Mi jön az átmenet után?

A hazai gazdaság az idén várhatóan hat százalékkal bővül, jövőre pedig a GDP növekedése megközelítheti a hét százalékot – mondta Matolcsy György gazdasági miniszter a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara múlt heti budapesti világkonferenciáján. Felhívta a külföldi befektetők figyelmét, hogy régiónk s azon belül különösen a stabilan és dinamikusan fejlődő magyar gazdaság ugródeszkát jelent a kelet-európai piacok felé. A bizonyos közgazdászkörökben korábban túlzottan optimistának tartott Matolcsy kijelentésén most aligha ütköztek meg a mértékadó szakértők és elemzők, hiszen az ipari termelés 21 százalékos bővülése és az exportértékesítés rendkívül gyors – több mint 30 százalékos – növekedése következtében a bruttó hazai termék (az előzetes becslések szerint) az első negyedévben hat százalékot meghaladóan nőtt, így már nem tűnik délibábos tervnek a „bűvös” hétszázalékos növekedés elérése sem.A rendkívül jó makrogazdasági adatok – beleértve a meglepően kedvező folyó fizetési mérleget is – ismeretében magabiztosan jelenthette ki Orbán Viktor miniszterelnök a világkongresszus résztvevői előtt, hogy Közép-Európa s benne Magyarország az átalakulás lezárulása után már nem „feltörekvő” gazdaság, helyesebb a „konvergáló”, azaz a fejlett világhoz közelítő, felzárkózó gazdaságról beszélni. A szóhasználat – vagy Szabó Zoltánt idézve: „szóhasználati egyezmény” – nem csupán stílus, hanem egyúttal szemlélet és helyzetértékelés kérdése is. Idehaza és külföldön is fontos tisztázni és tudatosítani Magyarország, a magyar gazdaság új helyét és szerepét az ezredforduló globalizálódó világában.Nem is olyan régen, az 1998. őszi oroszországi pénzügyi válság idején a nagy nyugati (főként angolszász) befektetési alapok pánikszerűen adták el magyar részvényeiket, mert még egy kalap alá vették a magyar és az orosz gazdaságot. A hazai politikai-gazdaságpolitikai vezetés akkoriban inkább kevesebb, mint több sikerrel érvelt úgy, hogy a magyar nem feltörekvő piac („emerging market”), hanem a fejlett országok csoportjához integrálódó, gyorsan növekedő-felzárkózó gazdaság. E vonatkozásban ma már teljességgel indokolatlan a „posztkommunista”, „átalakuló”, „feltörekvő” jelzők használata, hiszen – mint a kormányfő is hangsúlyozta – lezárult az évtizedes átmeneti időszak. Az igazi kérdés (és feladat) sokkal inkább abban rejlik, hogy a következő évtizedben hogyan lehet a növekedést és a felzárkózást annyira kiszélesíteni, szétteríteni, hogy abból a gazdasági szereplők és a lakosság, a települések, kisközösségek többsége is részesedjen, s ezáltal életszínvonala és életminősége javuljon.Mostantól a világ gyorsakra és lassúakra oszlik – írta tíz éve Alvin Toffler, a híres jövőkutató Hatalomváltás című könyvében. Aki nem tud megfelelni az információra és kommunikációra épülő globális hálózati gazdaság gyorsasági „szabványainak”, az a gyorsulási effektus áldozata lesz, mivel könyörtelenül le-, kitaszítják a piacáról. A gazdasági növekedés, felzárkózás elsődleges mérőszáma hagyományosan a bruttó termelési érték, a GDP, s ez nálunk az utóbbi három évben kétségkívül nagyon kedvezően alakult. Amikor a politikai és gazdasági, pénzügyi elemzők az európai csatlakozási folyamat kapcsán gazdasági felzárkózásról beszélnek, mindig szóba kerül az egy főre jutó GDP alakulása. Ez nálunk (vásárlóerő-paritáson számolva) az idén meghaladja az Európai Unió átlagának 50 százalékát, ami már megközelíti azt a szintet, ahol Portugália vagy Írország állt az EU-felvétel időpontjában. E két ország felzárkózása egyébként a belépést követően felgyorsult, szemben Görögországgal.Az egy főre jutó hazai termék nagysága, illetve az átlagos bérszínvonal azonban önmagában nem lehet, várhatóan nem is lesz sorsdöntő a csatlakozásra érett közép-európai országok felvétele időpontjának eldöntésében. Emlékezetes, milyen aggodalmat váltott ki néhány hónapja az a Népszabadságban megjelent Haider-interjú, amely szerint a kormánykoalíciós Szabadságpárt akkori vezetője azt mondta volna, hogy a szomszédos országokat, így Magyarországot is, kizárólag akkor lehet felvenni az EU-ba, ha elérik az ausztriai bérszínvonalat. Mint lapunk tegnapi számában közreadtuk a megnyugtató hírt, a Népszabadság bécsi tudósítója elferdítve fordította magyarra az osztrák politikus inkriminált kijelentését, vagyis az új osztrák kormány sem tartja ezt a kérdést felvételi kritériumnak.A félreértés tisztázása azért is fontos, mert az Európai Unió nem pusztán „közös piac”, hanem értékközösség is – a puszta termelési eredmények és a kereseti, fogyasztási szint mellett a gazdaságon túli értékek, elemek jobb és magasabb harmóniáját is megkövetelik a tagországoktól. Ez a körülmény és a tudásalapú, információs gazdaság gyors térhódítása együttesen arra ösztönzi a humán szféra fejlesztését az utóbbi fél évszázadban a gazdaság alá, mögé rendelő közép-európai országokat, hogy gazdasági felzárkózásukat gazdaságon kívüli növekedési források középpontba állításával érjék el. Az információs és technológiai forradalom eredményeként ugyanis a legfőbb gazdasági erőforrássá a tudástőke és mellette a társadalmi tőke vált – a XXI. században egyre inkább ezek mennyiségétől és minőségétől függ az adott társadalom versenyképessége és jóléte. Az elmúlt évtized sikeres politikai és gazdasági átalakulása után a következő években, évtizedben dől el, hogy a társadalmi és a humán szférában, gondolkodásunkban és erkölcseinkben is harmonikusan be tudunk-e illeszkedni a legfejlettebb országok közösségébe.Többek között ezt hivatott elősegíteni a polgári kormány által tervezett, jövőre induló Széchenyi-terv.