Számtalan próbálkozás történik hétről hétre, hogy a két német Formula–1-es óriást, Michael Schumachert és Sebastian Vettelt összehasonlítsák, csak hát valahol eddig mindegyik sántított, hiszen Schumi az apja lehetne minden idők legfiatalabb világbajnokának, ráadásul más-más pontszámításban szerezték világbajnoki címeiket, nem mellékesen pedig Schumacher pályafutásának 20 évvel ezelőtti kezdetekor szinte teljesen más szabályok és technikai körülmények uralkodtak a száguldó cirkuszban. Ám az összehasonlításra mégis van egy mód: ha az időarányosságot vesszük alapul. Tehát tegyük fel így a kérdést: a hétszeres világbajnok, még mindig a legmagasabb szinten versenyző Schumi hol tartott pályafutásának azon szakaszában, ahol most Vettel tapossa? Ebből következően pedig: behozhatók-e akár már néhány éven belül Michael Schumacher örök érvényűnek hitt csúcsai Vettelnek eme tempójában?
Kezdjük az elejéről: Michael Schumacher édesapjának köszönhetően került az „autókázás” közelébe. A papa, Rolf a kerpeni gokartpálya félállású gondnoka volt, ahol 6 évesen a kis Michael már megnyerte az első helyi bajnoki címet. Az országos sikerek ’84-ben törtek rá: junior német bajnok lett, amit egy évre rá megfejelt egy junior vb-ezüsttel. Amikor Sebastian Vettel megszületett (1987), Schumi akkor lett Európa-bajnok gokartos, és az idősebb német F1-es pályafutása éppen akkor kezdődött, amikor Vettelnek az imént említetthez hasonló „autóútja” elkezdődött (7 éves kora óta vezet, 15 évesen lett Európa-bajnok). Mivel a Red Bull-os negyedik teljes F1-es idényét kezdi (68 futamon van túl), megnéztük, ugyanennyi verseny során meddig jutott el Schumacher – így közelebb kerülhetünk a fenti kérdések megválaszolásához.
Vettel már 19 évesen
A 2007-es idény amerikai nagydíján huppant először királykategóriás autóba Vettel, még nem volt 20 esztendős sem – Schumacher ekkor már túl volt első visszavonulásán –, és szerzett egy pontocskát egy 8. helyezéssel. Schumi 22 éves volt ’91-ben, amikor a Jordan bedobta a kuplunghibás Fordba, így gyorsan fel is kellett adnia a dolgot... Vettelnek a nyitó évadban volt még néhány „előadása” gyengécske Toro Rossójával (6 ponttal zárta az évet abban a rendszerben, amikor az első 8 helyért pont járt), míg honfitársát a Benetton társulata vitte tovább, 4 pont bezsebelésével hálálva meg ezt a kerpeni – 2002-ig még csak az első 6 helyezettet díjazták versenyponttal.
Az 1992-es – tehát az első teljes – évben a benettonos Schumacher a futamok felén (8-on) dobogóra állt, nyerte a belga versenyt (ahol ’91-ben élete első, befejezett futamán 5. lett), és 53 pontjának köszönhetően bronzérmet akasztottak a nyakába az ausztráliai idényzárón. Adelaide-ben egyébként csak a mclarenes Gerhard Berger előzte meg, miközben Jean Alesi Ferrariban a 4. lett, a kiesettek között meg ott találtuk Ayrton Senna és a pole-ból induló Nigel Mansell nevét. Vettel először 2008-ban produkált teljes idényt, de a Toro Rossóval zsinórban négyszer a bokszból nézte végig a befutót az év elején, igaz, a 6. futamtól kezdve szinte mindig pontot szerzett, ha bent maradt, és az olasz nagydíjat óriási meglepetésre meg is nyerte! Mivel későn javult fel – vagy inkább a kocsija... –, a 21 éves Sebastian Vettel 8. helyen fordult a 2009-es évre. Második teljes éve aztán Vettelnek sikerült jobban, és még csak ekkor érte el azt a kort, amelyben Schumi debütált. Kínában, Silverstone-ban, Japánban és az emirátusokban az immár Red Bullnak nevezett istálló fiataljának játszották a német himnuszt, Schumacher alatt „eközben” (1993) köhécselt a Benetton, Portugáliában állt egyedül a dobogó tetejére, és a 16 futamos szezonban hétszer is kiesett.
