A február 23-i római könyvbemutató része a tavaly március 13-án kezdődött páratlan centenáriumi rendezvénysorozatnak, amelyet a kötet két szerzője szinte hetente szervezett Székelyföld, Magyarország, Olaszország, Ausztria, Németország számos városában. Misék, könyvbemutatók, zarándokutak, emléktábla-avatások követték egymást, amelyet a két nagyszerű, elhivatott szerző, az erdélyi kanonok, Jakab Antal tanítványa, Vencser László és a püspök elhivatott unokahúga, az Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken és számos anyaországi faluban könyvtárat alapító Varga Gabriella, az önfeláldozó székely író, újságíró együtt szerveztek. A centenárium idén március 13-án, Kilyénfalván zárul a Jakab Antalról elnevezett téren, név-, emléktábla-avatással és könyvbemutatóval. Jakab Antalról a Megalkuvás nélkül – Száz éve született Jakab Antal című kötet egyik szerzőjét, Varga Gabriellát kérdeztük.
– Jakab Antal 1909-től 1934-ig tartó gyermek- és ifjúkora is szokatlanul eseménydús volt. Mintha a Teremtő föl akarta volna készíteni a rendkívüli életútra. Hogyan érte először az elhívás?
– Dr. Jakab Antal 1909. március 13-án született Gyergyókilyénfalván, többgyermekes családból. Édesapja id. Jakab Antal, édesanyja György Rozália. Elemi iskoláit helyben, középiskoláit Gyergyószentmiklóson, teológiai tanulmányait a gyulafehérvári hittudományi főiskolán végezte. Már élete első húsz éve is küzdelmes volt. Közvetlenül az első világháború után Kilyénfalván is felütötte a fejét az 1918-as, 1919-es évek legveszedelmesebb betegsége, a spanyolnátha. Mind a hét Jakab gyermek megbetegedett, hármat közülük nem is tudtak megmenteni. Antal úgy kerülte el a vészt, hogy nagyanyja kivitte magával a Kicsiponkon lévő erdei kisházukba. Közel egy évig tartotta távol őt a faluban dúló járványtól. Később Antalnak még három testvére született. A kor szokása szerint a legnagyobb fiúgyermeknek az apja mellett kellett maradnia és segítségére lennie a gazdálkodásban. Antal 1922 nyarán a többi falusi gyermektársához hasonlóan teheneket legeltetett Kicsiponkon, az erdőn. Egy éjszaka medve támadta meg a teheneket és hatot közülük szétmarcangolt. A gyermek megijedt, de nem veszítette el lélekjelenlétét: száraz gallyakat gyűjtött, meggyújtotta, s a tűz oltalmában töltve az éjszakát várt a segítségre. Segítség helyett az egyik gazda érkezett, akinek két tehene elpusztult, s a veszteség miatti dühében kegyetlenül elverte az ártatlan gyermeket. Ha úgy tetszik, ekkor kapta meg az első üzenetet Istentől.
Továbbtanulási szándéka ekkor erősödött akarattá. Édesapjának ezúttal határozottan jelentette ki: tanulni fog. Édesapja, gyermeke szilárd elhatározását látva és képességeit ismerve megváltoztatta eredeti elképzelését, és beleegyezett abba, hogy továbbtanuljon, így évvesztés nélkül folytathatta tanulmányait a felső tagozaton. A gyergyószentmiklósi állami líceumban Jakab Antal 1922 és 1929 között tanult. Autóbuszjárat nem lévén, kezdetben gyalog tették meg az iskoláig vezető hét kilométeres útszakaszt a tekerőpataki születésű Antal József későbbi csíkszeredai esperes-plébánossal, Gál Mártonnal és Marthy Jánossal. Olykor, főként télen, megesett, hogy elkéstek az első óráról, de tanáraik ezt elnézték nekik. Antal később kerékpárral közlekedett. Bicsak István kántor visszaemlékezése szerint intelligens, kedves, figyelmes diák volt, aki kerékpárral gyakran hazavitte őt Gyergyószentmiklósról. Ahogy látja, a Teremtő többször is jelezte, hogy áldás ül nagybátyám elhatározásán.
– Megpróbáltatásokban sem volt hiánya, ahogy mondani szokás: Isten azokat próbálja meg legerősebben, akikkel tervei vannak. Így volt ez Jakab Antalnál is?
