Szabó Endre: Meg kell őrizni a függetlenséget

A SZEF a választások miatt nem fogja felnagyítani a szférán belüli konfliktusokat, de hangtompítót sem tesz a szájára – jelentette ki lapunknak adott interjújában Szabó Endre. A közszféra szakszervezeteit tömörítő Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) elnöke elmondta, hogy a konföderáció februárban dönt az MSZP együttműködési ajánlatáról – ugyanakkor annak végeredményéről nem bocsátkozott jóslatokba.

Hogy érzi, jobban előtérbe került a közszféra a választások közeledtével?
– Nyilvánvalóan ez az időszak produkál sajátos jelenségeket, így a közszféra, illetve maga a SZEF is sajátos megközelítésben jelent meg. A közszféra szektorai társadalmilag nagyon fontos, érzékeny szerepet töltenek be. Ezek közül nem egy – például az egészségügy – feszültséggel terhes, válság közeli állapotban van. A választási küzdelemben ezek a területek több figyelmet kapnak, és természetszerűen a szakszervezetek is az egyes pártok törekvéseinek fókuszába kerülnek. Ezt a SZEF is tapasztalja. Javaslatot kaptunk az MSZP miniszterelnök-jelöltjétől egy együttműködési nyilatkozat aláírására. Ebben – ha az MSZP kormányra kerülne – az egyes szférák neuralgikus pontjainak közös megoldására vállal konkrét kötelezettséget Medgyessy Péter.
– MSZOSZ-es kifejezéssel élve: mennyiben cseng össze a szocialisták javaslata az önök igényeivel?
– Medgyessy Péter reálisnak nevezte elvárásainkat. Hozzá kell tennem, hogy a Fidesz programjában – bár nem ismerem konkrétan – viszszaköszönnek egyes igényeink. Ezért döntöttünk úgy, hogy a két legnagyobb, választási győzelemre esélyes párt miniszterelnök-jelöltjeit meghívjuk. Medgyessy Pétert követően reméljük, hogy Orbán Viktor ebben a minőségében eljön hozzánk.
– Mikor döntenek az MSZP ajánlatáról?
– A szocialisták ajánlatát elküldtük tagszervezeteinkhez véleményezésre. Bár a javaslat szakmainak mondható, egy ilyen döntésnek politikai vonzata is van. Mindezek függvényében a SZEF mint konföderáció a szövetségi tanács február 7-i ülésén dönt a kérdésben.
– Politikai összefüggésben mit kell megfontolniuk?
– Tagszervezeteink jelentős része, illetve a SZEF alapszabálya is kimondja: a konföderációnak pártoktól függetlennek kell lennie. Ennek tükrében is meg kell vizsgálni ezt a nyilatkozatot. Ma még nem merném megjósolni, hogy tagszervezeteink miként foglalnak állást.
– Garanciára való utalás van-e az ajánlatban?
– A miniszterelnök-jelölt úr személyes felelősséget hangsúlyoz a megjelenített témákkal kapcsolatban. Ez lenne a garancia. Persze ennek feltétele az, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök legyen.
– A közszféra nagyjából nyolcszázezer munkavállalót tömörít. Ha két-három családtaggal számolunk, végül több millió szavazópolgárhoz jutunk el, akik értelemszerűen a közszféra viszonyai alapján ítélik meg helyzetüket. Ebből a szempontból lehet-e a közszféra a mérleg nyelve?
– Erre nem lehet egyértelmű választ adni, de tagadhatatlan, hogy a szavazóbázis jelentős részét jelentik a közszféra munkavállalói, akiknek álláspontja nagymértékben befolyásolhatja a választások alakulását.
– Objektív módon, a realitásokat figyelembe véve hogyan értékeli a jelenlegi kormányzat tevékenységét a közszféra szempontjából? Gondolok itt arra, hogy a szféra problémái, gondjai hosszú évtizedekre nyúlnak vissza.
