Ágh István dicséretét Zelnik József író mondotta el. A költő Nagy László öccse, méltóvá vált a kiemelkedő testvér örökségéhez. A nemzeti elkötelezettségű magyar irodalom emblematikus alakjává vált. Több, mint harminc kötettel büszkélkedhet, ezek mind eseményei a magyar irodalomnak.
Ágh István eredeti nevén Nagy István Iszkázon született 1938. március 24-én. Iszkáz, e pannon falu üstökösi tehetségű költő testvérpárt bocsátott útjára. Ágh István bátyja Nagy László, a testvéröcs eddigi életművével fényesen bizonyította, hogy méltó az örökségre, amelyet Balassi Bálint, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Tompa Mihály, Ady Endre, Szabó Dezső, József Attila, Nagy László, Ratkó József, Buda Ferenc és mások neve fémjelez irodalmunkban. Ágh Istvánt az 1956-os forradalomban súlyosan megsebzett a Kossuth téri ÁVH-s sortűz egyik célzott golyója.
A költő Balassi Bálint-esszéje s a Balassi című verse konkrétan is kötődik a nagy elődhöz. „Csizmámra lentről / fölragyog a Duna, / megsarkalja ezüsttel, útnak indít, / most kezdődik a sehovase út / túl a karokból vetett hurkon / a te katonád voltam, Uram, / és az te seregedben jártam” – így szólaltatja meg Balassi archaizáló tónusát Ágh István. Ám az egész költészete híven kapcsolódik ahhoz a magyar hagyományhoz, amely orátorként, szószólóként szólaltatja meg egy egész nemzet közérzetét.
John Ridland díját Czipott Péter kaliforniai magyar irodalmár vette át, aki a tavaly magyarított Balassi-versek nyersfordítását elkészítette Ridland számára. A díjazott személyéről a Balassi Kuratórium dönt. A kuratórium Molnár Pál újságíró kezdeményezésére alakult 1996 decemberében. Az akkor a Magyar Nemzetnél dolgozó kiváló író, újságíró, közéleti személyiség Lőcsei Gabriella újságírót, Zelnik József néprajzkutatót és Rubovszky András szállodaigazgatót hívta egybe, ezután kérték föl elnöknek Makovecz Imre építészt, majd egy-két év múlva Zelnik József íróval bővült a bizottság.
A szervezői munkát és sajtófelelős feladatát profi szinten végzi Molnár Csenge Hajna, civilben a Magyar Napló című folyóirat szerkesztője. A testületnek az indulás óta a díjazottak is tagjai. A magyar költők a Magyar Honvédség katolikus tábori püspökétől – kezdetben Ladocsi Gáspártól, később Szabó Tamástól, majdosztjáról való önkéntes távozása után Lackner Pál evangélikus tábori lelkész, majd Ternyák Csaba egri érsektől vették át az elismerést.