A lágy turistát a zöld szakzsargon akként különbözteti meg a kemény turistától, hogy ő jelenlétével nem változtatja meg a kiszemelt úti cél lakóinak életét, nem terheli túl az ottani környezetet. Összehasonlításul: a vadkempingező természetjáró, a falusi parasztportán megszálló biciklista, a kajaktúrás, a vitorlázóbajnok vagy az „Inter Rail-jeggyel 30 nap alatt Napóleon nyomában” vonattúra résztvevője lágy turista. Eközben kemény turistának számít a lakóbusszal az Adria partján százezredik családként helyet foglaló bajor segédmunkás, aki utánfutóval viszi magával jet-skijét. Továbbá hasonló elnevezés illeti a 258 lifttel felszerelt francia síparadicsom magyar bankárproletár vendégét is, aki a hegyoldalba épített tizenkét emeletes luxusszálló uszodájában piheni ki fáradalmait.
Sajnos, a magyar utazók többsége kemény turistaként lépi át a határt. Holott számtalan lehetőség kínálkozik az alternatív utazásra. A honfitársaink által kedvelt horvát tengerpart könnyedén megközelíthető vonattal, ugyanez a helyzet Szlovéniával, Görögországgal, Erdéllyel vagy éppen Párizzsal is. A vonatjegyárakra – bár kissé borsosak – jellemző, hogy egy autós út benzinköltségéből két retúrjegy is váltható. Ehhez jön a kipihenten érkezés, a kényelmes utazás és az útközben elfogyasztható láda sör élménye. Hosszabb utakon érdemes néhány ezer forintos felárért hálókocsijegyet venni. Baráti társaságok a fapados, hatágyas couchettet, a Velencébe vagy Krakkóba igyekvő nászutasok pedig akár kétágyas, légkondicionált mosdós fülkét is bérelhetnek. A vonatút után következő helyi tömegközlekedés sem okozhat gondot: Szerbiát, Romániát és Ukrajnát kivéve minden szomszédunknál a magyarországi viszonyokat toronymagasan felülmúló állapotokkal (kell) szembesülnünk. A felsorolt országok előnye viszont, hogy olcsó a taxi.
A MÁV nemzetközi vonatainál azért nem árt az óvatosság. Amíg az Euro City elnevezés biztos luxust takar, az Intercity már csak részben. Zágrábból például visszavonták a légkondicionált vagonokat, és – mint tapasztaltuk – büfékocsi is csak az út egytizedén közlekedik, és csak akkor, ha sikerül felkapcsolni. Magyarországon kívül csak tőlünk kelet felé alkalmazott szokás az is, hogy a mindenféle jelölés nélküli „nemzetközi vonat” egy idő után helyiérdekű vasúttá változik. Így fordulhat elő, hogy a Krakkóból drága pénzért hazatérő utasra hajnali ötkor miskolci munkások tépik rá az ajtót.
Az összkép azonban pozitív, és a vonatozás egy-egy külföldi biciklitúra előzménye is lehet. Egyes vonatokra kerékpárjegy váltható, ami például Erdélyben sokszor bajos. Ott azonban elegendő személyenként néhány száz forintnak megfelelő lejt a kalauz kezébe nyomni és máris szabad a pálya. Hosszabb távra azonban érdemes a biciklit darabjaira szedni és ponyvába tekerni. E sorok írója e módon még Portugáliát, Marokkót is megjárta. Kellemes családi biciklitúrára viszont a német nyelvterületre érdemes utazni. Ausztriában, Németországban ugyanis teljes infrastruktúrával ellátott kerékpártúra-útvonalak vannak.
*
Menettérti jegyek a MÁV Rt. tájékoztatása alapján: Pozsony: 3250 Ft; Prága: 14 400 Ft, 26 év alatt 12 100 Ft; Bécs: 7150 Ft (4 napos jegy tömegközlekedéssel); Zágráb: 5550 Ft; Ljubljana: 11 700 Ft; Kolozsvár: 8500 Ft; München: 22 400 Ft; Krakkó: 14 500 Ft; Velence: 23 000 Ft– 27 050 Ft; Fiume: 8500 Ft; Párizs: 59 600–68 600 Ft;
12 napos egyzónás Interrail-jegy (pld. Dánia, Olaszország, Görögország, Törökország): felnőtt 49 600 Ft, 26 év alatt 33 800 Ft + jegy a magyar határig
6 ágyas fapados hálókocsi-felár Velencébe 3350 Ft/fő/egy útra; 2-3 ágyas légkondicionálthálófülke-felár Velencébe 5000 Ft/fő/egy útra; nemzetközi kerékpárjegy: 10 euró egy útra. Egyes viszonylatokon érdemes helyjegyet vásárolni.
A magyarok többsége támogatja a 13. és a 14. havi nyugdíjat














Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!