Zsilinszky kontra Bárdossy

B árdossy László történelmi szerepéről, illetve népbírósági ítéletével kapcsolatban a napokban számos írás jelent meg a sajtóban, miután a MIÉP elnöke felvetette a rehabilitáció szükségességét. Jómagam, aki Bajcsy-Zsilinszky Endre életpályájával foglalkoztam, és kandidátusi diszszertációm az ő külpolitikai nézeteiről szól, sűrűn találkoztam a forrásokban a Bárdossyval lezajlott vitáival. Mindezek alapján úgy vélem: nincs igazuk azoknak, akik most elhallgatva Bárdossy negatívumait, hibáit, sőt vétkeit, amiket elkövetett, őt teljes mértékben felmentenék mindezek alól, és olyan mártírként kívánnák beállítani, mint azokat a politikusokat, akik – például Bajcsy-Zsilinszky – valóban azoknak tekinthetők. Az tény, hogy amennyiben tárgyilagosan vizsgáljuk meg a tevékenységét – beleértve a Szálasi-időszakban betöltött szerepét –, akkor börtönbüntetést mindenképpen érdemelt volna.A Zsilinszky és Bárdossy közti ellentét a magyar külpolitikát illetően döntően Teleki Pál halála után a jugoszláviai események során kezdődött. Amikor 1941. április 11-én a magyar csapatok elindultak a Délvidék (Bácska, a baranyai háromszög, a Muraköz) elfoglalására, ez Juhász Gyula szerint is együtt járt az ott élő délszláv és zsidó lakosság elleni terrorhadjárattal, amelynek néhány nap alatt 2300 áldozata lett. Bajcsy-Zsilinszky éppen ekkor, április 11-én küld emlékiratot Bárdossyhoz Magyarország nemzetközi helyzetéről és külpolitikájáról, amelyben élesen bírálta a kormány magatartását és figyelmeztette Bárdossyt a „magyar quislingizmus” kifejlődése miatt.Bajcsy-Zsilinszky második figyelmeztetése Bárdossyhoz augusztus 5-én jutott el egy 40 oldalas emlékirat formájában, amelyben Zsilinszky valószínűnek mondta a hitleri birodalom háborúvesztését. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy Bulgária „nem ugrott utánunk”, és nem lépett be a háborúba. Amint Zsilinszky hangsúlyozta, „bizonyos kockázatot nemcsak vállalnunk, de majdnem keresnünk kell” Magyarország megmentéséért. Szerinte ugyanis a trianoni sérelmek jóvátétele érdekében érdemeket kell szerezni Európa előtt. Ezzel szemben a németek oldalán vívott háború Magyarország katasztrofális vereségével és egy új Trianonnal fenyeget. Bárdossy mégis tovább lépett a háború útján, és Bajcsy-Zsilinszky memorandumát 1941. november 19-én – válasz nélkül hagyva – „ad acta” tette.Összehasonlítva Teleki és Bárdossy külpolitikáját – ahogy Zsilinszky hangsúlyozta –, Telekire a „több vasat tűzben” elv volt jellemző. Ezért például Teleki – Bárdossy tudta nélkül – több bizalmi emberét küldte ki az Egyesült Államokba, akik vezető amerikai politikusokkal, közéleti személyiségekkel, tudósokkal léptek kapcsolatba, hogy megmagyarázzák Magyarország politikai helyzetét és az elkerülhetetlen kompromisszumokat a német nyomás miatt. Például így került ki Amerikába Eckhardt Tibor, a Kisgazdapárt vezetője és Kosáry Domokos, a későbbi Teleki Intézet igazgatója, majd az Akadémia elnöke.Bajcsy-Zsilinszky koncepciójában az 1941. november 10-én, a külügyi bizottságban elhangzott beszédében az Egyesült Államok úgy szerepel, mint amely hatalommal „féltékenyen és elszántan” tartani kell a diplomáciai kapcsolatokat, mert bizonyosra vette, hogy Amerikának döntő szerepe lesz a háború utáni kérdések megoldásában. Ezért tartotta fontosnak Eckhardt amerikai tartózkodását. Zsilinszky, egyetértve Teleki angolszász orientációjú politikájával, a külügyi bizottság ülésén, 1941. november 10-én a német sorssal való azonosulás ellen ezt a külpolitikát hangsúlyozta, és arra kérte Bárdossyt, „ne akadályozza meg, hogy még idejében bárkát építsünk magyar nemzetünk számára a közelgő új özönvíz elé”. És ne feledkezzünk meg arról, hogy