– Kétségtelen, hogy nem ennek a kormánynak az időszaka alatt kezdődtek a közszféra gondjai. Éppen ezért egyetlen kormánytól sem lehet elvárni, hogy sok év alatt felgyülemlett, súlyos problémákat viszonylag rövid időn belül orvosoljon. A kérdést tehát úgy tehetnénk fel: a ciklus alatt történtek nekünk elégségesnek tekinthetők-e? Illetve: ahogy történt, az általunk elfogadható-e? Voltak tagadhatatlanul pozitív lépések. A közszféra szempontjából főként ide sorolható a minimálbér jelentős emelése, ami a közszektor munkavállalóinak felét kedvezően érintette. Ide tartozik, hogy a köztisztviselők és a fegyveres szolgálatok tagjai esetében elfogadtak egy életpályamodell-koncepciót, ami a jogi normában is megjelent, és az érintettek bérviszonyait jelentősen javította.
– Tagadhatatlan, hogy a közszféra egyes szektoraiban – például a pedagógusok esetében – történtek bér- és keresetjavító beavatkozások. Ide sorolható még, hogy a kormánnyal megállapodtunk egy inflációkövető keresetkiegészítésről. Mindezek elismerése mellett nem valósult meg lényeges elmozdulás a közalkalmazotti keresetek és a versenyszféra jövedelmei közötti különbségek mérséklésében. A gazdaság teljesítőképességének és lehetőségeinek birtokában a közszférában dinamikusabban kellett volna emelkedniük a béreknek. Az intézkedések egy-egy foglalkozási csoport egy-egy részét érintették. Ráadásul ezek a beavatkozások nem egy időben jelentek meg, és emiatt feszültségek keletkeztek szakmák és szakmák, illetve szakmacsoportok között. Nem sikerült jól az inflációt követő keresetkiegészítés sem, mivel követeléseink ellenére azt egyszeri juttatásként fizette ki a kormány. Ha ezek a kiegészítések beépültek volna a bérekbe, akkor ma jobb lenne az általános bérhelyzet. Talán a legfontosabb: miközben a minimálbér-emelés kétségtelenül pozitív lépés volt, addig a költségvetési lehetőségek nem tették lehetővé, hogy az abban nem érintettek keresetei is ehhez mérten emelkedjenek. Emiatt bérfeszültség keletkezett, mert az alacsonyan képzett pályakezdő szinte ugyanannyit keres, mint a többéves szolgálati viszonyú, szakképzett, akár diplomás kolléga. A közalkalmazotti bértábla körülbelül hetven eleme ma azonos bérnívót jelent.
– A SZEF-et egyes tagszervezetei azzal vádolják, hogy „lefekszik a kormánynak”. Másrészt éppen egyes tagszervezeteinek ellenzéki kötődése miatt a kormányzati oldalról is bírálják a konföderációt. Ennek tükrében milyen magatartásformát követ a SZEF?
– A közszféra szakszervezetei sajátos helyzetben vannak, mivel sokkal inkább partnerségi viszonyban állnak a mindenkori kormánynyal, ami alapvetően befolyásolja részben a mozgásterüket, részben a partnerségi viszonyaikat. A választási kampány miatt a konföderáció helyzete még komplikáltabbá vált. Az ellenzéki erők azt várják, hogy felfokozott módon hangsúlyozzuk a kétségtelenül meglévő gondokat, míg a kormány azt szeretné, hogy a megtett pozitív lépéseket jobban becsüljük meg. Ezekben a hónapokban sokkal nagyobb szükség lesz körültekintő, megfontolt döntésekre. Abban maradtunk magunkkal, hogy a SZEF-nek meg kell őriznie a pártoktól való függetlenségét. Tényekkel igazolható, objektív érdek-képviseleti politikát kell folytatnunk. A SZEF ezért nem fogja túlhangsúlyozni a szférán belüli konfliktusokat, de a választások miatt hangtompítót sem tesz a szájára.
– Melyek azok a kérdések, amelyekről a SZEF haladéktalanul tárgyalni akar?
– Még ebben az évben törvényi garancia kell a közalkalmazotti életpályamodell kialakítására. Napi szinten – és a választásokig terjedő időszakban – a legfontosabb kérdés a 2002-es bérek ügye. Nem fogadjuk el azt az érvet, hogy a kétéves költségvetés miatt nem lehet változtatni a 7,75-ös kormányzati javaslaton. A Közalkalmazotti Országos Munkaügyi Tanács január 30-i ülése ezért nagyon fontos lehet. Mi arra törekszünk, hogy egy kompromisszumon alapuló, tisztességes, nekünk is elfogadható megállapodás szülessen.