A tizenhat nagyfilmes alkotás (Hajdu Szabolcs: Bibliothéque Pascal, Zsigmond Dezső: Bunkerember, Dömötör Imre: Czukor Show, Rózsa János: Csiribiri, Köves Krisztián Károly: Halálkeringő, Molnár György: Ki/Be Tawaret, Vágvölgyi B. András: Kolorádó Kid, Pejó Róbert: Látogatás, Dyga Zsombor: Köntörfalak, Orosz Dénes Polygamy, Sas Tamás: Szélcsend, illetve Presszó 10 év, Kardos Sándor: A sírásó, Almási Réka: Team Building, Pacskovszky József: A vágyakozás napjai, Groó Diana: Wespa) szokatlanul egyenletes, jó színvonalú átlagmezőnyt eredményezett.
Kollégám, Muray Gábor véleményét is osztva kiugróan zseniális alkotás Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal című remeklése. Érzésem szerint húsz éve nem született ehhez fogható nagyszerű film. A magyar filmművészet olyan nagy etalonjai sorában helyezném el, mint Huszárik Zoltán Szindbádja és egész életműve, Jancsó Miklós és Hernádi Gyula Oldás és kötése, valamint a Szegénylegények, Gaál Istvántól a Sodrásban, Vitézy László Vörösföldje, Tar Bélától a Werckmeister harmóniák.
A szemle mezőnyéből kiemelkedőnek tartom még Almási Réka Team Buliding, Dömötör Tamás Czukor Show, Sas Tamás Szélcsend, Zsigmond Dezső Bunkerember, Molnár György Ki/Be Tawaret, Groó Diana Vespa című alkotásait. Amivel szinte egyedül állok, revelációélményként hatott rám Kardos Sándor A sírásó című látomása is.
Zsenit avattunk a 41. Magyar Filmszemlén. Csodálatos mesét és valóságot, mítoszt és mélyszociológiát, kötészetet és prózát egyesítő remeklésként köszöntötte a szakma is, a közönség is a debreceni Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal című filmjét. Egy csodálatos erdélyi lány (Török-Illyés Orsolya, Hajdu Szabolcs felesége játssza tüneményesen) az élet értelmét, a boldogságot és nem kis mértékben a boldogulást is keresve végigjárja a Székelyföldtől (Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy) kezdve Romániát, a tengerpartot, Németországot érintve Angliát, hogy landoljon egy remek, lidérces álom látomáskönyvtárában, a Bibliothéque Pascalban. A szédületes, Panait Istrati-regényekre vagy Céline Utazás az éjszaka mélyére című fekete pikareszkjére hajazó száguldásfilm eredeti módon idézi emlékezetünkbe és bizonyos mértékig cáfolja az egzisztencializmus és a beat filozófiáját. Nevezetesen: létünknek a csúcsállapotok és az intenzitás ad csupán értelmet. Vajon lehet-e a sebességgel kompenzálni, horribile dictu legyőzni a mindent elpusztító idő hatalmát?
A csodálatos, költői lelkű román apától származó magyar leány, Mona egy telepatikus képességű, bűverejű fiúval lobban kölcsönös szerelemre. Kalandosan vad, kérészéltű frigyük (találkozásuk) gyümölcse az apa képességeit öröklő kislány, aki térben kivetítve, filmként láttatja lenyűgöző álmait a teremtő képzelet, a művészet élő metaforájaként. Mona züllött román apjának csalogató, kalandosan szép életet ígérő hívására utazik Németországba, a kislányt nagynénje, egy kókler jósnő gondjaira bízza. Érvényesül hát az a motívum is, hogy mi, magyarok, székelyek, palócok, a Kárpát-medence különleges tehetséggel megáldott táltosai a züllött-romlott Nyugaton csak bohócnak vagy cédának kellünk. Monát apja csalárdul átjátssza egy román maffia kezére, melynek tagjai eladják őt Liverpoolban a Bibliothéque Pascal nevű filozofikus, irodalmi szósszal körülkerített elitkupleráj tulajdonosának. Ebben az irodalmi bordélyban a lányok a világirodalom legszebb drámahősnőinek jelmezében elégíthetik ki perverz férfiak vágyait.
Ez a képsor híven jelzi, hogy Európa, a korábban agyonvágyott, agyonfetisizált földrész kultúrája hanyatlik, prostituálódott, mire az unió tagjai lettünk. A lány visszatérhet Székelyföldre, amely szegénységével, a Romániából átszüremkedett balkáni kavalkáddal együtt különb a bűnös és barbár Nyugatnál. Úgy tud elmenekülni a Pascal nevével fémjelzett kultúrkupiból, hogy kislánya Székelyföldön megidézi a halott román apát, aki békebeli tűzoltó-zenekari jelmezben, békebeli zenével vonul be bandájával Liverpoolba s megmenti lányát.
