Tovább tart a Székelyföld elrománosítása

Hargita megye etnikai összetételénekmegváltoztatására tett további kísérletekettapasztalhatunk az utóbbi időben.A tömbmagyarságot most az ortodoxegyház vette célba. A két székely megyébenlétesített görögkeleti püspökség az utóbbi időben több nagyszabású építkezésbe kezdett.A terjeszkedésben bizonyos koncentrikusságot is felfedezhetünk. Mára már csaka megye közepe maradt érintetlen.Hargita és Kovászna görögkeleti püspöke cáfolja a vádakat. Bevallása szerint pozitívan viszonyul a magyarsághoz, és ígéretet tett arra, hogy a Maros forrásánál két éve megkezdett építkezésük – egy ortodox központ – az utolsó beruházásuk. A görögkeleti püspök korábbi kemény nyilatkozataihoz képest enyhébben fogalmazott a Magyar Nemzetnek. A hatalmas épületegyüttes munkálatainál helybéli magyar kőművesek is dolgoznak.A románosítás jelei már a megye határától nem messze fekvő Maroshévíz városának külalakján, hangulatán fellelhetők. Néhány éve új név került a település névtáblájára: Toplita Romana, azaz Románhévíz. Minden magas épületen, gyárkéményen és víztornyon román nemzetiszín lobogó lengedez. A településre és környékére az 1700-as években a Bánffy és Urmánczy grófok telepítettek moldvai földműveseket. Dél felé haladva Gyergyószentmiklós után a következő román falu Vasláb. Az idetelepített román közösséget a szárhegyi Lázár grófok hozták ugyancsak Moldvából. Aztán Marosfőre jutunk, amely a felcsíki falvak és Vasláb lakosságának kirajzásából jött létre. A 80-as években országos diáküdülő-központ volt, de ennek már csak az emléke maradt fenn. Amint neve is utal rá, itt található a Maros forrása.Két éve nagyszabású építkezésbe kezdett Marosfőn a görögkeleti egyház. Az arra utazók először egy fafedeles, templom jellegű épületre lehettek figyelmesek. A kép naponta változott: fundamentumot öntöttek, falat emeltek. Ma már ember magasságnyi, sokat sejtető kőfal veszi körül az építkezést. A hargitai, kovásznai románoknak szánt, ortodox szellemi központnak nevezett épületegyüttes erődítményszerűen emelkedik ki a marosfői fenyőfák közül.Amint Minier Gábortól, a Hargita Megyei Tanács alelnökétől megtudtuk, sok ilyen építkezés folyik Romániában, s az esetek nyolcvan százalékában az ortodox egyház engedély nélkül építkezik. 1998. május 22-én nyújtották be a Hargita megyei urbanizációs központhoz a püspökség kérését az építkezési engedély kiállítására. Ekkor a munkálatok már javában folytak, holott a területrendezési hivatal két felszólítást is küldött az illetékeseknek, hogy ne nyúljanak hozzá a 3,6 hektáros területhez engedély nélkül. A megyei tanács alelnöke azt is elmondta, hogy nem volt joga megtagadni az engedély utólagos aláírását. Érdekességként megjegyezte, hogy amikor kivonatot kértek a területek telekkönyvéről a vaslábi tanácstól, a nyilvántartás eltűnt, és csak négy nap után került elő.Kérdésünkre, hogy miért lehet elrománosításnak nevezni az ilyen eseteket, a következőket felelte:- Megváltoztak a módszerek. Igen erős ortodox terjeszkedés figyelhető meg Nagyváradtól a Székelyföldig, mindenhol épülnek a görögkeleti templomok, kolostorok. A Hargita megyei ortodox püspökség létrehozása is világosan jelzi, hogy erőltetett a jelenlétük. Annak idején a Hargita és Kovászna megyei ortodoxokkal együtt kérték a Brassó megyei románok is, hogy a Cenk alá kerüljön a püspökség, ám, bár lélekszámban abban a megyében több a görögkeleti, mégis Csíkszereda lett a központ.- Az a kevés román értelmiségi, akik korábban mellénk álltak, a Cserehát-ügy kapcsán (görög katolikus apácák betelepítése egy székelyudvarhelyi épületbe – a szerk. megj.) értetlenségüket fejezték ki. Azt kérdezték, miért félünk negyven apácától, hisz azok nem is szaporodnak – mondja Minier.- Nehéz tiltakozni olyasvalami ellen, ami törvényes. A terület az övék, és bár bizonyos engedélyeket utólag szereztek be, most már ezzel is rendben vannak. Megyei tanácsi tevékenységem legszégyenletesebb pillanata volt az, amikor az engedélyeket aláírtam. A történethez hozzátartozik, hogy a vaslábi tanács adott egy területet – igaz, kisebbet – a református egyháznak is templomépítésre. A tanácsosok akadékoskodtak ugyan, s a marosfői reformátusok csekély számára hivatkoztak, de a község román polgármestere nagyvonalú volt: az ortodoxok száma sem érdekelt titeket, így ez se legyen szempont, mondta.Látogatásunkat az ortodox húsvét nagyhetében ejtettük meg a kolostornál.A hatalmas kőfal hosszan húzódik az országút mentén, közepére magas harangláb került. Itt négy szobát szándékoznak berendezni. Kezdetleges deszkaajtón lépünk az udvarra, ahol a már beköltözött húsz apáca gyomlálja a virágágyásokat. Tőlük balra a leendő kolostor. L alakú épület, sok-sok apró ablakkal, két emelettel. Az L lába téli templom lesz. Az apácáknak így nem kell majd elbotorkálniuk a téli estéken az 50 méterre elhelyezkedő templomig. Díszítése egyszerű, egyelőre csak a freskók készültek el benne, körülöttük még nincs vakolat. Harang sincs a toronyban. Két, egymás mellé nőtt fenyőfa közé helyezték el. A paplakot a templom hátához tervezték, előtte veteményes és frissen szántott krumpliföld kapott helyet.Salajean Ananie püspököt szakadt ruhában találtuk, éppen az általa is tervezett munkálatokat vezette. Elmondta, hogy kezdetben csak egy templomnak indult az épületegyüttes. Ahhoz megvolt az építkezési engedély, és nem gondolta, hogy lehetősége nyílik valaha annál többet tenni, ezért az új épületekhez csak később szerezte meg az engedélyeket.