Gyilkosság másodszor

Minden kellett neki. A feleségem nőiessége, kevés kis ékszere, a telefonja, a szemüvege és az élete – mondja a sírással küszködve Varga Zsolt, akinek feleségét október 27-én a késő esti órákban erőszakolta meg, rabolta ki és ölte meg egy többszörösen büntetett előéletű férfi. Családja most a halálbüntetés visszaállításáért kezdeményez aláírásgyűjtést.Későn végzett aznap a munkahelyén a tatabányai fiatalasszony. Lekéste az utolsó buszt, ezért gyalog indult haza. Zsolt, a férje akkor beszélt vele utoljára telefonon, amikor kilépett a portán.– Azt mondta, hogy az egyik kolléganője mutatott neki egy rövidebb utat, amelyen a héten már másodszor indul el, és ne izguljak, mert húsz perc múlva otthon lesz, hiszen már a Dózsa-kerti hídnál jár. Megnyugodva tettem le a kagylót, és folytattam a munkámat, mert aznap éjszakás voltam – meséli a kertvárosi lakás félhomályos konyhájában Varga Zsolt, s a kredenc tetejére állított mécses lángjába bámul. – Amikor péntek reggel hazajöttem, az ágy ugyanúgy volt, ahogy hagytam. Mindig tudtuk egymásról, ki mit csinál, merre jár. Éreztem, hogy baj van, ezért elindítottam a gyerekeket az iskolába, körbejártam a környéket, és elmentem a rendőrségre.Ott azt mondták, a szabály szerint három napot várni kell a kereséssel, így Varga Zsolt a sógorával indult el az asszony felkutatására. Sokszor bejárták a környéket, szombaton már falragaszokat is tettek ki.– Vasárnap is jöttek a rokonok segíteni – veszi át a szót Sáhó István, az áldozat öccse. Végül a Galla-patak partján megtalálták a harmincöt éves asszony blúzát és néhány személyes holmiját, főként papírokat. Ekkor újból értesítették a rendőrséget. A rendőrök a tűzoltóság bevonásával sötétedésig csáklyázták a patak zavaros vizét. A holttestet hétfőn találták meg kereső kutyával a patak túloldalán, egy eperföld melletti árokban. A helyszín jól kivilágított, forgalmas út mellett van. Sokan járnak erre kocogni, kerékpározni, és sok csavargó húzza meg magát itt, papírdobozból és rongyokból eszkábált átmeneti hajlékokban.– Azt ott az elkövető építette – mutat Varga Zsolt egy ruhafoszlányoktól színes bokorra. Emellett rejtette el, takarta be falevéllel és gallyal Gyöngyi holttestét Á. M., aki nem ismeretlen a család számára. 1991 nyarán Varga Zsolt sógora egyik nőrokonának brutális meggyalázásáért került börtönbe. A lány túlélte az esetet, Á. M.-ről pedig a börtönben derült ki, hogy korábban megölt egy asszonyt. A most 38 éves férfi 1992-ben életfogytiglant kapott több emberen aljas indokból elkövetett emberölés kísérlete miatt. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság tizenkét évre mérsékelte, majd az elítélt jó magaviselete miatt büntetését harmadolták. Az idén szeptember 26-án szabadult.A helyszínre kivonult rendőrök az elkövetés módjából rögtön tudták, ki az elkövető. Harminc órán belül el is fogták Á. M.-et, aki bevallotta tettét.– Csak azt nem tudom – teszi hozzá a két kisgyerekkel egyedül maradt férj –, hogy miután kilencszer ítélték el hasonló bűncselekmény miatt, miért kapott életfogytiglan helyett tizenkét évet, miért harmadolták a büntetését, és miként szabadulhatott a börtönből egy nevelőtiszt véleménye alapján.A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét meghatározott időközönként felül kell vizsgálni azoknak a fogvatartottaknak az esetében, akiket a jogerős bírói ítélet ebből nem zár ki. Amint arról a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának szóvivője, Bujáki Ildikó beszámolt, az eljárást a nevelőtiszt kezdeményezi. Az ő véleményét a fogvatartási ügyek osztályának vezetője egészíti ki, majd a közös javaslat alapján az intézeti tanács tárgyalja az esetet. Ezt követően az anyag továbbkerül az intézet parancsnokhelyetteséhez vagy parancsnokához, aki az intézeti javaslatot a büntetés-végrehajtási bíróhoz (bv-bíró) továbbítja. A több szakaszban zajló, feltételes bírói tárgyalás során a bv-bírónak a döntéshozatalban kizárólagos jogköre van, az intézet ajánlását nem köteles figyelembe venni.