Tizenöt perces késéssel kezdődött a Kende-talkshow a Miklós-bútormarketban, az MSZP által szervezett hivatalos esemény házigazdája Varju László szocialista országgyűlési képviselőjelölt, a Pest Megyei Közgyűlés frakcióvezető-helyettese volt. Ezért nem volt meglepő, hogy a holtidőben a Szekfű című újságban közzétett rejtvények nyerteseit is kisorsolták. A „Magyarország mindannyiunké” szlogenért hévízi pihenés járt, Kovács László és Lendvai Ildikó nevéért többen mobiltelefont és ajándékcsomagokat kaptak. Mindezek után jön Kende Péter, A Viktor című könyv írója. – Kívánom, hogy a beszélgetés mindannyiunk örömévé váljon – konferálja be a kérdező, majd a dolgok közepébe vágva megadja a kezdő lökést.
Az áldozat bőrében
– Hogyan jutott eszedbe, hogy ezt a könyvet megírd? – kérdezi vendégét.
– Egy barátom találta ki, aki menő könyvkiadó-tulajdonos. Azt mondta, hogy én vagyok az egyedüli Pesten, aki ezt meg tudja írni – beszél Kende Péter, állát tenyerébe támasztva. – Hát igen, nem írok sohasem langyos témákról, én ilyen pali vagyok, ilyen anyagból készültem – folytatja az önanalízist. – Beleéltem magam Viktor szerepébe igaz, de egy biztos: Orbán Viktor nem is voltam, nem is vagyok, nem is leszek, és akkor lennék öngyilkos, amikor az első vonást fedezném fel magamban belőle – bukik ki belőle lelke legmélye. – Tömérdekszer belebújtam a bőrébe, ezt sok-sok hónapon keresztül játszottam és gyakoroltam, félelmetes, hogy hová jutottam el – részletezi az ügy érdekében hozott áldozatvállalását.
Mint kiderül, Kende ma már bármilyen kérdésre meg tudja mondani Orbán Viktor válaszát, s ez számára szörnyű. Az egybegyűltekkel megosztja egyéb vízióit is.
– Természetesen Orbán Viktor is olvasta a könyvet, olyannyira, hogy utána három napig altatták, azóta is folyamatosan szedálják. Ha valaki úgy alaposabban megnézte őt az országértékelő beszédje során, látni lehetett rajta a nyugtatók hatását – közli megfellebbezhetetlen tényként ámuló hallgatóságával. Kiderül az is, hogy Kende megérti a miniszterelnök reakcióit.
– Persze iszonyú rossz érzés lehetett olvasni, hogy jön egy pasi és ilyeneket megír rólunk, mint ez a mocsadék, ez a Kende nevű mocsadék – folytatja az előadást meggyőződése szerint Orbán Viktor „hangján”. A könyvkiadó-vezető Kende Péter szemmel láthatólag elégedett.
– Iszonyú feszültség van a Fidesz felső köreiben, hetek óta megy a nyomozás, hogy vajon ki súghatott nekem a legszűkebb környezetükből – szögezi le jelentőségteljes körbepillantással. Miközben beszél a mikrofonba, rendszeresen benyúl fehér bodypólója nyakán és a mellkasát dörzsölgeti. Nézik vagy kétszázan.
– Hány ember olvasta a könyvemet, sejtelmem nincsen – válaszolja egy újabb kérdésre, majd mégis nekiveselkedik a számoknak. – Csomagolópapírba kötött könyvek járják a családokat, azokat nyolc-tíz ember is olvassa. Igaz, a majdnem kétezer forint kíméletlenül sok pénz egy könyvért, tehát érthető a körbeadogatósdi – sorolja a pontos részleteket. Kende tippel: holtbiztosan túl vagyok a félmillió olvasón. Valószínű ennél sokkal többen vannak, de a félmillió halálbiztos – szögezi le. Majd újabb akciófilmekbe illő „tények” ismertetésébe kezd.
– Tudomásom szerint a Fidesz által felvásárolt mennyiség nem a Lendvay utcában van, hanem a Simicskáék egy nyolcvanhetedik alcégének raktárjában. Egyébként neki megüzentem egy csatornán, hogy példányonként százötven forintért szívesen visszavásárolom tőle. Mint mondja, ez sport, ez hecc. A Simicska számára persze minden könyvenként beszedett 150 forint talált pénz, természetesen azt ellenőriztetni fogom, hogy az áfát befizette-e a beszedett öszszeg után – mondja a jelenből jövő időbe, a feltételes módból kijelentőbe váltva.
Szemét a sajtó
A feltételezhető üldözési mánia újabb jele, ahogy a sajtóval való viszonyát is elemzi.
– A jobboldali sajtó folyamatosan és megállás nélkül velem szórakozik, mi több, hogy kuszább legyen a történet, a jobboldali erők a Népszabadságot is fel tudják használni arra, hogy engem megpróbáljanak lejáratni. A Népszabadságban úgy lehet közölni engem gyalázó és anyázó cikket, hogy a lap nem ajánlotta fel azt a lehetőséget, hogy a megjelenő cikket nekem a megjelenés előtt bemutassák – vázolja az összeseküvés erővonalait. – A szerző dokumentáltalan gyalázkodásnak nevezte A Viktort. Én csak olyan történeteket írok le amelyeket bizonyítani tudok. Na jó, döntő többségében – ismeri el csendesen. Aztán rátér az utóbbi napok legfontosabb eseményére:
– Az ATV-s vita előtt nem aludtam, mert azt kellett eldöntenem, hogy odamenjek-e. Lovas Istvánt egy csatában legyőzni, ez egy dolog, de ha odamegyek, akkor engem a szituáció már eleve legyőzött – fejtegeti sajátos logikával. Megtudjuk, a vitával is egyedülállóan hősies küldetést teljesített.
