Régi nyomtatványok

Első két kötete valóságos legenda, és nem kell különösebb jóstehetség annak megjövendöléséhez, hogy a Régi magyarországi nyomtatványok közelmúltban megjelent része a nagyon különböző területeken dolgozó szakemberek számára is nélkülözhetetlen segédeszköz lesz.Bibliográfiánk számottevő és ismert kezdetei a XVIII. századra nyúlnak vissza, de a nagy fellendülés korszaka a XIX. század volt: Szabó Károly (1824–1890) Régi magyar könyvtára mindmáig meghatározó jelentőségű. Az Erdélyi Múzeum Egyesület könyvtárosa hosszú ideig egyedül látogatta végig Magyarország jelentősebb könyvtárait Szombathelytől Csíksomlyóig, és gyűjtögette az adatokat régi nyomtatványainkról. Több mint két évtizedes kutatómunka eredménye az 1879-ben megjelent Régi magyar könyvtár első kötete. Ehhez fogható, de ezt minden tekintetben meghaladó könyvészeti mű régi kiadványainkról csaknem száz évvel később, 1971-ben láthatott napvilágot. Addig csak kiegészítések jelentek meg Szabó Károly művéhez; Sztripszky Hiador és Dézsi Lajos végzett ilyen irányú munkákat.Hosszú út vezetett tehát a Régi magyarországi nyomtatványok (RMNy.) első kötetének elkészültéig. A kutatási terv első vázlata 1954-ben született meg az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK). Az ország első könyvtára az államosításokat követően igen előnyös helyzetbe került olyan szempontból, hogy elkészíthessen egy történeti nemzeti bibliográfiát, hiszen a szerzetesrendek elkobzott könyveit és a főúri könyvtárak köteteit végső soron az OSZK szerezte meg, tehát sok, korábban ismeretlen vagy rosszul leírt kiadás „helyben volt”. A gyűjtőmunka alapelveinek tisztázása után, 1962 és 1964 között készült el a RMNy. első kötetének kézirata, majd újabb fél évtized kellett a szerkesztési elvek véglegesítéséhez és a lektoráláshoz. A kötet szerzői Borsa Gedeon, Hervay Ferenc, Holl Béla, Käfer István és Kelecsényi Ákos voltak.A többnyire (ezúttal is) csonkán idézett „habent sua fata libelli” (a könyveknek megvan a maguk sorsa) a RMNy. esetében sokszorosan érvényes. A kötet szerkesztésének legfőbb kérdése az alaposság mértéke volt. Alaposság a kutatómunkában, a leírás mélységében és pontosságában, a könyvészeti adatok összegyűjtésében és kritikájában, a példánykimutatásban. A RMNy. első kötete szándékai szerint az 1473 és 1600 közötti magyar nyomtatványokat, egész pontosan a történelmi Magyarország határain belül megjelent valamennyi és a határainkon kívül megjelent – részben vagy egészében – magyar nyelvű kiadvány leírását tartalmazza. 869 tétel, köztük számos olyan kiadás is, amelyek meglétére csak közvetett bizonyítékok vannak. A fellelhető kiadások címlapjáról fényképfelvételeket is közöltek, megkönnyítve ezzel az azonosítás munkáját. A kötetek címleírása után a bibliográfiai hivatkozások következnek, majd a RMNy. a műfaji (tartalmi) megjelöléstől kezdve minden lényeges vagy annak tartott adatot közöl. Részletes és alapos szakirodalmi tájékoztatást kaphatunk, végezetül megtudhatjuk, hogy a többnyire ritka kiadványokból mely könyvtárak őriznek példányt. Ilyenformán valamennyi címleírás egy-egy alapos tanulmány. A kötet használhatóságát többek között nyomda-, személy-, helynév-, cím-, incipitmutató segíti: öszszesen tíz mutató, illetve konkordancia. A következő harmincöt év anyagát feldolgozó második kötet huszonkét év alatt készült el, és 1983-ban látott napvilágot. A feltárás módja és a szerkesztési elvek változatlanok maradtak, több mint 762 kiadványról sikerült adatot gyűjteni e kötetben.A közelmúltban megjelent harmadik kötet már csak húsz év könyvkiadásának termését dolgozta fel. A könyvnyomtatás széles körű elterjedése következtében, a mind nagyobb számú kiadvány miatt egyre rövidebb időszakok áttekintése