minderre még a moszkvai csata előtt került sor! Ezért néhány nappal a Bárdossyhoz intézett figyelmeztető szavai után, Bajcsy-Zsilinszky november 21-én a költségvetési vitában e szavakkal fejezte be nagy hatású beszédét: „T. Ház! Kossuth Lajos szellemének eleve sugallata hiányzik itt mind fájdalmasabban ebben az országban. Kossuthé, akit halála után újból száműzetésbe küldöttek, és állandó száműzetésben tartanak azóta is újabb történetíróink és maga a Trianon utáni szomorú húsz esztendő megszűkült politikai szelleme és gyakorlata. Én Kossuth Lajos halhatatlan szelleme és vezérlő keze után kiáltok”.Majd amikor a honvédelmi tárca vitájára került sor, Bajcsy-Zsilinszky azt hangsúlyozta, hogy a magyar hadsereget épségben kell megőrizni az ország előtt álló történelmi feladatokra. Így például a háború végén elképzelhető fait accomplira a szomszéd országokkal kapcsolatban. Ugyanis Zsilinszky a magyar önvédelem céljaira szerette volna tartogatni a magyar fegyveres erőket. Ezzel összefüggésben figyelmeztette Bárdossyt a délvidéki eseményekre, amikor még az 1941. december 5-i beszédében a katonai és csendőri brutalitás ellen emelt szót, imigyen: „Szeretném megkérni az igen tisztelt miniszterelnök urat, hogy nagy gondot és nagy szeretetet áldozzon a magyar–délszláv kérdésre.” Ismeretes, hogy miután a katonai hatalom a Délvidéken a németbarát magyar katonai parancsnokok és csendőrök kezében volt, a polgári lakossággal szemben német utasításra jártak el. A velük szemben alkalmazott brutális módszerek később, a háború végén kiprovokálták a titoista hatalom részéről azt a tömeges öldöklést, amelynek több tízezer magyar lakos esett áldozatul.Az Amerika elleni magyar hadba lépés tekintetében is éles ellentét mutatkozott Bárdossy és Zsilinszky között. A külügyi bizottságban 1941. december 20-án elmondott beszédében Zsilinszky nem csupán arra hivatkozott, hogy például Finnország addig nem volt hadiállapotban Amerikával, hanem négy pontban foglalta össze elvi indokait, ami miatt Magyarországnak meg kellett volna őriznie a nem hadviselő viszonyát az Egyesült Államokkal szemben. Ezek a következők: 1. Az USA nem írta alá a trianoni békeszerződést. 2. Az USA-ban több mint egymillió magyar él, akiknek a lelki összhangja az anyanemzettel nem lehet számunkra közömbös. 3. Az USA döntő tényezőként fog leülni az új béketárgyalások asztalához. 4. Roosevelt elnök nem azonosította magát a trianoni szerződéssel.A német haderő Moszkva előtti veresége, Bárdossynak az USA-hoz intézett hadüzenete, Ribbentrop magyarországi látogatása, Keitel tábornagy érkezése és ezzel összefüggésben Bárdossy kolozsvári beszéde az újabb katonai erőfeszítések szükségességéről Bajcsy-Zsilinszkyt arra késztette, hogy a miniszterelnökhöz intézett levelében hangot adjon súlyos aggodalmainak, 1942. január 21-én. Megrökönyödve idézte Bárdossy kolozsvári beszédét, amelyben a németek Moszkva előtti csatavesztésével kapcsolatban a miniszterelnök kijelentette: „Nehéz küzdelemben állunk, s ebbe bele kell vetnünk minden erőnket, mert egész Európa sorsában most dől el a mi sorsunk is.” E súlyos kijelentésekkel kapcsolatban írja Zsilinszky Bárdossynak: „... ha nagyobb katonai erővel állnánk elő, nemcsak erkölcsi gyalázat várna a mi nemzetünkre, ha pribékszerepre vállalkoznánk – román stílusban..., hanem nemzetünk és államunk végső pusztulása is. Nem köthetjük magunkat, a mi nemzetünk sorsát ehhez a hullához, hogy vele rothadjunk. Iszonyú a történelmi felelősség, ami Rád nehezedik.”Majd levonva a végközvetkeztetést a hadihelyzetről, ezt írja Bárdossynak: „Aki egyetlen további katonát ad idegen célra, idegen háborúba, azzal én és a velem gondolkodók életre-halálra szemben állnak, és ha kell, szembe is szállnak.”