Onnan folytatjuk adásunkat, ahol egy héttel ezelőtt abbahagytuk, mert még bőven van mit mondani az új világrendről. Valamint friss elemként bekerül az USA új nemzetbiztonsági stratégiája is a Visszafoglalásba, amelyben két eszmetörténészünk, Megadja Gábor és Molnár Attila Károly ezúttal is részletesen kifejti az említett dolgok minden apró részletét.
Megadja Gábor azzal indította podcastműsorunkat, hogy mint egy fügefalevélbe, úgy kapaszkodik a nyugati elit a háborúba. Mint fogalmazott, nem tudja siratni a régi világrendet. Hozzátette azt az aggodalmát is, hogy
minden status quo felbomlása inkább bizonyos széteséssel jár, az ukrajnai háború csak egy epizód abban, hogy hol fog borulni világ,
majd hozzátette, tapasztalatai szerint az ilyen változásokból Magyarország rendre rosszul jött ki. Ha lenne egy erős hadseregünk és atomhatalom lennénk, nem fájna a feje.
Molnár Attila Károly visszautalt arra, amikor ő fiatal volt, mit gondoltak az akkori nyugati társadalomról, ami napjainkban közel sem annyira vonzó, mint akkor volt. Kiemelte, hogy a 35 évvel ezelőtti Nyugat-Európa milyen volt, s akkor még azt gondoltuk, hogy oda be tudunk tagolódni, de ez már nem így van, csupán a képzeletünkben léteznek azok az idilli viszonyok, mint a szorgalom, a tudás vagy a békés polgári élet. Hozzátette, hogy
a változások valóban mindig konfliktusokkal járnak, fel kell tenni azokat a kérdéseket, hogy mi a jó: ha az ukránok vagy az oroszok nyernek, vagy egyik sem jó.
Adásunkban visszautaltak az egykori Jugoszláviára is, ahol a szakadás után az látszott, hogy az utódállamok egészen másként működnek. Emlékeztetett arra az időszakra, amikor hintapolitikának nevezték a hazai korszakot a XVII. században. Felmerül a kérdés, hogy milyen lehetőség lett volna, amikor a népességünk megmaradása volt a cél.
Eszmetörténészeink maradtak napjainknál és részletesen vázolták, ki kinek a szövetségese.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!