Jobb sarok

Egy Budapesten dolgozó nagykövet mosolyogva jegyezte meg nemrég azzal kapcsolatban, hogy a mi közszolgálati rádiónk az egyetlen, amely „palesztin autonómiát” emleget a máshol szokásos, az illegális településekkel szétszaggatott „megszállt területek” elnevezés helyett: „Azt mondják a médiáról, a negyedik hatalmi ág. Nekem néha úgy tűnik, hogy Magyarországon az első.”
És valóban: sajtónk szakmai és etikai normái páratlanak. Az már fel sem tűnik, hogy az ország vezető lapja, a Népszabadság címadásaiban is a durva hamisításhoz nyúl. December 3-i számának második oldalán Rendőrök és neonácik csatája Berlinben címmel hirdeti tudósítása fölött azt, ami a nyugati világ vezető lapjaiban Anarchisták összecsapása a rendőrséggel Berlinben és ehhez hasonló címekkel jelent meg arról, hogy a neonáci felvonulók ellen protestáló szélsőbalos anarchisták megtámadták a rendőröket.
Az, hogy a Népszabadság mit tesz, az ő és a tulajdonosa dolga. Netán a hamisítást elszenvedő szerzőjé is. Mint amikor Andreas Oplatka, a svájci vezető lap, a Neue Zürcher Zeitung kitűnő és oly frissítően pártatlan budapesti tudósítója cikkei tartalmának többszöri meghamisított visszaadása után kényszerült tiltakozni a Népszabadságnál és a Magyar Hírlapnál. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a hamisítás nem csak a lap és olvasóinak a belügye. Hiszen rosszabb esetben komoly feszültségek forrása lehet két baráti ország viszonyában. Mint történt akkor, amikor a Népszabadság bécsi tudósítója, Szászi Júlia forgatta ki Jörg Haider szavait a vele készült interjúban úgy, hogy az Osztrák Szabadságpártnak kellett tiltakoznia – e lapnál, mivel a Népszabadságnál eredménytelenül tiltakozott.
Sajnos az MTI-nek – amely Magyarország egyik legjobb színvonalon dolgozó médiuma – is megvan a maga Júliája Bécsben. Őt Horváth Júliának hívják, aki a neki nem tetsző – de csak a neki nem tetsző – párt nevéhez jelzőket aggat tudósításaiban. Holott egy tudósításnak „csontszáraznak” kell lennie. Mert az MTI szolgáltató. Amelynek szolgáltatásaiért olyan összeget fizetnek az előfizetői, hogy annak megfelelő ellenértéket várnak. És ezen előfizetőknek nem mindegyike tekinti a kormányon lévő Osztrák Szabadságpártot „populistának” (Horváth Júlia, Bécs, 2001. november 10.). Hadd döntse el az MTI-anyagokat felhasználó médium maga, hogy melyik pártot minek tekinti. Ha az MTI berlini tudósítója Gregor Gysi pártját „posztkommunista” jelző nélkül azonosítja, akkor elvárható ez a többi párt esetében is, legyen az a Flamand Tömb, a Likud vagy a Független Kisgazdapárt.
Horváth Júlia a jelek szerint önmagát nem az MTI vezetői és szabályzata által meghirdetett filozófia, elvek és normák, hanem a magyarországi politikai harc részesének tekinti. Amit sűrűn érzékeltet. Mindeddig retorzió vagy szerkesztői kontroll nélkül. Az MTI hitelét rontva, és anyagi érdekei ellenében.
Lássunk egy új keletű példát arra, hogy miként dolgozik az MTI bécsi tudósítója! December 3-án budapesti tudósítás jelent meg a Die Presse című osztrák konzervatív lapban A magyarok választhatnak Orbán Viktor és a posztkommunisták között címmel (Die Ungarn haben die Wahl zwischen Viktor Orbán und den Postkommunisten). Hogy Horváth ezt A magyaroknak Orbán Viktor és a posztkommunisták között kell választani címmel fordította le, azt jóindulattal tekintsük értelmezési kérdésnek. Ami azonban utána következik, már nem értelmezés kérdése. Ugye, ismeretes a közmondásos hentes módszere, aki tíz esetből tízszer méri 20 dekának a tizennyolc deka párizsit? Egyszer-kétszer még egyszerű tévedésre gondolunk. De ha tíz esetből tízszer fordul elő, erős a gyanú, hogy a hentes a saját zsebére dolgozik. A magyarországi média is hentes. Olyan mértékben, hogy már előre tudjuk, hol keressük a turpisságot, és a baljós előrejelzés – ez a legfájdalmasabb – az esetek legnagyobb részében be is igazolódik.
