Az oktatás végre nem a politika játékszere

Július 16-tól Pálinkás József, az eddigi politikai államtitkár lesz az oktatási miniszter. A tárca új vezetője – aki tegnap tette le az esküt az Országgyűlés előtt – Sió Lászlót, a minisztérium kabinetfőnökét javasolja utódjának. Pálinkás József lapunknak adott interjújában határozottan cáfolta, hogy minisztersége alatt a tudományos kutatás és a felsőoktatás fejlesztése háttérbe szorítja a közoktatás ügyeit. Kijelentette: a legtöbb számottevő változás a közoktatás területén várható. A következő tanévtől bevezetik a kerettanterveket, elindul a minőségfejlesztési program, 2005-től megújul és kétszintű lesz az érettségi vizsga.Mi volt az első gondolata, amikor Pokorni Zoltán felkérte a feladatra? Egyáltalán, tudósként érdemes beszállni a politikai ringbe?– Amikor Pokorni Zoltánnal először beszéltünk arról, hogy Orbán Viktor miniszterelnöknek engem javasol utódjául, az első gondolatom az volt, hogy az előttünk álló évben a megkezdett munkát folytatni kell. Azt is átgondoltam, hogy a politikai élet a választásokig hátralévő időszakban magasabb hőfokon zajlik majd, és egyensúlyozni kell a szakminiszter és a politikus szerepköre között. Úgy vélem, hogy a szakminiszter szerepköre áll közelebb hozzám, és remélem, hogy ez az oktatás és a kutatás ügyének, illetve a politikának egyaránt használ majd.– Ezt annak ellenére így gondolja, hogy politikai államtitkárként dolgozott a minisztériumban, és a parlamentben igen sokszor fel kellett lépni a politika porondján?– Így van, de ezek a fellépések az Oktatási Minisztérium szakmai kompetenciájába eső kérdésekkel foglalkoztak akkor is, ha a politika szintjén jelentek meg. Arra gondoltam, hogy az előttünk lévő egy évben az lenne a helyes, ha a minisztériumot egy olyan politikus vezetné, akinek erős kötődése van a szakmai kérdésekhez.– Úgy éreztem, hogy ennek a politikának, amit mi három évig csináltunk, az a természetes folytatása, ha vállalom ezt a feladatot, így az elkezdett folyamatokat ez alatt az egy év alatt be tudjuk fejezni. Ennél talán fontosabb feladatnak tartom a minisztérium munkájában, hogy a hosszú távú tervezésre alapuló folyamatok elinduljanak, és 2002 elején készen álljanak azok az elképzelések, amelyek a magyar köz- és felsőoktatást növekedő pályán képesek tartani. Ide sorolom a kutatás-fejlesztést is, amelyet mi állítottunk erre a pályára.– Tegnap letette az esküt a Parlamentben, de mint említette, hoszszú távra tervezi a munkát. Egy esetleges kormányváltás járhat-e azzal a veszéllyel, hogy az eddig elindult folyamatokat leállítják?– Azt hiszem, jó esély van arra, hogy 2002 után továbbra is a Fidesz vezette koalíció kormányozza majd az országot. Biztos vagyok abban, hogy az oktatáspolitika terén is jó irányba haladunk. Azt is hozzá kell tenni, hogy az igazán lényeges döntéseket minden szakmai politikának hosszú távra előre gondolkodva kell meghoznia. A tervek kidolgozásakor arra kell figyelnünk, hogy milyen közoktatást, milyen felsőoktatást, tudományos kutatást akarunk öt-tíz vagy akár húsz év múlva. Nem látom ma a magyar politikai életben azt a feszültséget, amely évekkel ezelőtt volt az oktatással kapcsolatban. A pártpolitikusok gyakran emlegetik az oktatás ügyét, és úgy emlegetik, mint egy fejlesztendő, stratégiailag fontos területet. Szoros figyelemmel kísérem az oktatáspolitikai nyilatkozatokat, és úgy látom, hogy a célokban – és nagyon sok esetben az alkalmazni kívánt eszközökben – sok a hasonlóság. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének szakmai viták, de azt igen, hogy az oktatás végre nem a politika játékszere.