Tisztelt Szerkesztőség!

Szűrös Mátyás távozásának margójára
Szűrös Mátyás nyílt levéllel búcsúzott az MSZP-től – én is nyílt levéllel köszönöm ezt őneki. 1989-ben együtt tűztük ki a nemzetiszín zászlót a Parlamentre – ön, az államfő a kezével, én, a tv előtt, a szívemmel váltam eggyé az eseménnyel. Lobogóval a kezében aligha számított arra, hogy pártja a legbefolyásosabb hatalmi és gazdasági tömörülés lesz, illetve marad, és olyan alantasan csatázik majd pozíciókért, amely politizálásnak aligha nevezhető. Nemzeti zászlónkat kampányfogásukhoz lobogtatják olyanok, kiknek a „haza” és a „nemzeti” szó olyasféle, mint ördögnek a tömjénfüst. Akik hatalmi céljaik érdekében külföldön is rágalmakkal szennyezik hírnevünket, és megdöntenék a kormányt, még ha az ország bele is gebed, „minél rosszabb, annál jobb” alapon.
A képviselő úr is nyilván elítéli a hazugságot mint politikai eszközt. Emlékszik még, hogyan borzongtunk ’56-ban, mikor hallhattuk a rádióból: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal.” Nézem a televízióban a hazudozókat. Nem tiszta a tekintetük, ahogyan türelmetlenül felpergetve tolakszanak elő szavaik, melyekben aligha hihetnek, hiszen értelmes, okos emberek. Vajon a zsigeri gyűlölködés köde, katarzisa munkál bennük, vagy egyszerű „megélhetési” hazudozásról lehet szó?! Egy „rosszul” nyomott szavazógomb kiröpíthet a forintszázezrek és -milliók világából. Manapság a baloldal még a hazugságait is meghazudtolja. A történelmi jelentőségű státustörvény létrehozását természetesen rutinszerűen támadja, mint holmi „hazafiaskodást”. Utána megszavazza a törvényt. Utána még hevesebben támad, mondván a kormány nem tárgyal. Közben a kormány tárgyal és megegyezik, ezt ötpárti egyeztetésen bejelenti. Még meg sem száradt a tinta az aláíráson, mikor ismét megdördülnek az ellenzéki nehézágyúk a hazugságok kartácsaival. Hát így politizál az MSZP! Képviselő úr! Ön, aki korábban is felemelte szavát az erdélyi magyarok érdekében, mit szól mindehhez? Mi ez? Fejvesztettség, avagy hidegen kitervelt aljasság?
Az sem ízlése szerint való, hogy pártja vezetői kivonulnak az utcasarkokra, akár a cintányéros bohócok, cirkuszba csalogatni a közönséget. Benyomulnak a kórházakba, templomokba, ígérnek fűt-fát, toronyórát, legalább ezermilliárd forint költségűt, persze forrásmegjelölés nélkül. Régi mozgalmi trükk ez. Az MSZP 1998-ban, közvetlenül a választások előtt húszszázalékos nyugdíjemelést ígért. Tudták jól, vagy ők győznek (ez a fő), és akkor majd kisajtolják az összeget Bokros-módra, vagy a Fidesz győz, s nyakába szakad az irreális ígéret. Lehet majd jól támadni. Ha valóban a nyugdíjasokért dobogott volna a szívük, emelhették volna korábban is a nyugdíjakat, mikor például félszázalékos emelést adtak. Mit szól a gyóntatószékekben folyó kampányolás vádjához?
