Románia: a bal a legjobb?

A tavaly novemberi romániai választásokat követő általános szkepticizmus után az Adrian Nastase által vezetett kisebbségi kabinet két hónapos tevékenysége optimizmusra ad okot a politikai elemzők körében. A jogi végzettségű, ötvenéves új román miniszterelnök hivatalba lépésekor tisztában volt azzal, hogy a nyugati közvélemény, Brüsszel nem újabb ígéretáradatot vár a bukaresti hatalomtól, hanem tetteket, kézzelfogható eredményeket. A külföldi elvárásokon túl a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) legelső törvényhozási lépéseinél nem hagyhatta figyelmen kívül a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) és a Nemzeti Liberális Párttal kötött protokollum tartalmát sem, amely nélkül aligha lenne zökkenőmentes a kisebbségi kormányzás.A közigazgatási törvény, illetve az államosított ingatlanok visszaadásáról szóló jogszabály gyors elfogadásával a PDSR rendkívül rövid idő alatt szerezte vissza – igaz, csak részben – az 1992–1996 között a román politikai elit túlnyomó többsége által megvont bizalmat. A következő hónapok nagy kérdése, hogy ezzel a hirtelen és könnyen megszerzett bizalmi tőkével tud-e igazán élni, ezt meg tudja-e erősíteni a Nastase-csapat. A minap kezdődő rendes parlamenti ülésszakon a közigazgatási törvény is napirendre került egyeztetés céljából, s bár nem módosult, a PDSR berkein belül éles kritikák hangzottak el a kisebbségek nyelvhasználatára vonatkozó cikkellyel kapcsolatosan. Egyébként a végleges értékeléshez bölcs dolog lenne kivárni a jogszabály végrehajtását.Mindenképpen érdemes lesz figyelni az új román vezetés tevékenységének folytatását. A Nastase-kabinet napokon belül törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé a tavaly elfogadott földtörvény módosítására. A tervezett változtatás – ha igazak a híresztelések – nem túl biztató. A PDSR ugyanis csökkentené a visszaigényelhető földek nagyságát, és lehetetlenné tenné a magánerdészeti rendszer kialakítását. Az említett jogszabály-módosítás egyelőre csak terv, az viszont már tény, hogy az új bukaresti kormány a frissen létrehozott tájékoztatási minisztérium irányítása alá vonta a Rompress országos hírügynökséget, és azon nyomban a PDSR-hez lojális vezetőt nevezett ki igazgatónak. Jól értesült források tudni vélik azt is, hogy rövid időn belül a közszolgálati televízió vezetése is kicserélődik. Adrian Nastase a múlt héten kikérte magának, hogy nem akkor kapcsolta élő adásba a tévéhíradó Brüsszelt, amikor a kormányfő nyilatkozni szeretett volna a belga fővárosban folytatott tárgyalásairól.Az igazi megméretés a PDSR számára ezután következik. A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) megkezdett konzultációk eredménye, a pénzintézet szigorú elvárásainak teljesítése meghatározó vizsgának minősülhet. A Nastase-kabinetnek folytatnia kell az előző kormányok által nem túlságosan nagy elánnal megkezdett gazdasági szerkezetváltást, a privatizációt, a további megszorító intézkedéseket. Amint az Adevarul című bukaresti napilap fogalmazott, az IMF a PDSR igazi ellenzéke. Az pedig már jó előre megjósolható, hogy az elszegényedett lakosság számára népszerűtlen intézkedések meghozatala nyomokat hagy majd a PDSR stabilitásán, egységén is. Ion Iliescu államfő – aki a román alkotmány előírásait betartva lemondott pártelnöki tisztségéről a választások után – két héttel ezelőtt a moldvai Focsani városban tartott indulatos előadásában nyílt támadást intézett a Világbank és a valutaalap ellen, populista szlogenjeivel ismét régi önmagát idézte. Az éppen Brüsszelben tárgyaló Nastase alig győzött magyarázkodni az elnök nyilatkozatai