A sokrétű képi világban megjelenített árnyalt gondolat a tudatunkba ég: a szeretet és a magyar haza ereje, a mi kis Közép-Kelet-Európánk vonzása megvált bennünket. Nekünk kell románokkal, horvátokkal, szerbekkel, szlovénekkel, cigányokkal, osztrákokkal, olaszokkal, ruszinokkal, szlovákokkal együtt megtalálni az értelmes együttélés lehetőségét. A narkománia és a száguldás, az egzisztencializmus és a beat helyett a keresztény szeretet és a feltétel nélküli hit erejével. Nem véletlen, hogy a sokat szenvedett székely magyar lányt egy emberséges román gyámhivatalnok hozza össze csodálatos képességű kislányával, s ők továbbszövik a maguk csodálatos álomvilágát Marosvásárhelyen. Nekünk a Trianonban megcsonkított kis Magyarországon, a szétszabdalt Kárpát-medencében is jobb, mint máshol, mert itt vagyunk otthon. Ez a hazánk, amely még hordozza az őstisztaság magvát. Ez a film a maga emelkedetten hiteles üzeneteivel, sokrétű értelmezési tartományaival, a jeles rendező képalkotó fantáziájának megannyi lenyomatával méltó a legjobbnak járó magyar és európai trófeákra.
A közönség talán nálam kevéssé lelkesedik majd Kardos Sándor A sírásó című értékes, vizuális effektusokban gazdag mozgó-képzőművészeti kompozíciójáért. A jeles operatőr, Rainer Maria Rilke A sírásó című novellája és kisebb mértékben egyéb Rilke-írások, többek között a Malte Lauris Brigge feljegyzései című kisregényének a fekete halált, a pestist bemutató motívumaira épített egy lidérces és fölemelő látomást élet és halál örökös küzdelméről.
A magyar filmkarnevál húzóágazatának átlag nagyjátékfilmtermésébe betekintve örvendetes tanulságot észlelhetünk. A rendezők egy része megtalálta a pénztelenség egyik lehetséges ellenszerét (bár elég szomorú, hogy nyolc év alatt odáig jutottunk, hogy az alkotás lényege szemszögéből egy külső szempont, a szegénység rendező elvvé válhatott). A korábbi esztendők elszaporodott, kopott, szakadt low budget filmjeihez képest számos jól öltözött, elegáns kamara- és kameradarabbal találkozhattunk. Tematikai szempontból közös bennük, hogy középpontjukban múltbeli titkok fölfejtésére és kibontására felfűzött, családi, baráti kapcsolatokban gyökerező emberi drámák jelennek meg. Formai szempontból szembetűnő sajátosság a televíziós és színházi eszközök alkalmazása. Puritán, világos, tévé- és kisfilmes képi világ. Az alkotók nagymértékben építenek az erős színészi játékra és ráébredtek az igényes, jól megírt forgatókönyv fontosságára is.
Almási Réka Team Building című, remek ritmusú, összetett gondolatiságú filmje egy festői környezetbe plántált hegyi szállodában játszódik kiváló színészek, a lenyűgözően játszó Varga Mária, Fullajtár Andrea, Blaskó Péter, Nagy Zsolt, Nagy Péter, Derzsi János, Kamarás Iván és mások közreműködésével. Egy vezetői tréningen vagyunk, ahol különböző emberek különböző módon viselkednek. Almási Réka meglepő cselekményfordulatokkal, csavarokkal mutatja meg, hogy az ember akkor is hű maradhat legjobb önmagához, ha megpróbál érvényesülni. Van egy határ, amit ember át nem léphet, vagy megalkuvó lesz, s elveszti a jó viszonyt saját magával is.
Dömötör Tamás Czukor Show című, kiváló, pörgős drámája pedig a modern idők másik iszonyatát, az interaktív „show-műsorok” kegyetlenségét leplezi le. A rendező és a csapat nem hiszi ugyan, de reméli, hogy sokkoló, borzongató filmjével sikerül elrettenteniük az embereket a valóságshow rontó mákonyától. S a leleplezett Európától is, hiszen a művelt nyugati vendégeknek kifejezetten tetszik a tragédiába fordult mocskos játék. E két film erénye, hogy végre helyet kap bennük az európai uniós huszonegyedik század minden korábbinál ijesztőbb, mély valósága.