– A jogszabályok értelmében a javaslat megszületésekor az intézet csak az adott fogvatartott által helyben eltöltött időre van tekintettel – hangsúlyozza Bujáki Ildikó –, így a fogvatartott előélete, korábban elkövetett bűncselekménye(i) a büntetés kiszabása körébe tartozó kérdés. Tehát a bv-intézet az értékelő vélemény elkészítésekor kizárólag az intézetben tanúsított magatartást értékeli. A bv-bíró hatásköre jóval szélesebb: ő már ezeket a tényeket is figyelembe veheti.A szóvivő szerint a tapasztalatok azt mutatják, hogy az intézet pozitív javaslatát a bírói döntés nem bírálja felül. Gyakoribb ennek a fordítottja, amikor az intézet nem javasolja az elítélt feltételes szabadságra bocsátását, a bíró mégis emellett dönt.Míg a jó magaviseletet tanúsító rabokkal a legtöbb helyen pszichológusok is foglalkoznak, a fenti eljárás az ő szakvéleményüket nélkülözi. Az egyik büntetés-végrehajtási területen dolgozó, neve elhallgatását kérő pszichológus szerint ennek amúgy sem lenne sok értelme, hiszen a pszichológia tudománya nem áll olyan szinten, hogy egzakt módon jelezze az elítélt személyiségének mélyreható változásait.Egy 1999-es törvénymódosítás már lehetőséget biztosít arra, hogy a bírók tényleges életfogytiglan tartó büntetést szabjanak ki, amelynek értelmében az elítélt nem bocsátható később szabadlábra, azaz haláláig börtönben marad.Mindez nem vigasztalja Tóth Tamást, a volt sárszentmihályi polgármestert, akinek fiát 1992-ben hidegvérrel meggyilkolta két, emberölésért előzőleg is büntetett férfi. Ő két évvel a tragédia után kezdett aláírásgyűjtésbe annak érdekében, hogy az Országgyűlés bocsássa népszavazásra a halálbüntetés visszaállításának kérdését. Az azóta eltelt évek során több százezer aláírást gyűjtött össze – eredménytelenül.Tóth az idén márciusban már mint a Népakarat Társadalmi Egyesület elnöke fordult levélben Áder Jánoshoz, az Országgyűlés elnökéhez, ismét kérve, hogy a parlament teremtse meg a halálbüntetés viszszaállításának jogi feltételeit. A levélre júniusban érkezett válaszában a házelnök a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának az ENSZ közgyűlése által 1989-ben elfogadott második fakultatív jegyzőkönyvére hivatkozik, amely szerint minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket a halálbüntetés eltörlésére. A jegyzőkönyvet az Országgyűlés az 1995. évi II. törvénnyel hirdette ki. A válaszból kitűnik, hogy az alkotmány egyik paragrafusa szerint a népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet ugyan, ám egy másik cikkely kimondja, hogy nem lehet népszavazást tartani hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról.– A megoldás ebben az esetben az lehet – véli Tóth Tamás –, ha felmondjuk a jegyzőkönyvben vállaltakat. Erre elvben van lehetőség, annál inkább, mert a jegyzőkönyvet nem volt kötelező aláírni. Belgium, Bulgária, Ciprus, az Egyesült Királyság, Görögország és Törökország parlamentjei nem is ratifikálták, azon államok számára azonban, amelyek az aláírás mellett döntöttek (mint Magyarország is), a jegyzőkönyv az egyezmény részévé vált, azt felmondani csak az egész – az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló – dokumentummal együtt lehetséges. Egy ilyen lépés viszont a szakértők szerint elgondolkodtatná a felvételünket ígérő Európai Uniót.A Népakarat Társadalmi Egyesület az idén szeptemberben nyílt levelet intézett az országgyűlési képviselőkhöz. Tóth szerint most ahelyett, hogy az aláírások hitelességéről vitatkoznának, inkább a képviselőket akarják megnyerni, pontosabban rákényszeríteni arra, hogy nyújtsanak be törvényjavaslatot a halálbüntetés visszaállítására.Tóth Tamás és Varga Zsolt az elmúlt hetekben felvették a kapcsolatot egymással, hogy együtt küzdhessenek a halálbüntetés visszaállításáért. Ha ezt nem sikerül elérniük, Zsolt és rokonai azt szeretnék, hogy a büntetés tényleg letöltött büntetés legyen.– A bíróság meg a Parlament előtt fogunk tüntetni. Tóth úr azt mondta, nem érdemes kifejezetten a halálbüntetésért aláírást gyűjteni. Ezt belátjuk, de a gyilkosok kapjanak annyi évet, hogy még az idejüket harmadolva se lehessen őket kiengedni – mondja indulatosan, miközben egy levelet vesz elő. – Ezt az országgyűlési képviselőnknek írtam. Hivatalosan felkerestem, hogy álljon az ügyem mellé. Mindkét tatabányai képviselő megígérte, hogy segít. A gond csak az, hogy a dolog szerintük alkotmányellenes.Varga Zsolt és családjának tagjai később meggondolták magukat. Mégis elkezdik az aláírásgyűjtést, a városi televízióban pedig vitaestet szerveznek a helyi képviselők bevonásával, hogy az ügy minél nagyobb nyilvánosságot kapjon. A találkozó létrejöttéig néhány hetet várni kell még.– Közben még mindig azt remélem, hogy a feleségem benyit az ajtón – mondja Zsolt. – Felébredek és elmesélem, mi volt, mit hallottam, megmondom neki, hogy többet ne menjen arra. Nem akarok bosszút. Azt kívánom a gyilkosnak, hogy ne haljon meg senkije. Csak azt az első négy napot, amin keresztülmentem, azt élje meg ő is, s utána menjen minden úgy, mint azelőtt.