Vegyes vágott

Nincs vége
A „szigorúan titkos” minősítésű iratok felülvizsgálata megtörtént a Történeti Hivatalban. Kaptam is két rövid iratot. Az egyik esetében „az információ forrása megbízható, ellenőrzött; tartalma nem ellenőrzött”. Az irat szerint „elek istván örkényi lakos arról tájékoztatta lezsák sándort, hogy 1986. június 12-én a fővárosi művelődési központban bemutatkozó estet szerveznek csoóri sándor, cseh tamás, radnóti sándor, osztojkán béla, zalán tibor, tóth erzsébet, temesi ferenc, tar sándor (hoppá!), lezsák sándor, csiki lászló, csengey dénes, elek istván, bertha zoltán, márton gyöngyvér, takács géza, csalog zsolt, könczöl csaba és orosz istván szereplésével. Intézkedés:…”
Intézkedni tényleg nem kellett, mert az est – ha jól emlékszem – csak terv maradt. De figyelemre méltó, hogy már a szándékról is jelentettek az elvtársak. Ziher, ami tuti.

Vidéki
Egy idomított patkány ezt kapirgálja a Magyar Narancs című kisálattenyésztő szaklapban:
„Óvakodj a vidékitől! Minden, ami perverz, belőle fakad. Kisebbségi érzésből, hatalomvágyból, bizonyítási kényszerből. Tudod, az ősparaszt. A nyakas, a kussoló, az elfojtó. (…) A viccet nem érti, a nyelve még béna, szemét ruhákat hord, de gyorsan tanul, és ha eljön az idő, lelkiismeret-furdalás nélkül falja fel a puhány tanítókat. És lelkiismeret-furdalás nélkül felejt. Ez a legfontosabb. Szerinted van annál perverzebb dolog, mint amikor a vidéki azt hiszi: pesti?”
Ismerős ez a bűz. Abból a szemétládából is árad, amelyben Magyarország egyetlen államférfi nagyságú politikusáról a rothadás egyik technikusa vécépapírra barmolta sorait. A legkevesebb, hogy liliomtiprónak és besúgónak nevezi. Akkor lenne boldog, ha Orbán Viktor védekezne. De ő nem védekezik.
„Három napig altatták Orbánt a róla szóló könyvem megjelenése után!” A gyurmaarcú, elmebetegekről szóló kézikönyvek fotói közül előólálkodott homunculus saját piszkából épített képzelmeit keveri a valósággal. Rajta tényleg látszik a gyógyszeres beavatkozás. Az egész förmedvényt sértettségből írta. Szerinte a fiatal demokraták voltak megbántva, mert nem kerülhettek be a „véleményformáló pesti elit” soraiba, miközben „a pestieknek mindig hajlandók voltak leszívni (!) az agyát”.
Magam, egy huszonhét éve Budapesten lakó szegedi, pontosan tudom, hogy valamikor minden pesti őse vidéki volt. A világot becsavarogván, egy maréknyi nyelvet gagyogván, azzal is tisztában vagyok, hogy csak vidékek vannak, és minden vidék. Például Bódis-Wollner Iván professzor barátom, aki rövidesen a Magyar Tudományos Akadémián a székfoglalóját tartja, szintén vidéki, mert New Yorkban és nem Budapesten él.

Nevek
Minden író irigyli a „leg”-eket. Főként azért, mert nem ő találta ki. Íme a világ (ez a nagy vidék) általam ismert leghosszabb neve. Már a vezetéknév is nyerő nálam:
„idősebb Wolfeschlegelsteinhausenbergerdorft”
A keresztneve se kutya:
„Adolph Blaine Charles David Earl Frederick Gerald Hubert Irvin John Kenneth Lloyd Martin Nero Oliver Paul Quincy Randolph Sherman Thomas Uncas Victor William Xerxes Yancy Zeus”.
Mit mondjak: még a levelezőpartnere se szeretnék lenni. Azon persze el kell gondolkodni, milyen szülei is lehettek. S mért nem változtatott nevet, miként egy kínai pártfunkcionárius tette, hogy három vonással leírhassa a nevét.
Különben a világ legelterjedtebb neve: Mohamed. Három szótag az egész.

Mit nem kell tudni?
Egy átlagos ember hatmillió-kétszázötezerszer pislog egy évben. A nők majdnem kétszer anynyit pislognak, mint a férfiak. Egy ember naponta átlag húszezer-negyvenszer lélegzik. Vére átlag kilencvenhatezer-ötszáznegyven kilométert tesz meg egy nap. Átlagosan hetvenkét kilométer idegpályája van a bőrében. Egy átlagos emberi agy százmilliárd idegsejtből áll. Az emberi test atomjainak kilencvennyolc százaléka évente kicserélődik. Egy átlagos eu-amcsi-auszi ember két hetet tölt el évente a piros lámpánál való várakozással. Az autók száma háromszor olyan gyorsan nő a világban, mint az embereké. Kérdés: minek?