Ön tavalyi választási kampánya során dinamikus gazdaságot, befolyásos és egységes kamarát ígért. Mi valósult meg ebből?
– Ez az egy mondat számos törekvést tartalmaz. Külpolitikai és gazdasági téren elsősorban az európai uniós csatlakozás támogatását tartottuk rendkívül fontosnak, ezért kiépítettük a megfelelő csatornákat a tagállamokkal, valamint az unió szívével, Brüsszellel is. Másik kiemelt célunk volt elősegíteni a magyar vállalkozásoknak a piacszerzést a határon túl, a Kárpát-medencében. E cél érdekében megszerveztük a szomszédos országokkal a vegyes tagozatok felállítását. Sajnos a legkisebb eredményt a magyar vállalkozások uniós csatlakozásra felkészítésében értük el. Holott ez az egyik legveszélyesebb terület a hazai vállalkozások szempontjából. Az EU egyik legfejlettebb régiója – a német, osztrák és északolasz – autóval is csak ötórányi távolságra van hazánktól. Így ezek az uniós, tőkeerős vállalkozások egyes ágazatokban vélhetőleg jelentős piacot szereznek majd hazánkban.
– A kis- és a középvállalatok érdekvédelmében mennyire hallatszik a kamara hangja?
– Úgy gondolom, hogy ez az egyik olyan terület, ahol markánsan képviseljük a vállalkozások érdekeit. Véleményem szerint egy egészséges gazdasági környezet csak úgy képzelhető el, ha abban a mikrovállalkozótól a multiig mindenki jelen van. A majdnem egy év alatt a kamara megújult, bár további változtatásokra szükség lesz.
– Mennyire és miből finanszírozható a kamara működése?
– A bevételünk egyhatodára esett vissza, a taglétszám töredékére, 43 ezer főre mérséklődött. Az előző tíz hónapban azonban emelkedett, s közelít a 45 ezerhez. A létszámcsökkenés ellenére a kamara pénzügyileg működőképes. A forrásaink a területi kamarák által befizetett összegekből, uniós, kormányzati és egyéb bevételekből állnak.
– Jelentős összegű a területi kamarák kinnlévősége is. Ön mit javasol nekik a be nem fizetett tagdíjak beszedését illetően?
– Ezeket be kell szedniük, ellenkező esetben ugyanis hűtlen kezeléssel vádolhatók. Ugyanakkor kamarát nem lehet úgy építeni, hogy nekimegyünk a vállalkozói társadalomnak. Ezért a kérdést finoman kell kezelni.
– A bevételek csökkenése ellenére továbbra is hisz az önkéntes kamarai rendszerben?
– Korábban is hangsúlyoztam, hogy az önkéntes kamarai rendszer híve vagyok. Más a helyzet ott, ahol a kamarai jelenlét évszázadok alatt beágyazódott a vállalkozók tudatába. A kamarát úgy kell működtetnünk, mint egy vállalatot, s aki fizet, annak az igényeit ki kell elégítenünk. Ez így természetes.
– Nem kell attól tartanunk, hogy az önkéntes kamarába csak a jól működő közép- és nagyvállalatok lépnek be, így a kicsik érdekképviselete a háttérbe szorul?
– A kamara csak részben érdekképviselet, elsősorban köztestület. Amikor egy gazdasági kérdésben megszólalunk, akkor nemcsak a tagság, hanem a gazdasági élet valamennyi szereplőjének érdekét képviseljük. A megszólalásunkat mindig megelőzi egy szakértők által készített munkaanyag, s véleményünk sohasem politikai töltetű. Ez a kormánynak is érdeke.
– Ez igaz, de azért az elképzeléseivel ellentétes álláspontot képviselő, túl erős kamarát sem biztos, hogy üdvözli a kormány.
– Egy kormány sem szereti, ha vele szemben domináns ellenpólus alakul ki. Viszont ha a kamara hidat tud képezni a kormány és a vállalkozások között, s szakmai érvek és számítások alapján gyakorol befolyást, az az ország, a gazdaság, a polgárok és a kormány hasznát is szolgálhatja. Ma már sokkal nagyobb mértékben tudunk befolyásolni, mint egy évvel ezelőtt.
– A választásokon önre a küldöttek több mint kétharmada adta le voksát. Sikerült a maradék egyharmadot is megnyerni?
