Szocialista tengelytörők

Mind több jel utal arra, hogy az MSZP–SZDSZ-kormány kíméletlenül felszámolja azt a szoros külpolitikai kapcsolatrendszert, amely Magyarország és a hozzá legközelebb fekvő nyugat-európai államok, tartományok – így Ausztria, Bajorország és Baden-Württemberg – között az elmúlt négy évben megerősödött. Arról a kis-dunai csúcsról van szó, amelynek révén Magyarország külpolitikai, gazdasági és kulturális értelemben Nyugat-Európa leggazdagabb részéhez tudott – egyenrangú partnerként – csatlakozni.
Amennyiben az MSZP megtöri ezt a képzeletbeli tengelyt, és a keleti irányban erősít, miként azt deklarálja a szocialisták nemzetközi ügyekkel foglalkozó politikusa, úgy hazánk legfőbb szövetségeseit veszíthetjük el közvetlenül az európai uniós csatlakozás előtt. Azt tehát, hogy nagy változás lesz a külpolitikában, jelzik az első megnyilatkozások, és elgondolkodtató: a Magyarország mellett legtöbbet érvelő osztrák és német politikusokkal való találkozást a közeljövőben a jelek szerint sem Kovács László, sem pedig Medgyessy Péter kormányfő nem tervezi.
Az első, erre utaló kijelentések egyike azon a diplomáciai értelemben szokatlanul botrányos előadáson hangzott el, amelyet a minap Bécsben tett egy üzleti fórumon Szabó Vilmos, az MSZP parlamenti képviselője. A politikus, aki a közeli napokban egyébként a Határokon Túli Magyarok Hivatalának vezetője lesz, azt hangoztatta: nincs szükség az említett országok által alkotott „tengelyre”. A Volán Trösztnél, illetve az MSZMP XI. kerületi bizottságánál és Központi Bizottságánál külpolitikai tapasztalatokat szerzett honatya az ominózus összejövetelen azt is kifejtette: Orbán Viktor azon szorgoskodott az elmúlt években, hogy stratégiai centrum jöjjön létre, és ez az érzés – így Szabó – még jobban erősödött a kis-dunai együttműködés révén. Szabó a találkozón úgy vélte, hogy az Ausztria, Bajorország, Baden-Württemberg és Magyarország részvételével megindult együttműködés „irritálta keleti szomszédainkat”. Az MSZMP egykori kádere Ausztria fővárosában nem hagyott kétséget afelől, hogy a szocialisták ezen változtatni kívánnak, és magyar oldalról bizonytalan az osztrákok által meghirdetett regionális partnerség jövője is.
A bécsi Die Presse az esemény után így tudósított: Magyarország szocialistái távol tartják magukat Bécstől. Szabó egyébként még arról is beszélt: a külpolitikát nemcsak a nyugati, hanem a keleti irányban is kell folytatni. Ugye ismerős a szöveg? A hetvenes-nyolcvanas években is hallottunk már ilyeneket… Villantsuk fel röviden, hogy az MSZP– SZDSZ-kormánykolíciót megnyugtassuk, mi is ez az általuk szidalmazott regionális együttműködés. A dunai együttműködés alapja maga a nagy európai folyó. Annak idején a kezdeményezők abból indultak ki, hogy a Duna mentén fekvő országok együttműködése magától értetődő, hiszen a résztvevők – történelmi, gazdasági és kulturális értelemben – ezer szállal kötődnek egymáshoz. A Duna menti csúcs nem a gonoszok tengelye, hanem a „jók együttműködése” – jelentette ki ezzel kapcsolatosan pár hónapja Wolfgang Schüssel kancellár a Budapest, Bécs, München és Stuttgart alkotta képzeletbeli tengely kapcsán. Amit azonban az egyik oldalon józan együttműködésnek neveznek, azt a másik oldalon regionális hatalmi törekvésnek tekintik. Persze kétségtelen, hogy a Kis-Duna-csúcs működését nagyban elősegítette a résztvevő országok és tartományok vezetőinek személyes és pártszimpátiája – kizárólag ideológiai alapon azonban az együttműködést nem lehet értelmezni. Ausztria, Bajorország, Baden-Württemberg és Magyarország kapcsolata jóval több (volt?) ennél.