Kedves képviselő úr! Akad egy párt, mely gyalázkodás helyett cselekszik. Nem kis dolgokat. Pedig hétszázmilliárd forintot (azaz az árvíz költségek tizennégyszeresét, vagy a Nemzeti Színház árának ötvenszeresét) fizeti a ország csupán a felvett kölcsönök kamatára. Az állami bevétel fele adósságtörlesztésre megy. Úgy gondolom, Antall József nagy formátumú ember volt. Orbán Viktor pedig zseniális kormányfő. Orbán nélkül ma valószínűleg Horn lenne hatalmon (státustörvény nélkül). Képviselő úr! Legyen őszinte! Vajon nem a Fidesznél van „kevésbé rossz” kezekben a kormányrúd, mint egy olyan pártéban, amely előrehaladó érelmeszesedésben szenved, és még a kormányfőjelöltjüket is a bankszférából kénytelen kölcsönözni? Ha ez a párt teljesen megújul, megfiatalodik, és pártelődjei ballasztjaitól megszabadulva hasznos, becsületes tevékenységgel szorgoskodik a közösség, a magyarság érdekében, akkor sikerre számíthat a jövőben, különösen, ha a hatalom elkényelmesíti a jobboldalt. Lehet belőle még „szocialista” párt is. Az országnak nagy szüksége lenne egy erős, korszerű, szociáldemokrata pártra. Ön most ennek a létrehozásán serénykedik. Milyen „szocialisták” azok, akik koncokért átjátszották az energetikai ipart külföldi tőkéseknek, a szerződéssel teljesen kiszolgáltatva a fogyasztókat, és amikor a „jobboldali” kormány nem engedi a nyakló nélküli gázáremelkedést, mert ezt nem bírnák a kisemberek, akkor ezek a „szocialisták” szerződésszegéssel vádolják, és támadják a kormányt. Képviselő úr! Ön becsületes ember, s ezért képtelen a mellébeszélésre és hazudozásra. Ön lojális a pártjához, ezért most félreáll. Ezért tisztelettel köszöntöm önt, és jó egészséget kívánok. Dr. Császár Gyula nyugdíjas belgyógyász főorvos, Budapest

A sas és a legyek – ismét a Horn-ügyről
Több száz, ma a legaktívabb korban dolgozó, fiatal lelkésztársammal együtt a 80-as évek közepén olyan büntető laktanyákban töltöttük le katonai szolgálatunkat, amelyekben akkor érezhettük lenn, a halál árnyékában magunkat, amikor mások (Horn, Kovács, Medgyessy, Thürmer stb. urak) fenn voltak, és szép fiatalságot élve jól érezték magukat. A katonák egyharmada büntetett előéletű, egyharmada teológus, egyhatoda tégla (párttag), másik egyhatoda pedig tápos, azaz csupán 12 hónapra behozott, külön bánásban részesített előfelvételis volt.
Senki nem kért tőlünk bocsánatot a tinédzserkorunkban történt porig alázó meghurcoltatásokért, az életünkből elrabolt 18 hónap terrorjáért, az ifjúkori lelki megrázkódtatásokért. Ilyen öszszefüggésben a közelmúlt MSZP-s kampánytörténései a következő kérdéseket hozzák felszínre a fiatal lelkészekben (felekezetre való tekintet nélkül):
1. Milyen alapon akar az MSZP kampánycsapata a lelkészek lelkésze lenni? Milyen alapon mondja meg, hogy micsoda a papok dolga? Milyen alapon idéz a Bibliából, és ateistaként hogyan értelmezi az idézett helyeket? Milyen alapon kér a lelkészektől politikai támogatást?
2. Legitim-e Horn kampánystratégiája akkor, ha Medgyessy nem vállal érte felelősséget? Mit várhatnak a kisnyugdíjasok Horn ígéreteitől, ha Medgyessy bármelyik pillanatban kész magánvéleménynek tekinteni ezeket?
3. Mivel Horn információi a gyónási titok pecsétje miatt nem származhatnak hívő katolikus emberektől, ezért joggal feltételezhető, hogy valamilyen formában működik a volt Állami Egyházügyi Hivatal besúgóhálózata. Ha az MSZP nem határolódik el rövid időn belül Horn Gyula egyház ellen intézett támadásától, az MSZP nemsokára teljesen új megvilágításba kerül a társadalom előtt.
Dr. Varga B. József
teológiai tanár, katolikus lelkész
*
Lapjukban Horn Gyula öngólja egyházügyben címmel cikket közöltek Regyep János hittantanár tollából. A tanár úrral és írásával tökéletesen egyetértek, de engedtessék meg néhány megkiegészítés.
Az 1963-ban tartott II. vatikáni egyetemes zsinat átalakította a korábbi szertartásrendet, és új liturgiát vezetett be. A szertartást nem latinul, hanem a nemzeti nyelven tartják. A pap „szembe misézik”, vagyis nem fordít hátat a gyülekezetnek. Nem a szószékről hirdeti az igét, hanem a hívekkel egy szinten, ezzel is bevonva őket a liturgikus ünneplésbe, az abban való tudatos és tevékeny részvételbe.
Úgy sejtem, hogy Horn Gyula eddig csak politikusként, kizárólag protokolláris okokból jelent meg egy-egy ünnepi istentiszteleten. Kár, hogy a néhány kivételes alkalomból sem vette a fáradságot, hogy megfigyelje, a római katolikus pap nem megy fel a szószékre.