– Ez a kétharmados támogatottság sikernek tekinthető egy olyan elnökkel szemben, aki tíz éve volt a kamara első embere. Az engem nem támogatók két tényező miatt nem álltak mellém: egyik részük politikai ok miatt – nevezetesen, hogy Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadója vagyok – nem szavazott rám. A másik részük támogatásától azért estem el, mert nem volt kamarai előéletem. Remélem, hogy a kamara politikai függetlenségével és a hatékony munkával be tudtam bizonyítani a vádak ellenkezőjét. Egyébként – bármilyen tisztségben – aki ma azt mondja, hogy nincs politikai elkötelezettsége, az nem mond igazat. A kérdés az, hogy tisztségében ennek befolyása alá kerül-e.
– Az ellenzékkel is folytatnak párbeszédet?
– Igen, de nem ellenzékként kezeljük. Azt mondjuk: van egy kormány és vannak politikai pártok. A hatalmon lévő pártokkal való kommunikáció nagyobb hatásfokú, hiszen ők tudják azokat a javaslatokat végigvinni a parlamenten, amelyek a gazdaság szereplőinek fontosak. Mi a többi párt gazdasági képviselőjével is kapcsolatot tartunk fenn. Szeptemberben a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltjével, Medgyessy Péterrel fogunk találkozni.
– Az MKIK tevékenységét néhány hete vádakkal illette több érdekvédelmi szervezet. Nevezetesen, hogy túllépik törvényben meghatározott jogkörüket. Mi erről a véleménye?
– A támadásokat szerencsétlen dolognak tartom. Az érdekképviselőknek kellene megegyezniük arról, milyen elvek alapján működnek együtt. Úgy vélem, először egymás közötti viszonyukban kellene rendet tenniük. A fejlett országokban az a gyakorlat, hogy van egy-két komoly érdekvédelmi szervezet, például a gyáriparosok szövetsége és a kamara. Amikor a vállalkozói támogatottság elnyerése a cél, harcba szállnak egymással, ám amikor a vállalkozók érdekét kell védeni, akkor szövetségre tudnak lépni. A kormány pedig velük tárgyal.
– Önöket más vádak is érték: vannak, akik úgy vélik, hogy „vízfejként” ül rá a területi kamarákra.
– Aki akarja az így is láthatja. De a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara bebizonyította, hogy a vállalkozói vélemények megfelelő képviseletét el tudja látni. Elszomorító, hogy csak harminc-egynéhány kollégával dolgozunk, ami nem hiszem, hogy az ön által említett jelzőt támasztaná alá. Például Ausztriában a kamara által foglalkoztatottak száma meghaladja az ötezret, míg nálunk a területi kamarákkal együtt ötszáz fő körül mozog. Akkor mi ebben a vízfejűség?
– Véleménye szerint a politika határozza meg a gazdaságot vagy a gazdaság a politikát?
– Ezt a kérdést így nem lehet feltenni. Egyik is meghatározza a másikat, és ez fordítva is igaz. Egészségesebb lenne egy picit nagyobb egyensúly, bár határozottan érzékelhető, hogy dinamikusan haladunk ez irányba.
– Ön mikor lép politikai pályára?
– Nem szeretnék politikus lenni, mert aki közéleti szereplő, az már valahol politikus. Nyilvánvaló, hogy sokan keresik mondataimban, melyik pártnak próbálok meg segíteni. Én azonban úgy gondolom, hogy kamaraelnöki gondolataim egyikében sem lehet politikai irányultságot felfedezni. Egyébként a szó valódi értelmében politikus nem akarok lenni.
Parragh László 1962-ben született Undon. Tanulmányok: 1982–1983: Pécsi Tanárképző Főiskola, történelem–orosz szak; 1983–1988: Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, cum laude fokozattal; 1983: Szovjetunió; 1986–87: Német Szövetségi Köztársaság. Munkahely: 1989-től a Parragh Kereskedelmi és Holding Rt. elnök-vezérigazgatója. Tisztségek: 1994–2000: az MGYOSZ alelnöke; 1994-től a Magyar Burkolóanyag és Épületszerelvény Kereskedők Országos Szervezetének elnöke; 1998-tól a miniszterelnök közvetlen gazdasági tanácsadó testületének tagja; 2000-től az MKIK elnöke.
Bajnokok Ligája
Elképesztő gólgála és feltámadás Torinóban; sérülés és piros lap a Real Madrid meccsén