– Több sajtóközleményben megjelent, hogy szakmai érdeklődése miatt inkább a tudományos kutatás és a felsőoktatás fejlesztése foglalkoztatja. Igaz a „vád”?– Én nem tudományos, nem egy felsőoktatási minisztériumot, hanem az oktatási tárcát fogom vezetni. Életem során sok mindent csináltam, mindig világosan láttam magam előtt a feladatot. Ez most az oktatási szféra irányítása, beleértve a tudományos kutatást és a fejlesztést is. Az eddigi egyensúly tehát megmarad. Magyarország fejlődése szempontjából nagyon nehéz lenne különbséget tenni, hogy a közoktatás fontosabb-e vagy a felsőoktatás, esetleg a tudományos kutatás. Az előttünk álló feladatokat tekintve a közoktatás területén folyik a legtöbb szakmai fejlesztés: a következő tanévtől felmenő rendszerben vezetik be a kerettanterveket, zajlik a minőségfejlesztési program, 2005-től megújul, kétszintűvé válik az érettségi. A felsőoktatásban előtérbe kerülnek az infrastrukturális fejlesztések, elindulnak végre a világbanki eljárás bonyolultsága miatt kissé megkésett építkezések. De természetesen ezen a területen is komoly szakmai fejlesztőmunka zajlik, gondoljon csak a kreditrendszer bevezetésére vagy a felvételi reformjára. A tudományos kutatás-fejlesztésben 2001-ben jelentős növekedés következett be. Ugyanez vonatkozik 2002-re is. A 2003-as évben még hátravan egy jelentősebb, az inflációt lényegesen meghaladó növekedés. Ez ahhoz kell, hogy az elindított nemzeti kutatás-fejlesztési programot hároméves ciklusúvá tudjuk tenni.– A felsőoktatásban lényeges beruházások állnak előttünk az elkövetkezendő években, hiszen 2002–2006 között százmilliárd forint nagyságrendű beruházásoknak kell megvalósulni a hallgatói létszám növekedése miatt. Ugyanebben az időszakban jelentős bérnövekedést kell elérnünk a közoktatásban, és el kell indítani egy iskolafejlesztési, -felújítási és -megújítási programot. Természetesen mindezek a programok együtt mozognak egy, a minőség, a teljesítmény mérésére alkalmas rendszer működtetésével. A forrásokat hatékonyan kell fölhasználnunk a tudományos kutatásban is.– A szocialisták ígéretei között szerepel, hogy ők egyszeri nagy ugrással emelnék a pedagógusbéreket. Van ennek realitása?– Az egyik legfontosabb politikusi erény a realitásérzék. Aki a pedagógusok bérének ugrásszerű emelését ígéri, valószínűleg nem ismeri a költségvetési tervezés lehetőségeit. Az ellenzéki pártoknak természetesen van tapasztalatuk abban, hogyan lehet nagy lépésekben csökkenteni a bérek értékét. Ezt láttuk a Bokros-csomag idején, ami azonban nem jelenti azt, hogy fordítva is ilyen könnyű lenne, és a siker csupán elszántságon múlna. Ebben a kormányzati ciklusban, kedvező gazdasági környezetben is csak lépésről lépésre haladva lehetett a kereseteket felzárkóztatni, s a jelentős eredmények ellenére sem mondhatnánk, hogy a feladat végére értünk.– A magyar közoktatásban egyszerre kell megvalósítani a tanári életpályamodellt, és ezzel egyidejűleg szükséges évről évre fokozatosan növelni a finanszírozást. Az egyszeri növelések általában csak arra jók, hogy ezt kampánykérdéssé lehessen tenni. Azt tervezzük, hogy 2006-ra a nemzetgazdasági átlag 125 százaléka legyen a pedagógus-átlagbér, és ez egy reális, tartható ígéret. Ha valaki például azt ígéri a pedagógusoknak, hogy a fizetésük a nemzetgazdasági átlag háromszorosa lesz, akkor azt is meg kellene tőle kérdezni, hogy kik lesznek akkor felével a nemzetgazdasági átlag alatt, mert az átlag definíciója az, hogy az alatt nagyjából ugyanannyian vannak, mint ahányan fölötte.