– Előtte éjszaka azon tűnődtem, hogy van-e ma Pesten bárki, aki kiáll a Lovas ellen, s azt mondtam, hogy nincsen. Rendben, de szabad-e évekig nem kiállni senkinek a Lovassal szemben? Hát nem szabad! Egyszer valakinek oda kell menni, és legalább néhány dolgot a publikum előtt ki kell mondani.
Hozzáteszi azt is, hogy a könyve „döbbenetes dolgokat művel a magyar társadalom nem kis hányadában”. – Én jelen pillanatban eszelősen sikeres pali vagyok – nyilatkoztatja ki. Aztán ismét rátér a nagy próbatételre:
– Rettenetes gyötrelem volt a beszélgetés is, és azóta sem tudok aludni, éjszakánként folyamatosan a Lovassal vívok. Nem a szereplés viselt meg, hanem az a feszültség, hogy engem olyan emberek vesznek körül, akik szívük szerint be akarnak lőni a Dunába. Az én családomban már néhány embert belőttek a Dunába, következésképpen én tudom, hogy mi az az Auschwitz, mi Dachau, s tudom, hogy a Duna-part nem csak gyönyörű – figyelmeztet a szüntelenül leselkedő veszélyre.
– Több embert elemzel részletesen, Kövér urat, Szájer urat, Simicska urat, Orbán urat s az egész kompániát. Ki az, akit személyesen ismersz? – hangzik a kérdés.
– Személyesen egyiküket sem ismerem, s ezt a helyzetet speciel konzerválom is. Sok energiát fektettem az elemzésekbe, legalább száz emberrel beszéltem róluk. Mára teljesen szétesett személyiségű, összezavarodott és fejvesztetten kapkodó az Orbán Viktor, aki egyik baromságot a másik után követi el. A fiatal Orbán más volt, a már meglévő személyiségdefektjei ellenére egy rendkívül tehetséges, szorgalmas, jól felkészült, a politika mesterségét jó színvonalon megtanult ember. A diplomája persze fabatkát sem ér, hiszen nem gyakorolta, nem dolgozott jogászként, tehát nullát tud a jogról. Speciel a diplomája szart sem ér, bocsánat: egy hajítófát sem ér – helyesbít.
Freud, Jung, Kende
„Torgyán” – dobja be valaki a sorokból. – Torgyán nem tartozik ide. Azt úgy elszúrták, a teljesen hülye töketlen könyvekkel, pedig azt a palit megírtam volna még! – mondja szerényen. Szerinte Torgyán a lelke mélyén ma is jó fej lenne, csak hát teljesen megőrült.
– De Orbánra visszatérve, ha tudnám, hogy hol hagytam abba biztosan folytatnám – néz körbe a monológból visszatérő Kende-kiadó a lényeget keresve.
– Hogy milyen ember Orbán – segítik ki.
– Most, amikor elveszítik a választásokat, tökéletesen össze fog omlani. Nagyon kemény és súlyos pszichiátriai és ideggyógyászati kezelésre szoruló összeomlásban lesz része. Amikor összetákolják, kedélyesen gazdálkodik majd az összebarkácsolt, hihetetlen nagy magánvagyonával – közli Nostradamusként. Freudot és Jungot említi „szellemi elődjeiként”, akik hozzá hasonlóan kutatták a nagy diktátorok személyiségét. Ő pedig a megegyező jegyeket kereste Napóleonnál, Hitlernél, Sztálinnál és Orbánnál. Huszonnyolcat talált a közös jellemzőkből, a rossz szexustól az Oidipusz-komplexusig… – borzasztja el a hallgatókat. Majd ismét elbizonytalanodik, s bevallja, hogy már nem emlékszik a feltett kérdésre. Meggyőződhetünk arról is, hogy Kende a gazdasági ügyek szakértője is. Állítja, hogy mivel a teremben senki sem kapott pénzt a „Széchenyi-keretből”, a legnagyobb magyarról elnevezett terv nem is létezik, sőt kamu az egész. – Tessék mondani, hol a túróban van ez a nagy pénz, itt háromszázunk között nincs, holott azt mondták, hogy a kisvállalkozók, családi gazdaságok, idegenforgalmi helyek létesítésére, lakásfelújításra kaptak belőle az emberek. Tessék mondani, hol a francban vannak. A pénz nagy része tehát ellopódott útközben. – Ahogy a fiúkat nézem, látom a szemükön a szűkölő félelmet, látom a rettegést, hogy érzik a vesztüket, hogy ezt a választást elvesztették, de ha nyernek, s összeállnak a MIÉP-pel, ennek következtében az unió azt mondja, hogy menjetek a jó édes nagymamátokba – kezd újabb strófába Kende, de ezt már többen nem várták meg. A hallgatóság egy része lassan szedelőzködött. Mindenestre azzal a tudattal térhettek haza a résztvevők, hogy ha valahol, hát Magyarországon teljes szólásszabadság van.
*
Kende Péter házigazdája a Kispesti Munkásotthonban Burány Sándor MSZP-s képviselő lesz. Lendvai Ildikó, a párt alelnöke nemrégiben kijelentette: nem az MSZP szervezi Kende fórumait.
origo.hu
Újabb politikai akció a jogállamiság álcája mögött – megint Budapesten a LIBE delegáció