A rejtélyes Molnár György filmjének címe: Ki/Be Tawaret. Tawaret, a víziló az egyiptomi mitológiában a termékenységet, a családi tűzhely tisztaságát, az újjászületést védő istennő jelképe. Szüksége is van a mai világunkban játszódó film pörgős, zavaros életű hőseinek Tawaret védelmére, hiszen önazonosságuk ingatag, családi, baráti kapcsolataik kuszáltak, a címhez híven a különféle nemzedékek ki-be járkálnak egymás mikrokozmoszába. Az apa kiváló orvos és dzsesszzenész, fia punkzenész és az egyetem körül csellengő, kölcsönről kölcsönre vándorló, leginkább apját pumpoló örök diák. Mindketten ugyanahhoz a temperamentumos, alternatív zenésznek és bátor alkalmi rádióriporternek is tehetséges, egyetemistaként bukdácsoló, alapjában véve szeretetre méltó lányhoz vonzódnak. S ami a legjellemzőbb: a két hasadt értékrendű, a huszonegyedik században kallódó fiatal görcsösen kapaszkodik a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években szintén tévedező, de mégis szerves, szilárd erkölcsi értékrendet és egyetemes műveltséget alapjában véve még hordozó apához, akitől a halála után sem képesek elszakadni. A film erénye a remek színészvezetés (Kerekes Éva, Schlanger András, Ötvös András). A mottó: a halál ellen nincs ellenszer, de van az élet fájdalma és keserűsége ellen, illik a többi hasonló filmre is.
Bár Sas Tamás Szélcsend című családi thrillerében erkölcsi értelemben minden hős csődöt mond. Kihívóan antifilmes alkotásról van szó, Sas Tamás kamaradarabjaiban a nemrégiben elhunyt Eric Rohmerhez hasonlóan vérbeli filosz- és antifilmes rendező. A múltba pillantó (flashback) részletektől eltekintve a cselekmény egy Balatonon ringatózó kis jachton játszódik, szereplői egy testvérpár és egy barátnő, akiről kiderül, hogy a nővérek apjának jövendőbelije, azaz a lányok mostohaanyja lesz. Sas Tamás – hasonlóan korábbi filmjeihez, főként a telitalálatos Presszóhoz és annak a szemlén is szereplő tévéfilmes folytatásához (Presszó 10 év), amellett hogy sikeres közönségfilmek is fűződnek a nevéhez – megteremtett egy sűrű, verbális és színházias eszközökre építő magyar filmdrámatípust, amelynek egyik archetípusa Márai családi drámaremeklése, A gyertyák csonkig égnek. Tüneményesek a színésznők, Kováts Adél, Kovács Patrícia, Pálmai Anna.
Az ibseni, strindbergi lélektani drámák modern magyar megfelelőinek sorát gazdagítja Mátyássy Áron Átok című tévéfilmsorozata, valamint Dyga Zsombor Köntörfalak című televíziós dramolettje. Bennük a múltbeli könnyű kaland gyümölcse, a jelenbéli családi kapcsolatokat infernálissá fölkavaró, váratlanul fölbukkanó ártatlan gyermek a közös motívum. Idesorolható még Köves Krisztián horrorisztikus végkifejletű Halálkeringője is. A fésületlen, vidéken játszódó szegényfilmek hagyományait sajátos módon megújítva követi Zsigmond Dezső Bunkerember és Groó Diana Vespa című filmje.
A Bunkerember témáját Zsigmond Dezső dokumentumfilmesként már feldolgozta. A tragikomikus falusi lúzer antihős, akit a nyolcvanas évek atomkatasztrófa-rémképe (Csernobil) mániákus pszichopatává tesz s fölépít falujában egy atombiztos szuperbunkert, vérfagyasztóan abszurd fekete népi komédiában jelenik meg. A film hiteles képet nyújt a pusztulásra ítélt magyar faluról és egy lidércálomba rokkant, egykor tehetséges hősről, aki ezredvégünk tragikusan szimbolikus alakja is lehet. Zsigmond Dezső szociolátomásának megjelenítésében dicsérendő Ágoston Gábor operatőr és a színészek, Thrill Zsolt, Nagy Mari, Szűcs Nelli, Szilágyi István és a többi epizodista játéka.
Groó Diana Vespa című filmje a legenda és a mese eszköztárát a valósággal vegyítve mesél el egy fekete anekdotát a peremléten élő gyermekről, aki elnyer, majd sajátos módon elveszít egy Vespa motorbiciklit. A főhőst alakító cigány fiúban, Tóth Sándorban Groó Diana igazi őstehetséget fedezett föl. Vajon létezik-e evilági kiút ezekből a kis és nagy földi poklokból? – teszi föl a kérdést okosan a rendezőnő.
Be kell számolnunk egy fiaskóról is. Vágvölgyi B. András Kolorádó Kid című filmje 1956 etoszát próbálja kicsinyíteni a véletlenül a Corvin közbe keveredett jasszok, huligánok motiválatlanul fölépített történetével, amely egy westernbe illő, hiteltelen bosszúvégkifejletbe torkollik. A küllemében ügyesen megjelenített, ám szervetlen idősík-váltogatásokkal túlterhelt, összességében hiteltelenül fölépített történetről okkal jut eszünkbe: közelmúltunk történelmének legtisztább nemzeti forradalma nimbuszát inkább óvni, mint deheroizálni kellene az apokalipszis szélén egyensúlyozó világunkban.
origo.hu
Északkeleten -10 fok is lehet