Elvárnám, hogy egy volt miniszterelnök pontosan megjelölné, mikor és melyik templomban végezte a legutóbbi szent gyónást, ahol ilyen atrocitást tapasztalt. A gyónási titok megtartása ugyanis csak a gyóntató papot köti!
Elvárnám egy volt miniszterelnöktől, hogy ha ő maga egy kérdésben tájékozatlan, forduljon szakértő tanácsadóihoz, mielőtt ostoba és goromba vádaskodásba kezd.
Helyettük megteszem én:
747. kán. – 1. paragrafus: Az egyháznak, melyre Krisztus urunk a hitletéteményt azért bízta, hogy a Szentlélek segítségével a kinyilatkoztatott igazságot szentül megőrizze, mélyebben kikutassa, híven hirdesse és magyarázza, kötelessége és eredendő joga, hogy saját tömegtájékoztatási eszközök alkalmazásával is minden emberi hatalomtól függetlenül hirdesse az evangéliumot minden népnek.
2. paragrafus: Az egyház illetékes arra, hogy mindig és mindenütt erkölcsi elveket hirdessen a társadalmi renddel kapcsolatban is, továbbá hogy ítéletet mondjon bármely emberi dologról, ha az emberi személy alapvető jogai vagy a lelkek üdve megkívánja.
823. kán. – 1. paragrafus (részlet): A hit igazságai és az erkölcsi épségének védelmében az egyház pásztorainak kötelessége és joga ügyelni arra, nehogy az írások vagy a tömegtájékoztatási eszközök használata révén a Krisztus-hívők hitében vagy erkölcseiben kárt tegyenek.
Medgyessy kenetteljes levelet ír a papságnak, Horn bemocskolja őket. Medgyessy elhatárolódik (ebben a kérdésben) Horntól, hiszen nem illik a képbe. Kovács is verítékszagú kibúvókkal nyilatkozik. Zavar az MSZP-ben. Kapkodó megnyilvánulások.
A klérus nyugodtan hallgat.
A sas nem kapkod legyek után. Kuchen Zoltán, Érd

Célpontban a nyugdíjasok
A választási kampány kiemelt célpontjaivá váltak nyugdíjastársaim. 1. vádpont: A kormány a nyugdíjasok kárára olyan törvényt hozott, amely szerint nem a béremelésekhez, hanem a bérek és az infláció emelkedéséből számított átlag alapján kell emelni a nyugdíjakat. Hogyan is van ez? Melyik kormány terjesztette a parlament elé azt a törvényt, amelyik 2000-től megszüntette azt a számítási rendet, hogy a nyugdíjemeléseket nem bérarányosan, hanem a bérnövekedést és az infláció mértékét ötvöző módon kell végrehajtani? Medgyessy Péter pénzügyminiszter előterjesztése, azaz a Horn-kabinet javaslata alapján kell a bérnövekedés mellett 50 százalékban az infláció alapján számítani a nyugdíjak emelését a korábbi bérarányos növelés helyett! Megnéztem a jegyzőkönyveket, a jelenleg tiltakozó képviselők, köztük az idézett szervezetek vezetői akkor a parlamentben megszavazták azt a törvényt, amely alapján ma a svájci indexálást alkalmazzuk. 1997-ben a cikkekben gyakran idézett szakemberek, érdekvédők az uniós csatlakozás miatt támogatták a svájci indexálás bevezetését: Ma ezek a „szakemberek” az általuk előírt módszer alkalmazása miatt vádolják az Orbán-kormányt. Meglehetősen értetlenül állok az érveik előtt.
2. vádpont: A kormány elvett a nyugdíjasoktól 32,8 milliárd forintot. Elfelejtik hozzátenni, hogy több mint egymillió nyugdíjas (mindazok, akiknek nyugdíja 1998-ban kevesebb mint 18 ezer forint volt) többet kapott, mint amennyit a törvény előírt volna. A szociális érzéketlenséggel vádolt kormány a kisnyugdíjasoknak többet adott, mint amennyit az MSZP–SZDSZ-kormány tervezett. Ez miért nem szerepel egyetlen cikkben sem?