– Pontosan. 1929 nyarán hosszas betegség után meghalt a hét Jakab gyermek édesanyja. A húszéves Antalt ez nagyon megtörte, megviselte. Ráadásként a tragédiára, abban az időben a magyar tanulóknak igen nehéz volt érettségi bizonyítványt szerezniük, nemcsak azért, mert román nyelven folytatták tanulmányaikat, hanem azért is, mert az akkori román tanügyi vezetés a tanulók negyven százalékának megbuktatását követelte, s ez a százalék elsősorban a magyar diákokból került ki. Antal bátyám vizsgára való felkészülését édesanyja súlyos betegsége és halála is nehezítette. A vizsgát végül egy évvel később, 1930 őszén sikerült eredményesen letennie Déván, a Decebal román tannyelvű gimnáziumban, de közben 1929 őszén már felvételét kérte a gyulafehérvári papnevelő intézetbe. És innentől kezdve is váltogatták egymást a csodák és a megpróbáltatások. Jakab Antalt Gróf Majláth Gusztáv Károly püspök 1934. június 29-én szentelte pappá. Így ért véget az ifjúság.
Jakab Antal első szentmiséjét – primíciáját – 1934. július 1-jén tartotta Kilyénfalván. Felszentelése után – Ambrus Szaniszló osztálytársával együtt – 1934. július 1-jétől Ditróba nevezték ki káplánnak. Jakab Antalt arca derűje, jókedve folytán a hívek „mosolygós káplánnak” nevezték. Munkáját nemcsak a hagyományos lelkipásztorkodás – szentmise, szentségek kiszolgáltatása, temetések és hitoktatás – keretei között végezte, hanem új, elsősorban az ifjúság nevelését és lelki megújítását szolgáló önálló kezdeményezései is voltak. Jelentős szerepe volt a római katolikus valláshoz kapcsolódó székely legény- és leányegylet, a Kolping legényegylet és a missziós egylet, valamint a lányoknak létrehozott Mária Kongregáció megszervezésében. Egy év és hét hónapi ditrói kápláni szolgálat után, 1936. február 14-étől Jakab Antalt kinevezték Gyulafehérvárra káplánnak és zárdalelkésznek az Irgalmas Nővérek zárdájába. A székesegyház kápláni teendőit is ellátta, hitoktatott a Majláth Gusztáv Líceumban és irányította az egyházközségi egyletek tevékenységét.
– Jakab Antalt Márton Áron eszmei jogutódjának szokták mondani, ahogy az ön szerzőtársát, Vencser László kanonokot pedig Jakab Antal egyik legméltóbb szellemi örökösének. Hogyan történt meg a nagy találkozás?
– Jakab Antalt rövid gyulafehérvári szolgálata után, 1936. július 15-én Kolozsvárra, a belvárosi Szent Mihály-plébániára helyezték, ahol Márton Áron volt a főesperes-plébános. Itt találkozott és kapcsolódott szétválaszthatatlanul össze a két későbbi püspök élete és sorsa. Márton Áron hamar felfigyelt Jakab Antal tehetségére és szorgalmára, és így nyilatkozott róla: „Ezt az embert, amíg élek, magam mellől el nem engedem”, majd főpásztori kinevezése után (1939) egyházjogi tanulmányok folytatására nyomban Rómába küldte a fiatal papot. Annak a tudományos fokozatnak a megszerzésére, amely négy évet igényelt volna, Jakab Antal három évet kapott. „Három évet kap. Amit ez alatt elér, azzal tér vissza!” – e szavakkal bocsátotta őt útjára Márton Áron. Antal bátyám harmincévesen, 1939 őszén kezdte meg római tanulmányait a Pápai Lateráni Egyetem jogi karán – éppen abban az esztendőben, amikor Európában kitört a második világháború – és 1942 júliusában fejezte be.
– Jakab Antal maradhatott volna nyugaton, s bár sejtette, mi vár rá Székelyföldön, s mi várna rá az anyaországban is, ha oda helyeznék, s győznének az oroszok a háborúban, visszatért a hat részre szakadó Magyarhonba. Derűre hamar jött a ború, ha jól sejtem?