Horváth Júliának láthatóan nem tetszik a kérdéses tudósítás. Ugyanis – eltérően a jelek szerint a forgalomból kivont Eugen Pogany-Falkenhausen korábbi Die Presse-tudósítótól, aki szerint gyilkos kommandók járnak Budapest utcáin, és nem beszélve a még korábbi, később az SZDSZ által a bécsi magyar kulturális intézet élére állított Fényi Tiborról – Peter Bognar igyekezett tárgyilagosan tudósítani. Horváth persze dörzsölt nő, aki tudja, hogy az internet miatt nincs monopolhelyzetben. Ha tehát durván csal, és az MTI-ből kibocsátott cikket a többi lap átveszi, az feltűnhet. Így csak finoman hamisít, abban reménykedve, hogy a megjelent végtermékből nem lehet visszakövetkeztetni az eredeti árura. Rosszul számított. És éppen ez a finom hamisítás (a párizsit nem ellopni kell, hanem másképp mérni) az, amelynek bemutatásától nem kívánjuk megkímélni olvasóinkat.
Nézzük tehát a módszert. Hangsúlyozzuk: Horváth az alábbi szöveget idézőjelbe tette, ami mutatja, hogy nem összefoglalásról, hanem szó szerinti idézetről van szó. „Féktelen harc alakult ki a listavezető-jelöltségért, de az ebből győztesen kikerülő Medgyessy a jelek szerint szintén nem mérkőzhet meg Orbán Viktorral. Sajtóbeli fellépései merevek, üzenetei többnyire egyszerűek.” A szöveg a német eredetivel összehasonlítva három ponton hibádzik. A legsúlyosabb: az idéző az Orbán Viktor neve előtt álló jelzőt elhagyta. Jól sejtik: pozitív jelzőt. Az angol „smart”-ot, amely az ügyes, ötletes, talpraesett, okos képzetét idézi fel. Medgyessy esetében két hibát találunk. Az eredetiben az MSZP miniszterelnök-jelöltjének a fellépései („hölzern”) az adott szövegösszefüggésben inkább „sutának” értelmezendő, de itt Horváth azzal védekezne, hogy nézzük meg a szótárt, amely az általa használt „merev” szinonimát is megadja. Noha ez a képzelt védekezés csupán a laikust hatná meg, ugorjunk az „egyszerűek” szóra. Ugyanis az eredetiben „hausbacken” áll, amely az érzelemmentes „egyszerű” helyett „laposat” vagy „semmitmondót” jelent. Menjünk tovább! A budapesti tudósítás végén az SZDSZ-ről is szó esik, és – ahogyan egy felmérésből is tudjuk – a legtöbb újságírónknak e parányi pártért dobog a szíve. Horváth Júlia az SZDSZ-ről szóló részt így adja vissza (igaz, ezt már nem teszi idézőjelbe, nehogy számon kérhető legyen az MTI-től a szövegrész teljessége):
„Az SZDSZ kilátásai azért szomorúak, mert Magyarországon nem találnak megfelelő táptalajra az általuk képviselt liberális eszmék.” Majd jön a két zárómondat: „A magyarok többsége erős kezet akar. Tehát mégis újra Orbán?” A két mondat között azonban az eredetiben található egy olyan is, amely Horváthnál kimaradt. Ismét jól tippelnek: az SZDSZ-re nézve negatív tartalmú mondat. Így hangzik szöveghű, kissé magyartalan fordításban: „Eszméik és koncepcióik közül több az emberektől távol esik, és kézzel alig foghatóak.” Magyarul: „Eszméik és fogalmaik többsége egzotikus – aligha tartoznak a napi gondok világába.”
Ha Horváth Júlia „tévedései” heterogén jellegűek lennének, elhinnénk, hogy politikai szándék nélküliek. Mint a hentesnek is, hogy nem a saját zsebére dolgozik, ha legalább egyszer a saját kárára tévedne.