A minicsúcsok napirendjén szinte kivétel nélkül a régió fejlesztését érintő kérdések szerepeltek; ilyen volt például a Duna hajózhatóbbá tétele, illetve a térség infrastruktúrájának, közút- és vasúthálózatának fejlesztése, amelyre Ausztria, Bajorország és Baden-Württemberg több millió eurót különített el. Nem is beszélve a budapesti német nyelvű Andrássy Egyetemről, amely várhatóan szeptemberben nyitja meg kapuit. A találkozókon egyébként kiemelt helyet foglaltak el az Európai Unió bővítését érintő kérdések is, s a résztvevők mindannyiszor támogatásukról biztosították Magyarország csatlakozási törekvéseit. Az együttműködést egyébként Wolfgang Schüssel osztrák kancellár, Edmund Stoiber bajor és Erwin Teufel baden-württembergi miniszterelnök, valamint Orbán Viktor akkori magyar kormányfő személyes kezdeményezésére hívták életre.
Valljuk be: van azért ebben valami megnyugtató, hiszen ez az együttműködés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország a gyakorlatban is szakítani tudott a korábban negyven éven át ráerőltetett sötét múltjával, és visszatért oda, ahová tartozik: a Nyugathoz. A magyarországi kormányváltással a Kis- Duna menti csúcstalálkozók azonban véget érhetnek, és a Szabó által elmondottakból kitűnik: az új kormány részéről immár törvényszerű a szoros osztrák–magyar kapcsolatok fellazítása is.
A tűzzel játszik azonban az MSZP– SZDSZ alkotta új kormány, ha valóban megszakítja ezt a kapcsolatrendszert, hiszen nemcsak a német ajkú országokkal való kiváló kapcsolatokat lazítja fel, hanem legfontosabb külpiacaink is veszélybe kerülnek. Mert a piacok is reagálnak a változásokra! Ezzel kapcsolatosan nem árt tudni, hogy jelenleg az Európai Unióban Németország és Ausztria a legfontosabb külkereskedelmi partnerünk. A Gazdasági Minisztérium kimutatásai szerint a Németországba irányuló kivitel a teljes hazai export 35,6 százalékát jelenti, míg behozatalunk onnét az összimport csaknem 25 százalékát tette ki a múlt esztendőben. Ezen belül a Bajorországba irányuló kivitel 1994-től évente szinte 30-40 százalékkal bővül. A német statisztikai hivatal összesítése alapján 2000-ben már csaknem hétmilliárd márka volt a magyar export, ami ötszöröse az 1995-ös adatnak.
Tavaly pedig 26 százalékkal nőtt a kivitel. Ausztria az exportban a második, az importban pedig a harmadik helyet foglalja el külkereskedelmi partnereink között. A közvetlen nyugati szomszédunkba áramló kivitel volumenéről csak annyit, hogy az meghaladja az Amerikai Egyesült Államokba s az Oroszországba együttesen kiérkező exportot.
Miközben tehát az MSZP az uniós csatlakozásról beszél, gyakorlatilag az ellen tesz, és ezzel hergeli a piacokat. Az ember persze óhatatlanul arra asszociál, hogy a KGST-táboron belül a régi reflexek, beidegződések és elvtársi barátságok révén kívánják a külpolitikát erősíteni keleti irányba – ismét – a szocialisták. Mert nyugati irányba láthatóan csak nehézkesen megy. Az MSZP elődje, az MSZMP vitte már egyszer Keletre az országot. Sajnos mindannyian tudjuk, ez hová is vezetett. Ázsiai zsákutcába.