– Azáltal, hogy a gazdaság egészét egyre átláthatóbbá, egyre tisztábbá tettük – például azzal, hogy megemeltük a minimálbért –, a nemzetgazdasági átlagbér növekszik. Egyre inkább „fehérítenünk” kell a gazdaságot, hogy minden jövedelem látható legyen, számítson bele a nemzetgazdasági átlagba, adózzanak utána, s fizessék ki a társadalombiztosítási járulékot. A gazdaság természetes növekedése következtében 2006-ra elérhetünk oda, hogy a pedagóguspálya egy tisztes megélhetést biztosító pálya lehessen.– Nem beszéltünk még az oktatás azon szereplőiről, akik miatt végül is ez az egész van. Mi az elképzelése a fiatalokkal való kapcsolattartás javításáról?– Természetesen az oktatás a gyerekekért, a fiatalokért van, hiszen az egész történet róluk szól. A tanárok megbecsülése is azért fontos, hogy az iskolában olyan kiegyensúlyozott pedagógusok tanítsanak, akik a gyerekeket harmonikus egyéniségű felnőttekké tudják nevelni. Az Oktatási Minisztérium kapcsolata a gyerekekkel sok szálból tevődik össze. A szaktárcának éberen kell őrködnie azon, hogy a gyerekek megkapják azt a minőségű oktatást, amelyet az alkotmány az oktatáshoz való jogként fogalmaz meg. Az is lényeges, hogy ezt ellenőrizni tudjuk, és azokban az esetekben, amikor szükséges, legyen módunk beavatkozni. Ez ma megvalósul például az oktatási jogok biztosa intézményén keresztül, amely – úgy gondolom – beváltotta a hozzá fűzött reményeket.– A diákszervezetek a fiatalok életkorától függően különböző mértékben képesek részt venni az oktatás feltételeinek alakításában. A felsőoktatási intézményekben a hallgatói önkormányzatok jelentős jogosítványokkal rendelkeznek. Ezekkel a hallgatói szervezetekkel, azt gondolom, hogy kiegyensúlyozott volt a kapcsolatunk az utóbbi időkben. A közelmúltban beszéltem Almássy Kornéllal, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának vezetőjével, és abban állapodtunk meg, hogy rendszeresen találkozunk, és megbeszéljük azokat a kérdéseket, problémákat, amelyek speciálisan rájuk vonatkoznak. Kicsit más a helyzet a közoktatás területén. Itt is működnek a diákönkormányzat olyan fontos intézményei, mint például az Országos Diákjogi Tanács. Ezekre a szervezetekre is nagy gondot kell fordítanunk, s az életkoruknak megfelelő segítséget kell megadni ahhoz, hogy munkájukat eredményesen tudják végezni. Az ember életének van egy természetes rendje, ahogyan felnő a gyerek, úgy egyre nagyobb mértékben képes felelősséget vállalni, és ezen diákszervezeteknek a felelősségvállalási képességgel arányosan kell megadni a jogokat. Az oktatás tartalmának és szerkezetének a meghatározásában kevesebb tartalmi beleszólása van a közoktatási intézmények diákjainak, de úgy gondolom, hogy ez így helyes. A fiataloknak egyébként kijárnak mindazok a jogok, amelyek egy állampolgárt megilletnek.– A középiskolai diákszervezetek jogosítványa természetesen kiterjed arra, hogy véleményt mondjanak számos kérdésről. Ezek a vélemények nyilván nem vonatkozhatnak olyan szakmai kérdésekre, amelyek esetében nem rendelkeznek a döntéshez szükséges tudással.– Pokorni Zoltán úgy fogalmazott, hogy a minisztérium eddigi eredményei közös munkájuknak köszönhetők. Sió László volt kabinetfőnök lesz az ön politikai államtitkára. Milyen a kapcsolatuk?– Jó. Három éve együtt dolgozunk. A kabinet, a miniszter és a politikai államtitkár döntéseit készíti elő, és azokat az anyagokat dolgozza fel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a politikai döntések meghozhatók legyenek. Sió Lászlóval kialakult kapcsolatom olyan, hogy vele bátran vágok neki ennek az egy évnek, amely bizonyára sok szempontból nem lesz majd egyszerű. A politikai államtitkár jól ismeri a közoktatás részleteit, ezért ezen terület kérdéseivel relatíve többet foglalkozik majd. Azt gondolom, hogy szakmai értelemben is kiegészítjük egymást.