– A háborús években is jutott neki a nélkülözésekből. A Lateráni Egyetemről jogi doktorátussal hazatérve, az egyházmegye kettéosztottsága idején Jakab Antal a Kolozsvári Püspöki Helytartóságra került. Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés értelmében ugyanis Erdélyt kettéosztották a nagyhatalmak: Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz, a déli rész megmaradt Romániának. Az egyházmegye is két részre szakadt. Márton Áron püspök Gyulafehérváron maradt a romániai részen, az egyházmegye északi részének pedig püspöki helytartóságot szervezett Kolozsvár központtal. Dr. Jakab Antal 1942. augusztus 31-től levéltáros és jegyző, szeptember 3-tól pedig titkár volt Sándor Imre püspöki helytartó mellett. A paphiány miatt 1944. november 30-tól 1945. augusztus 31-ig Gyergyószentmiklóson plébánoshelyettes és megbízott főesperes az elmenekült László Ignác főesperes helyén. Közben 1945. március 1-jétől augusztus 31-ig az Állami Líceum (a mai Salamon Ernő Gimnázium) igazgatója. A gyergyói főesperesség más plébániáin is helyettesített, s innen látta el a borszéki, a tekerőpataki, a kilyénfalvi és az újfalvi egyházközségek híveit is. Óriási szegénység volt akkoriban a vidéken, az oroszok minden élelmet elvittek, és minden mozogni tudó igás állatot elhajtottak. Csupán két gyenge lovat hagytak meg, ezek állhattak Jakab Antal rendelkezésére. Egyik alkalommal Borszékre indulóban fogadott egy kocsist, de a lesoványodott lovak kifulladtak a nagy hóban, s Jakab Antalnak, bottal a kezében, a hideg gyergyói télben gyalog kellett megtennie az utat Borszékig. Ilyen eset többször is előfordult. 1944 karácsonyán is elindult Borszékre a kocsissal, de csak Orotváig jutottak el, a lovak nem bírták tovább, és ő egyedül, gyalog folytatta útját, és gyalog is jött vissza. 1945 újév napján olyan nagy hideg volt, hogy a salamási templomban a misebor jégkocsonyássá vált. Jakab Antal tüdőgyulladást kapott.
Jakab Antal 1945. szeptember 1-jétől 1946. augusztus 21-ig hittantanár és egyetemi lelkész volt Kolozsváron. Gyulafehérváron tanár és vicerektor a papneveldében (a hittudományi főiskolán). Márton Áron 1946. augusztus 22-étől kinevezte őt a gyulafehérvári teológiára, ahol a történelemtanítás mellett a vicerektori teendőket is ellátta. Amikor Márton Áront elhurcolták, Róma akaratából Boga Alajos és Sándor Imre után – 1951. március 10-től – ő lett az egyházmegye első titkos ordináriusa (ordinarius substitutus), vagyis püspökhelyettese. Akkor már világos volt, hogy Bukarest nem őt, hanem a hatalmat kiszolgálókat akarja vezetőnek. Mivel Jakab Antal nem volt hajlandó az állammal együttműködni a római katolikus egyház Rómától való elszakításában, sem semmilyen más, az egyház létét veszélyeztető törekvésében, így ő is számíthatott a letartóztatásra.
– A kettős, szovjet-orosz és román elnyomás fekete gyümölcse megérett. Jakab Antal is börtönbe került. Mennyi ideig és mikor szabadult?
