Kostunica, a tiszta erő

A belügyekbe történő beavatkozással vádolta ismét a héten a szerbiai demokratikus ellenzék jelöltje Washingtont. Vojislav Kostunica szerint „óriási arrogancia és képmutatás azt állítani, hogy a szerbiai demokrácia elősegítése amerikai cél, s lépéseivel – most a budapesti segélyiroda megnyitásával – sokadszor Milosevics alá játszó Egyesült Államok valódi célja Jugoszlávia és Szerbia feldarabolása”. Kostunica kirohanását egyes elemzők azzal magyarázzák: ily módon próbálja leszerelni Milosevics vádjait, miszerint a szerb ellenzékiek a Nyugat ügynökei. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy az elnökjelölt nem először jelent ki hasonlókat, s szavai legalább annyira belső meggyőződésből, mint taktikai megfontolásokból fakadnak. Nem véletlenül jellemezte bársonykesztyűben bokszoló nacionalistaként a politikust minap egy nyugati megfigyelő.A belgrádi ügyvédi családból származó 56 éves jogászprofesszor, a Szerbiai Demokrata Párt vezetője azonban aligha társainál érzékelhetően markánsabb hazafisága – bár Szerbiában ez csak növelheti népszerűségét –, hanem tisztaságával, következetes megvesztegethetetlenségével érdemelte ki az ellenzék egyik felének bizalmát. Népszerűsé-gének fő oka, hogy azon kevés szerb politikusok egyike, akik még nem járatták le magukat, soha nem volt tagja a kommunista pártnak, s egyszer sem paktált le Miloseviccsel. Mi-csunoviccsal és Djindjiccsel 1989-ben együtt alakították a Demokrata Pártot, a nemzeti gondolatra nagyobb hangsúlyt fektető Kostunica azonban 1992-től saját útját járja. A kétes táncaikat eljáró ellenzéki vezetők, Draskovics és Djind-jics árnyékában Kostunica népszerűsége fokozatosan nőtt. Nem vett részt a közös megmozdulásokban, így a négy évvel ezelőtti „sétálásokon” sem volt ott, mintegy felülről nézte a dolgokat, gyakorta kritizálva nemcsak Milosevicset, hanem az ellenzék megnyilvánulásait is.A felmérések szerint Kostunica jelenleg az egyetlen jelölt, aki eséllyel veheti fel a küzdelmet Miloseviccsel, s ebben a versenyben jó néhány szavazatot hozhat Amerika-ellenessége is. Soha nem kereste a külföld támogatását, vallja, hogy „Jugoszlávia a Nyugattól csupán 25 ezer tonna robbanóanyagot, a szankciók megszigorítását, ezáltal a jelenlegi rendszer megerősítését kapta”. A sokoldalúan művelt ellenzéki jelölt ugyanakkor híve a nyitásnak, bár szerinte az első lépést Európának kellene megtennie. A Belgrád központú Jugoszlávia eszméjét képviselő politikus a kisebbségek körében és Montenegróban érthetően kevésbé népszerű, de megválasztását mindannyian a jelenleginél egyértelműen jobb megoldásnak tartanák, s a magyar pártok is őt támogatják.Egyes elemzők az esélyeket latolgatva megjegyzik, Kostunica hátránya, hogy nem eléggé karizmatikus politikus, beszédei túl intellektuálisak, filozofikusak. Kostunica sikerét azonban aligha e nem politikusi tulajdonságok, hanem az emberek fásultsága, az ellenzék megosztottsága, s főképp Milosevics praktikái akadályozhatják meg.