lehetséges, különben a RMNy. kötetei kezelhetetlenekké válnának. Mintegy ezer kiadvány leírása található meg a kötetben, amelynek szerkesztési elve és leírási módja csaknem azonos az első két kötetével. Mindez érthető, hiszen a leírás szabályainak menet közbeni változtatásával kusza és alig használható lenne a RMNy. Sajnos azonban – vagy inkább szerencsére – az első kötet megjelenése óta eltelt mintegy harminc esztendő rengeteg változást hozott mind a könyvészet, mind az adatközlés terén. És ha a könyvtári szabványosítás fejlődése nem is járt mindig szorosan az informatika fejlődésének nyomában, az egységesítési szándék és az informatika közötti összefüggés nyilvánvaló. Az 1850 után megjelent könyvek leírásának módját szabvány határozza meg, amely nálunk 1982 óta hatályos.Ezzel a szabvánnyal „kompatibilis” az International Standard Bibliographic Description for Older Monographic Publications, az ISBD (A), amelyet az IFLA (Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége) szervezete, a Committee on Rare and Precious Books and Dokuments (Régi és Ritka Könyvek és Dokumentumok Részlege) 1980 januárjában fogadott el, Magyarországon azonban csak ajánlás maradt, nem szabvány. 1983-ban fordították le és adta ki az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja. A RMNy. címleírási gyakorlata sok tekintetben hasonlít az ISBD (A)-ra, de nem azonos vele. Ez mindaddig, amíg a kötet hagyományos nyomtatott könyv formában jelenik meg, csak annyiban okoz nehézséget, hogy figyelni kell a két leírási gyakorlat közötti különbségre. Mihelyt azonban elektronikus (digitális) médiumra kerül a RMNy. – a könnyebb, gyorsabb használhatóság szempontjából ez kívánatos, sőt valószínűleg elkerülhetetlen –, érdemes lenne elvégezni azokat a csekély változtatásokat, amelyek megszüntetnék a két címleírási gyakorlat közötti különbséget. (Mindez annak ellenére is áll, hogy az ISBD [A] elsősorban nyomtatott katalóguscédulák és nyomtatott bibliográfiák előállításához készült.)Az 1971-ben megjelent első kötet bevezetőjében említett „általánosan elfogadott könyvtári szabályok” időközben átalakultak, és a szabályokat szabványok váltották fel. Ez nagyobbrészt a szintaktikát, kisebb részben a leírás módját, illetve címleírás esetében a felhasználható forrásokat érinti. Amíg csak a mutatókban keresünk egy több alakban is előforduló nevű szerzőt vagy közreműködőt, nincs gond, hiszen a mutatóban egységesített alak szerepel, és a névváltozatoknál utalót találunk. Számítógépes felhasználáshoz azonban elkerülhetetlen lesz, hogy egységesített besorolási adatokkal egészítsenek ki egy-egy tételt. Igen jól használható a tízféle mutató, de a számítástechnika lehetőséget nyújthatna még többféle kereséshez. Ha a kötet használói az összes adatcsoportra kereshetnének, sokkal egyszerűbbé válna a töredékek, a hiányos, címlap nélküli kötetek meghatározása.Persze a RMNy. talán csak a távoli jövőben jelenik meg CD-n vagy az OSZK internetes honlapján. Addig is: exegi monumentum aere perennius (ércnél maradandóbb emléket állítottam magamnak). A három vaskos kötet összesen mintegy háromezer oldal terjedelmű; a hatalmas munka eddig megjelent része huszonkilenc év alatt készült el. Ez a mű akkor sem maradna torzó, ha ne adj’ isten nem sikerülne befejezni, azaz a XVIII. századig kiterjeszteni a RMNy. időhatárait. Addig is örüljünk, hogy a magyar könyvészet nemzetközi mércével mérve is egyedülálló alaposságú, példamutató sorozata, a RMNy. immár három kötetében egészen 1655-ig tartalmazza a magyar kiadványok leírását!(Régi magyarországi nyomtatványok. Harmadik kötet. 1636–1655. Heltai János, Holl Béla, Pavercsik Ilona, P. Vásárhelyi Judit. Szerk. Heltai János. MTA–OSZK. Akadémiai Könyvkiadó, 2000. Ármegjelölés nélkül)