– Márton Áronhoz és a gyulafehérvári többi vezető paphoz hasonlóan Jakab Antalt is letartóztatták, 1951. augusztus 24-én. Már a kezdeti vallatások idején úgy lefogyott, hogy napokig nem mert leülni, attól félve, hogy segítség nélkül nem fog tudni felállni. Cellájában inkább a falnak támaszkodva állt. Románia szinte valamennyi börtönét végigjárta. A felsőbányai ólombányában neki háromévnyi kényszermunka jutott. Ez volt a legnehezebb. Rövidnadrágban és gumicsizmában dolgoztak embertelen körülmények között. Annyi volt a pihenésük, hogy időnként a gumicsizmából kiöntötték az izzadságot. Hitét mégsem tudták megtörni, sőt ő tartotta a lelket elkeseredett rabtársaiban, akik éppen ezért őt lelki atyjuknak tekintették. Az ólombányában Jakab Antal annyira legyengült, hogy egy alkalommal a kimerüléstől eszméletét vesztette. Akkor kivitték onnan, valamennyire felerősítették, és többé nem vitték vissza az ólombányába. Jakab Antal a levesben talált csontokból tűt készített, villával kilyukasztotta, a pokrócból szálakat húzogatott ki, és ruhákat, takarókat foltozott. Az örökké tudásszomjas Jakab Antal a börtönben sem töltötte tanulás és tanítás nélkül az időt: ott sajátította el az angol nyelvet Jordáky Lajos szociológus, kritikus, tanulmányírótól, akit ő cserében németre tanított. Börtöncellájuk falára naponta egy vonást véstek, s ezt cellából cellába, börtönből börtönbe vándorolva folytatták. Így számították az idő múlását. A tizenharmadik évben így erősítette magában a szabadulásba vetett hitet: „Már nem lehet túl sok hátra, hiszen Krisztus keresztútjának is tizennégy stációja van…” És valóban: Jakab Antal tizenkét év, hét hónap és huszonhárom nap után kiszabadult Románia kommunista börtöneiből. Olyan súlyos májcirrózissal tért haza a börtönből, hogy az orvosok azt mondták: három hónapot fog élni. Köszönhetően azonban orvosai segítségének, a nagyon szigorú diétának, amit élete végéig betartott, erős akaratának és a rendkívül fegyelmezett életnek, a három hónapból egy év híján harminc év lett.
– Életpályáját is újjáépítette. Melyek voltak a nagyobb stációk?
– Hazatérése után mindenekelőtt legyengült egészségi állapotát kellett, amennyire lehetett, felerősítenie. Ez idő alatt a család gyerektagjait tanította, gyakorolta velük a tananyagot. Miután megerősödött, úgy dolgozott, mint a falusi emberek. Ahol maradtak el az apró pityókák, ő ment vissza, s szedte fel. Görgényszentimrén 1965. december 25-től három hónapra felfüggesztették Börzsei Márton piarista plébánost. Visszatéréséig Jakab Antal helyettesítette őt. Utána ismét munkanélkülivé vált, alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Évek hosszú küzdelme után 1967-ben Márton Áronnak sikerült visszavinnie őt – átmenetileg bejáró tanárként – a teológiára. Jakab Antal hetente utazott – többszöri átszállással, sokszor a vonat lépcsőjén – Búzásbesenyőről Gyulafehérvárra tanítani. Tanári katedrát a gyulafehérvári tartózkodási engedély birtokában 1968-tól kapott. Egyházjogot, majd erkölcsteológiát tanított a papnövendékeknek. 1971. december 23-án VI. Pál pápa utódlási joggal kinevezte Jakab Antalt Márton Áron segédpüspökévé. Ezt Márton Áron püspök december 24-én este a hittudományi főiskolán tartott karácsonyi ünnepségen a jelen lévő tanárok, kispapok és alkalmazottak előtt jelentette be. Jelmondatául az újonnan kinevezett segédpüspök Szent Tamás apostol szavait választotta: „Dominus meus et Deus meus!” Magyarul: „Én Uram és én Istenem!” S mivel a román állam nem hagyta jóvá, hogy Kolozsváron szenteljék, ugyanott és ugyanazon a napon, ahol és amikor Márton Áront (február 12.), ezért VI. Pál pápa a római Szent Péter-bazilikában szentelte püspökké Jakab Antalt 1972. február 13-án. Nyolc évig volt gyulafehérvári segédpüspök. A teológia gazdasági ügyeinek felügyeletét rögtön az első pillanattól átadta neki Márton Áron, és segédpüspökként a tanítást is folytatta tovább: az erkölcsteológiát 1975 júniusáig, az egyházjogot 1978-ig oktatta. 1976-tól a súlyos beteg Márton Áron válláról a főpásztori munka nagy részét – bérmálások, plébánialátogatások – már segédpüspökként levette. Az egyházmegye irányítását Isten szolgája, boldog emlékű Márton Árontól 1980. április 2-án, a nagy püspök nyugdíjba vonulásakor vette át. Márton Áron e szavakkal adta át Jakab Antalnak az egyházmegye vezetését: „Azzal a
origo.hu
Gulyás Gergely nevetségessé tette Magyar Pétert, így reagált Magyar ámokfutására