– Melyek a legfontosabb kérdések a következő egy évre?– Bármi, amit ma az oktatásban elindítunk, az sok évre kiható változást idéz elő. A közoktatásban most a kerettantervek bevezetése a legfontosabb kérdés. A kerettantervek szerint elkezdődő oktatás során készen kell állnunk arra, hogy a menet közben felmerülő kérdésekre is gyors és jó válaszokat adjunk. A másik lényeges feladat a pedagógus-életpályamodell kidolgozása, amely meglehetősen nagy intellektuális kihívás.– Mikorra lesz pedagógus-életpályamodell?– Az elveket – terveink szerint – 2002 elejére kidolgozzuk, és a 2002–2006-os kormányprogramban benne kell lennie annak, hogy ezt az életpályamodellt hogyan valósítjuk meg. A kétéves költségvetés miatt van idő alaposan megfontolni a modell egyes elemeit, hiszen legkorábban csak 2003-ban indulhat meg az átállás az új rendszerre.– A beruházások kérdése mellett jelentős probléma a felsőoktatás úgynevezett akadémiai és finanszírozási reformja. Mit ért az utóbbiak alatt?– Az európai felsőoktatás elindult a kétciklusú oktatás irányába. Ezen azt értjük, hogy van a felsőoktatásnak egy általában három-négy évig tartó, első alapképzési szakasza. Ez egy általánosabb alapképzést jelent, amely nem ad szakmai képesítést. Erre épül – nagyobbrészt angolszász mintára – egy második képzési ciklus, amely a mai magyarországi egyetemi diplomának megfelelő diplomával zárul. A magyar felsőoktatást az európaihoz kell igazítanunk, de csak olyan mértékben, amennyire szükséges. A diákoknak ez adja meg a felsőoktatásban való szabad mozgás lehetőségét. Az a fő kérdés, hogyan tudjuk a felsőoktatás különböző intézményeiben vagy szintjein megszerezhető tudást biztosítani, és miként tudjuk beszámítani a további képzés során. Ez a kétciklusú felsőoktatás éppen ebben a beszámíthatóságban jelent újat. Vagyis ha valaki a felsőoktatás első ciklusában olyan általános képzést kap, amelyre többféle speciális képzés építhető. Ezt számos szakma esetében meg lehet csinálni, de természetesen vannak kivételek. Fontos feladat, hogy pontosan kijelöljük azokat a szakmákat, szakokat, ahol a magyar felsőoktatás egymásra épülő kétciklusú oktatássá tehető. Emellett ki kell dolgoznunk azt az akadémiai és finanszírozási reformot, amely zökkenőmentessé teszi ezt a kétciklusú képzésre az átállást.– Magyarországon ezt bonyolítja, hogy egyszerre vannak jelen főiskolák és egyetemek, és a kétciklusú képzést ehhez igazodva kell kialakítanunk. Ezt a felsőoktatási rendszert nem látom megváltoztathatónak, tehát megmaradnak a főiskolák gyakorlatiasabb képzései és az ezeknél ma sokkal elméletibb egyetemi oktatás. Úgy látom, hogy szükséges lesz a főiskolákon és az egyetemeken külön-külön kialakítani ezt a kétciklusú képzést. Az külön feladat, hogy az egyetemi alapképzésből hogyan mehet át a hallgató a főiskolai rendszer szakmai képzést adó részébe. Az is külön feladat, hogy a főiskolán alapképzést szerző vagy valameddig eljutó hallgató hogyan kerülhet át az egyetemi alapképzésbe, illetve egy főiskolán szerzett szakképesítés birtokában hogyan szerezhet egyetemi szakképesítést valaki. Ezt az egész rendszert kell összehangolnunk, és úgy ütemezni ezt az átállást, hogy körülbelül 2008-ra kialakuljon Magyarországon egy olyan képzési rendszer, amely szükséges mértékben kompatibilis az európai felsőoktatással.– Milyen változásokat tervez a minisztérium vezetésében?– A helyettes államtitkári posztokon nem tervezek változtatást. A kabinet vezetője Hegyi László, a miniszteri titkárság vezetője Kindert Judit lesz. Hegyi László, aki végzettségét tekintve tanár, eddig a politikai államtitkár közvetlen felügyelete alatt működő egyházi ügyek titkárságát vezette.