyőződésem szerint mindez megvalósult. Természetszerűen mindig vannak kívül maradók, és van olyan vonulat, amely ebbe a táborba nem fér be. Ez tény. De az is ténykérdés, hogy létrejött Magyarországon egy ilyen szervezet, amely tulajdonképpen egy nagy táborba foglalja azokat, akik a keresztény, polgári és nemzeti gondolkodást egyaránt tudják képviselni. Azért hiszek abban, hogy a következő kabinet sikeres lehet, mert ilyen széles palettájú támogatása még nem volt Magyarországon egyetlen kormánynak sem. És ezzel a támogatással szerintem egy jól működő kormány tényleg hozhat olyan változást, amely egy emelkedő országot eredményezhet. Ma egyetlen olyan kisgazda irányzat van, amely megmarad az eredeti népnemzeti gondolat mellett, amelynek a szegényebb néprétegek képviselete az elsőrendű feladata. Ez a vonulat pedig mi vagyunk.