Három a német igazság
2010-ben, illetve 1994-ben aztán „összeértek”; mindkettejüknek a harmadik teljes Forma–1-es versenyév jelentette az igazi robbantást. Sebastian Vettel nem kezdett túl kiegyensúlyozottan – egy futamgyőzelem, két kiesés, négy pontszerző hely –, de az utolsó négy futamból hármat iszonyatos teher alatt megnyert a még mindig csak 23 esztendős Red Bull-os, minden idők legfiatalabbjaként vb-címet szereze. A mezőnyben négy korábbi világbajnokot is maga mögé utasított: Alonsót (Ferrari), Hamiltont (McLaren), Buttont (McLaren) – és a friss visszatérő, de már 41 éves Schumachert (Mercedes). Schumacher a párhuzamos esztendőben (1994) egy paraszthajszállal lett világbajnok – nincs rá bizonyíték, de az idő megmutatta, hogy az ő egyeduralma vezetett ahhoz, hogy a 10-6-4-es pontrendszert 10-8-6-osra változtatták (ötödik vb-elsősége után...). Érdekesség, hogy miután a mezőny igen kiegyensúlyozottá vált, 2010-ben visszaállítottak egy, a futamgyőztesek számára kedvezőbb pontozási rendszert (25-18-15). Visszatérve az első Schumacher-évre: hét futamból hatot nyert (Spanyolországban a „hová tűnő” brit Damon Hill verte), és még az is belefért, hogy sportszerűtlen viselkedéséért két futamon eredményét nullázták, kettőről pedig eltiltották; az Európa-nagydíjon győzelemmel tért vissza, és egyetlen ponttal végül Hill fölé kerekedett. Nyolc futamot nyert meg abból a 12-ből, ahol a teljesítménye számított!
Az idei évben – csakúgy mint tavaly – Vettel és Schumacher is versenyben van, de a bő 18 évvel fiatalabb Vettel teljesítményével alapot ad a hasonlítgatásokra: az idei hat futamból ötön verhetetlen volt (Schumacher ’94-ben pontosan így kezdte), Kínában pedig szintén a nagy vetélytárs – esetében a szintén brit Lewis Hamilton – szorította le a dobogóról. Az összehasonlítás alapjául szolgáló időszak vége Schumacher szempontjából a ’95-ös Európa-nagydíj, ekkor papíron „még” ugyanúgy nem volt meg 2. világbajnoki címe, mint most Vettelnek, amit azonban érdemes biztosra vennünk. A vizsgált 68 futam után Schumacher 26 éves és 9 hónapos, Vettel 23 éves és 11 hónapos volt. És most akkor nézzük meg, „pályafutás-arányosan” ki tart előrébb a legfontosabb számok nyelvén.
Schumi két futamgyőzelemmel, Vettel három évvel „jobb”
Schumacher az elemzett terminusban 44 futamon ért célba (24-en kiesett, kizárták vagy el volt tiltva), Vettel 53-on. Ha 1991 óta a 25-18-15-ös pontrendszer élne, akkor feljegyezhetnénk: Schumacher mind a 44 értékelhető futamán pontot szerzett, míg Vettel fölénye ebben a kategóriában már nem ilyen egyértelmű, 46 versenyen fért be az első 10-be. Schumacher fölényét mutatja a befejezett futamokon elért helyezésátlag (2,36 kontra 5,26), de ne feledjük, a hétszeres világbajnok alatt kezdetektől versenyképes autó dübörgött (amiben persze óriási része volt egyedülálló tesztpilótai képességének), míg Vettel csapata szinte azt számolhatta az ifjú titán első évében, mikor durran el Toro Rosso gépezete.
A futamgyőzelmek száma Schumacher esetében 17, Vettel kettővel kevesebbszer hallhatta a német himnuszt ugyanott állva – de mindkettejüknek „másfél” egyéni vébésikert hozott az első 68 futam. Az első rajtkockát Vettel 20-szor, Schumi 9-szer hódította el; ez az adat arra mutat rá, hogy a Red Bull-os szombaton, míg „a nagy öreg” vasárnap ellenállhatatlanabb. (Annál is inkább, mert a versenyek során mért leggyorsabb körből 68 futam alatt Schumacher 20-at gyűjtött, Vettel mindössze kettőt...) Megismételendő: Vettel három évvel fiatalabb korában ért el 68 futamig, mint Michael Schumacher. Vettel mostani életkorában, 1992 végén még csak egy futamgyőzelemnél, nulla pole pozíciónál és két, versenyben „lőtt” leggyorsabb körnél tartott. Korarányosan tehát Vettel jobban is áll Schumachernél, aki viszont ugyanannyi futam alatt némileg eredményesebben autózott.
Nem valószínű, hogy a jövőben még élesben összecsaphat az F1-világ valaha volt legjobbja és a jelenkor ásza, ráadásul úgy tűnik, már csak néhány közös versenyük van hátra, ha az év végén Michael Schumacher visszavonul. De a kerpeni nagyságtól nehéz lesz elvenni az alábbi rekordokat: hétszeres világbajnok, sorozatban öt vb-elsőség, 91 futamgyőzelem, 154 dobogós hely, 190 célba érkezés, 68 első rajtkocka, 13 futamgyőzelem egy szezonban – és a sor igen hosszú. Ha Vettel a jelenlegi tendenciában versenyez még egy tucat évadot, sorra döntheti Schumacher dominóit.
origo.hu
Orbán Viktor: Teltház
