Húsvét Skóciában

A húsvét a tavaszi napéjegyenlőséget köszöntőnagy pogány ünnepkörből nőtt ki. Az embereketmindig csodálattal és áhítattal töltötte ela természet megújulása, ezért a feltámadóKrisztus keresztény ünnepe könnyen magábatudta olvasztani a pogány népi elemeket.Ezt az eredetet jól tükrözika húsvéti szokások szerte Európában.Hová nyúlik vissza például a tojásadás hagyománya? A tavaszi napéjegyenlőséget az ókorban nagy vígsággal ünnepelték meg. A tojásadás hagyománya ismert volt az egyiptomiak, a perzsák, a görögök, a rómaiak, a gallok körében, de az északi népek előtt is. A tojás ősi szimbóluma az élet egészét és az újjáéledést jelképezte. A hosszú ideig élettelennek hitt tojásból a kotlós melegében kikelő élet csodálattal töltötte el az embert, s nyilvánvaló analógiaként kínálkozott a természet megújulására. A hosszú téli hónapok után újra életre kel minden; a fák rügyezni kezdenek, a virágok kinyílnak, a föld fölenged, s a fű kizöldül. Nem véletlen, hogy a legkülönbözőbb népek ünnepként tartották számon a tavasz kezdetét.Skóciában egy különös népszokás, a tojásgurítás hagyománya több évszázadon keresztül okozott nagy vidámságot a pikt eredetű skót népnek. Ez a bájos népi játék ámulatba ejtette a nagy ritkán ide tévedő külföldi utazót is. A tojásgurítás szokása egészen a modern korig fennmaradt, hogy manapság eltűnjön a Nestlé csokitojásos világa miatt. A húsvét közösséget formáló, egybetartó vidámsága múlófélben van Skóciában, hasonlóan a Magyarországon hajdan széles körben elterjedt locsolkodáshoz, amely mára sokak számára kényelmetlenné vált. No de hogyan is zajlott le a tojásgurítás, amit a színpompás skót felföld egyes érintetlen részein még gyakorolnak?A tojást a régi magyar népi hagyományhoz hasonló módon hímezték. Ehhez faleveleket, füveket használtak. A festés után kezdődött a játék. Először is meg kellett keresni az eldugott tojásokat. A hagyomány szerint a tojást csak húsvét vasárnapján volt szabad odaadni, a gyermekek azonban már szombaton elkezdték a tojáskeresést. A szépen festett, díszített tojásokat bokrokba, virágágyásokba és a fák tövéhez helyezték, rejtették el a felnőttek, s a gyermekek örömteli üdvrivalgása jelezte a megtalált tojás feletti örömöt.Barra szigetén – amelynek lakossága római katolikus a református többségű országban – máig fennmaradt a tojásgurítás hagyománya.A hímes tojásokat kis kosárba tették, és vasárnap kora reggel a gyermekek lelkesen felmásztak vele a legközelebbi magaslatra. A hajnalpír megjelenésekor elkezdődött a vidám, sok nevetést kiváltó, izgalmas tojásgurítás. Aki a legtöbb tojást tudta legurítani a lejtőn úgy, hogy az töretlen marad, azt a falu népe igen nagy becsben tartotta a következő évben. Természetesen rengeteg tojás eltört a nagy igyekezetben. A gyerekek a tojás héját a legközelebbi patakocskához, tóhoz vagy ezek hiányában egy vízzel teli vályúhoz vitték, ahol kicsi hajókként útnak indították őket egy új élet felé. A verseny előtt a tojásokat felszentelték, utána pedig az eltörtek héját mind össze kellett szedni, nehogy a szétszórt, könnyű tojáshéjak megkönnyítsék a boszorkányok repülését, akik árthatnak a falu közösségének.A skót felföldön él egy másik hagyomány is. A fiúk húsvét hetében elcsenhettek minden felügyelet nélkül hagyott tojást, s a szalmatetős házak fedelébe, földben lévő üregekbe vagy árkokba rejtették el őket. Húsvéthétfőn a fiúk összegyűltek egy elhagyott helyen, tüzet gyújtottak, és skót palacsintát sütve ünnepeltek. Az asszonyok pászkapitét sütöttek, a férfiak pedig átkot szórtak a rezgő nyárfákra, mert a hagyomány szerint ilyen fából készült a kereszt. Húsvéthétfőn a felnőttek és a gyermekek kiültek egy magaslatra, és várták a felkelő nap első sugarait, mert úgy gondolták, hogy a nap vidám táncot lejt a Messiás feltámadása felett érzett örömében. A Hebridákon, Skócia messzi, félreeső északi szigetén még ma is él ez a szép hagyomány, amely sok hasonlóságot mutat a csíksomlyói pünkösdi búcsúval.