- Idejövetelemkor egyetlen kolostor létezett a megyében, Maroshévízen – mondja. A századelőn a szomszédos Neamt megyei kolostorokig kellett utazniuk a hargitai ortodoxoknak, ezért 1936-ban telket vásároltak Marosfőn. Építeni azonban már nem tudtak, mert közbejött a háború, majd a kommunista diktatúra. Ezért született meg az ötlet, hogy egy ilyen szent helyet létesítsek. Isteni sugallatnak tartom. Másoknak is feltűnt, hogy a két megyében meglévő ortodox épületek nem állnak arányban a görögkeletiek számával. Több templomunk azért zárt be, mert híveink nagy része elmagyarosodott, és áttért a katolikus vallásra. Azt persze mindenki elfelejti, hogy hány templomot romboltak le 1940-ben. Senki sem vádolhat bennünket azzal, hogy olyan helyen jelentünk meg, ahol eddig nem voltak ortodoxok. Marosváralján, Maroshévízen olyan helyekre építettünk, ahol a híveink valamilyen infrastrukturális vagy földrajzi okból nem tudták megközelíteni a templomot. Borszéken és Gyimesbükkön a mostoha negyvenes években lerombolt templomokat építjük újra. Nem akarunk terjeszkedni. A jelenség nem országos jellegű, Hargita és Kovászna megye nem célzott terület. Ez az utolsó hullám, tovább nem építkezünk Hargitában, hisz nem szövünk abszurd terveket. Anyagilag sem engedhetnénk meg magunknak, ez látszik abból is, hogy ez az egyetlen téglaépületünk, a többi fából készült.Salajean Ananie Jeruzsálemben doktorált. Mikor püspökként Csíkszeredába került, azt nyilatkozta, hogy ott is idegenek között érzi magát, mint a Szentföldön. Ma hogyan éli meg a helyzetet, kérdeztem tőle.- Akkoriban valóban éreztem az ellenségeskedést, de hamar észrevettem, hogy a város elöljárói nem akarnak keresztbe tenni nekem. Ezért külön tisztelem dr. Csedő Csaba polgármester urat. Igaz, hogy ezt a püspökséget nem kívánta ide senki, de én azt mondom, Isten dönti el, hogy milyen gyümölcseit élvezi majd az utánunk jövő generáció. Ez talán akkor lesz, amikor a politikusok nem ugrasztanak össze bennünket, és minden sérelem a múltba vész. Azt vallom, az egyházaknak is felelniük kell azért, hogy megtörténjen a megbékélés. Bárhová megy is az ember, láthatja, hogy nincs súrlódás a két nemzet között. Még itt, az építkezésnél is magyar kőfaragókat dolgoztatok, egy fazékból esszük az ételt. Persze bizonyos szinteken vannak problémák, de ezek nem szélsőséges esetek, és nem olyan jelentőségűek, ahogyan azt a sajtó beállítja.A kolostor szomszédságában lakók vállvonogatva válaszolnak, nekik már úgyis mindegy. A terület az övék – mondják -, úgyis azt építenek rá, amit akarnak.Mint említettük, az ortodox egyház koncentrikus kör mentén terjeszkedik. Északon a megye határán: Maroshévízen, Hodoson, Borszéken. A másik irányban Marosfőn, amellyel légvonalban Balánbánya található. Ide még Ceausescu telepített munkaszolgálatosokat, kisebb bűncselekményt elkövetőket az ország minden zugából. Északkeleten Gyimesbükkön folynak munkálatok. Délen Tusnádfürdő lehet a terjeszkedés kiindulópontja. A megye nyugati részén Szentegyháza, majd Székelyudvarhely következik a maga apácáival.Az 1998-as csíksomlyói búcsú alkalmával az egyik legszélsőségesebb bukaresti lap, a Jurnalul National szólaltatta meg Salajeant. Akkor azt mondta, hogy a százezernyi román elmagyarosodik a két megyében, mert egyetlen iskolával sem rendelkeznek. Ami szemenszedett hazugság. A püspök úr azt is elfelejti, hogy Vaslábon nincs magyar iskola, pedig akad az I-IV. osztályban is hét magyar tanuló, akik az iskolai program után alig két órát beszélnek magyarul a családban. A másik kérdés: ha a két megyében százezer román él, hogyan tudtak csak egy képviselőt juttatni a parlamentbe?A témával a Washington Post is foglalkozott, és helyt adott Orbán Viktor miniszterelnök aggodalmának. A gyulafehérvári ortodox püspök, Andrei Cut tavaly az Unirea című lapban azt nyilatkozta, Csíkszeredában azért létesítettek püspökséget, hogy az elkorcsosodott románokat visszavezessék a nemzet kebelére.Marosfőn fél tucat ember vágta a követ a kerítés szélénél. Azt mondták, pénzért mindent elvégeznek. Hárommillió lejért, nem egészen 50 ezer forintért.