Kérem önöket, akik az átlagos nyugdíjnál nem kaptak, nem kapnak lényegesen többet, hogy vegyék elő a korábbi nyugdíjszelvényüket, és ellenőrizzék, amit most írok: ha önnek 1998-ban a nyugdíja nem volt több, mint 18 ezer forint havonta, akkor ön ettől a kormánytól minden évben többet kapott, mint amennyit a Horn-kormány idején előírt törvények alapján ki kellett volna fizetni. Önt tehát becsapta ez a kormány? Ha önnek 1998-ban a nyugdíja nem volt több, mint 28 ezer forint havonta, akkor 2002-ben már magasabb az ön nyugdíja, mint amennyit a Horn-kormány a törvény alapján önnek 2002-re szánt. Ön ma 44 375 forint nyugdíjat kap, az 1998. év elejei törvényi szabályozás alapján csak 44 190 forint járna. Nem nagy a különbség, de nem igaz, hogy önt becsapták!
Ki kap ma kevesebb nyugdíjat, mint amennyit az 1998 előtt törvényi szabályozás alapján elvárna? Az, aki már 1998-ban is nyugdíjas volt, és ma 44 400 forint vagy annál magasabb a nyugdíja. És ők mennyivel kapnak kevesebbet, mint amennyire az 1997-es szabályozás alapján számítanának? A ma több mint 80 ezer forintos havi nyugdíjak is csak havi 700 forint körüli összeggel különböznek a Horn-kabinet által számukra tervezett nyugdíjaktól, a korábbi kisnyugdíjasok illetménye ugyanakkor több mint havi kétezer forinttal emelkedett.
Lehet milliárdokkal és százalékokkal dobálózni anélkül, hogy a számokat bárki is értené, aki nem számol milliárdokban. Hiányként jelezni lehet a kormány felé 50-100 milliárdokat, miközben a Bokros-csomag óta felgyülemlett több száz milliós hiányt elhallgatják. Nem kérek mást, mint hogy nézzék meg a saját nyugdíjszelvényüket! R. Kiss Endre, budapesti nyugdíjas

Boros József (Gyula): A románok most két legyet próbálnak ütni egy csapásra. Már nem bíznak a szocialisták győzelmében. Megegyeztek a győztes befutónak ígérkező pártokat képviselő magyar kormánynyal. Egy leendő győztessel egyezséget kötni nem rossz üzlet. A másik „légy”: utolsó és egyedüli lehetőségként az MSZP-nek választási fegyverként kezébe adni az idegenellenességet. Hogy legyen pánik és kavarodás. Figyelve a szocialisták reagálását, ez sikerült nekik. Már azért is követhetetlen a szocialisták gondolatmenete és viselkedése, mert amikor először szóba került az egyik Magyar Állandó Értekezleten a státustörvény, Tabajdi Csaba képviselő úgynevezett etnobizniszről beszélt. Kifogásolta, hogy Európába haladva többek között nem ildomos a munkavállalás terén különbséget tenni erdélyi magyar és román között. A kezdeti akadékoskodásuk ellenére a parlamentben mégis megszavazták a kedvezménytörvényt. Rájöhettek, hogy nemcsak a gazdasági és médiahatalom kell a pártjuknak a választási sikerhez, hanem a nemzet is. A magyar és a román miniszterelnök által aláírt egyetértési nyilatkozat nem engedi meg az úgynevezett etnobiznisz létrejöttét a munkavállalás terén. Egy idő elteltével pedig beigazolódik, hogy a külföldiek hivatalos munkavállalása nem veszélyezteti a hazai munkavállalók helyzetét. Tehát az MSZP most is melléfogott.
*
K. Linczmájer Katalin (Budapest): Nagy örömet okozott a Kontroll Csoport írása a Magyar Nemzet január 9-i számában. Már többször hallottam külföldön élő rokonaimtól, barátaimból, akik rendszeresen elolvassák a Magyarországról szóló híradásokat, hogy egészen mást olvasnak a sajtóban az országról, mint amit itthon tapasztalnak. Mindez különösen az elmúlt három évben feltűnő. Büszkeséggel tölt el, hogy összejött egy fiatal, gondolkodó, hazáját szerető csoport, amelyik tudományos módszerekkel elemzi mind a hazai sajtót, mind a külföldit, s nyilvánosságra hozza eredményeit. A Kontroll Csoport által ismertetett elemzések bizonyítják, hogy a hazai sajtó nagy része milyen pártok befolyása alatt áll, és a külföldi tudósítók milyen pártállású médiacsoportoktól szerzik be információikat.
*
Kanozsainé dr. Pék Mária aljegyző (Pápa): A Magyar Nemzet január 22-én megjelent számában közzétett „Én nem tudom…” című cikkel kapcsolatosan kérjük, hogy az alábbiakat közölni szíveskedjenek. Az ügyfél 2001. október 27-én a pápai polgármes