miatt, de egyben azt is leszögezte: a végrehajtó hatalom a kormányfő, a kabinet kezében van, a kormányzat pedig elkötelezett a reformok mellett. A választások óta ez volt az első nyílt ellentét Nastase és Iliescu között. Bár Nastasét a legnagyobb egyetértésben választották meg a PDSR elnökének, nyílt titok, hogy a kormányfő és az államfő közötti nézeteltérések a párt egészére jellemzők. A választások utáni eufória, illetve a hatalmi pozíciók leosztása után vélhetőleg csak idő kérdése, mikor robban ki az ellentét a Nastase mögött felsorakozó reformerek és az Iliescu elkötelezett híveiként ismert, úgynevezett konzervatív szárny között. Az esetleges népszerűtlen, megszorító intézkedéseket – amelyeket a kabinet az IMF nyomására előbb-utóbb kénytelen lesz bevezetni, ha tovább szeretne haladni az integráció útján – a szociális érzékenységet általában kampányszlogenként használó államfő nyilván nem fogja szó nélkül hagyni, s megpróbálja majd a reformer miniszterelnök nyakába varrni a Brüsszel által megkövetelt lépések elkerülhetetlen negatív kihatásait. Valószínűleg akkor derül csak ki igazán, hogy a PDSR vezető köreiben, a párt parlamenti frakciójában milyen arányban ülnek olyan politikusok, akik Iliescu kedvéért arra is hajlandók, hogy saját kormányuk ellen forduljanak.A román kormánypárt egyelőre még szőnyeg alá söpört belső feszültségei a későbbiekben magukban hordozhatják a pártszakadás lehetőségét is, bár a tavalyi választásokat követően alig maradt hely a bukaresti politikai paletta bal oldalán. A romániai törvényhozás több mint hetven százalékát jelenleg bal-, illetve szélsőbaloldali erők alkotják. A PDSR közismerten baloldali, sokak szerint neokommunista párt, a választások után ellenzékbe kerülő Petre Roman által vezetett Demokrata Párt balközép irányvonalat képvisel, míg a több mint húszszázalékos eredményt elérő Nagy-Románia Párt (PRM) szélsőbaloldali formáció, amely retorikájában a Ceausescu-féle nemzeti kommunista eszméket igyekszik feléleszteni. A nacionalizmus a PDSR-t is jellemzi, a párt frakciójában jelen van például a magyarellenességéről hírhedt, egykori Ceausescu-rajongó költő, Adrian Paunescu, aki néhány nappal ezelőtt ismételte meg régóta hangoztatott véleményét, miszerint az RMDSZ-t nem tekinti törvényes szervezetnek. A fentiekből következik, hogy ezen a „telített” baloldali részen aligha van hely egy újabb formációnak, így a PDSR szakadása ebből a szempontból valószínűtlennek látszik. Annál inkább elképzelhető, hogy rövidesen beindul egy „átjárás” a kormánypárt és a Tudor-féle PRM között, hiszen a két formáció egyes honatyái igencsak hasonlatos gondolkodást képviselnek.A találgatásokon túl abban szinte mindenki megegyezik, hogy Romániának a mostani kormányzat alatt kínálkozik talán az utolsó lehetőség arra, hogy versenyben maradjon az európai uniós, illetve a NATO-csatlakozásra törekvő országok sorában. Ezen az állásponton vannak a nyugat-európai döntési tényezők, a jelenlegi bukaresti vezetők, a gazdasági szakértők és a politikai elemzők egyaránt.A The New York Times cikkírója úgy véli, csak aggódni lehet, mi történik a huszonhárommilliós lakosságú országgal, ha az exkommunista Adrian Nastase miniszterelnök is kudarcot vall. Az amerikai lap Gyarmati Istvánt, a New York-i székhelyű Kelet–nyugati Intézet elnökhelyettesét is idézte, aki szerint elképzelhető, hogy négy év múlva azt látjuk majd, a tavaly hatalomra került vezetés sokkal többet tett az ország megreformálásáért, mint a Constantinescu nevével fémjelzett kormányzatok. Gyarmati úgy véli, az új román kormánynak egy éven belül helyes irányba kell terelnie a dolgokat. Óra indul.