Világcégek a kertvárosban

Rákoshegy, Rákosliget, Rákoskeresztúr, Rákoscsaba és Rákoskert alkotják a XVII. kerületet. Budapest egyik nagy, külső kerülete, amelynek egyes részei az ötvenes években még külön községet alkottak. Önálló kerületrészi rangot kapott az elmúlt évtizedekben Rákoscsaba-Újtelep, a Madárdomb és az Újakadémia-telep. Csaknem nyolcvanezer ember él itt, az ő gondjaikat, érdekeiket, lehetőségeiket kell egyeztetni a kerület polgármesterének, Devánszkiné Molnár Katalinnak. A helyzet nem könnyű. Szeretnék megtartani a kerület falusias, kertvárosi jellegét, de ugyanakkor szeretnének olyan infrastruktúrát, mint a belváros.

Sok az ön által irányított városrészben, a XVII. kerületben a szegény ember, a szociális támogatásokra rászoruló lakos.
– Nagyon sok. Ennek a kerületnek nagy a lakótelepe. A hetvenes években építették. S bizony a beköltözők nagy része már akkor eléggé rossz körülmények között élt, nem is tudott kiemelkedni ebből a sorsból, és a rendszerváltozás után még rosszabb helyzetbe került, munkanélkülivé vált. Az itt felnövő következő generáció ugyanezt örökölte. Ugyanakkor a lakótelepről elköltöztek a jobbmódúak, találtak lakást vagy házat a kertvárosban és helyükre megint a szociálisan rászorultak kerültek. Az igazság az, hogy a falusias környezetben élő házakban is nagyon sok szegény, nyugdíjas, magára maradt ember él.
– Arányaiban ez hogy néz ki?
– Nyolcvanezren élünk a kerületben, a rászorultak aránya lehet, hogy meghaladja a negyven százalékot.
– Mit tud tenni az önkormányzat? Miben tud segíteni szociális segélyekkel vagy munkahelyteremtéssel?
– Ez a kerület sohasem volt ipari övezet. A szolgáltatások is leginkább a kényszervállalkozásokon keresztül valósultak meg. Korábban munkalehetőséget a két termelőszövetkezet adott, most rt.-kként, kft.-kként működnek, de egyre kevesebb embert tudnak foglalkoztatni. Volt egy nagy cégünk, a Hungarocamion. Ott nagyon sokan dolgoztak, de kivonult a kerületből és a helyébe került két világcég, a DAF és a Volvo kevés embert foglalkoztat. Maradt egyedül az Egyesült Vegyiművek, ahol folyamatosan dolgozhatnak csaknem négyszázan. Örültünk az egyik multinacionális kereskedelmi cég idetelepülésének, mert ott is négyszázötvenen kaptak munkát. Szerettünk volna más ipari és szolgáltató céget idecsábítani, de kevés az önkormányzat saját területe, azonkívül a kerület negyven százaléka csatornázatlan, sok a földút. Tehát az infrastruktúra hiányzott ahhoz, hogy ezek az iparűzésre kijelölt területek benépesüljenek. Most valami mégis elindult. Az Orbán-kormány ideje alatt a parlament jelentős költséggel – kétszer egymilliárd forinttal – hozzájárult az útépítés elindításához. Az aszfaltútprogram miatt a fővárosi forrásmegosztásból viszont arányaiban kevesebbet kaptunk működési költségre, mint más kerületek. Jelenleg 209 kilométer földút van a kerületben. Elkezdtük ezek felszámolását, de a kétmilliárd forint a két év alatt mindössze harminc kilométer hosszú útra lesz elegendő. Vitát okozott, hogy legyen-e lakossági hozzájárulás. Én azon az állásponton vagyok, hogy minden kerületi lakos egyenlő, és ha valaki kap bármilyen infrastrukturális fejlesztést, akkor mindegy, honnan kapjuk a pénzt, ugyanúgy hozzá kell járulnia neki is a költségekhez. Ugyanis ha valahol a földút helyett aszfalt-út lesz, az emeli az ingatlan értékét, ezért ezeken a helyeken be kell fizetni az ötvenezer forintos hozzájárulást. Ezt a pénzt is visszaforgatjuk útépítésre. Ha folytatódik ez a program, akkor 2010-re minden utcát aszfalt borít majd.
– Ön szocialista polgármester, a főpolgármester szabad demokrata, jelenleg koalícióban kormányoznak. A fentiek szerint a forrásmegosztásnál nem kivételezett Demszky Gábor?
– Amikor 1998-ban megnyertem a választást, akkor meg voltam győződve arról, hogy a forrásmegosztás igazságos lesz. A forrásmegosztás 1999-ben nem volt igazságos. Akkor én többször – talán túl hangosan is – megszólaltam, mert úgy véltem, hogy a kerületeknek sokkal több pénzt kell kapniuk, különösen a külső kerületeknek, ahol nemcsak működtetni kell az intézményrendszert, hanem fejleszteni is. A külső kerületek szövetségével aztán olyan forrásmegosztást alakítottunk ki a következő évekre, amely igazságosabban osztotta el a főváros és a kerületek, illetve a belső és külső területek között a pénzt. 2002-ben azonban megint nem jártak jól a külső kerületi önkormányzatok, mivel a belső kerületek rehabilitációjára rengeteg pénz kellett. Megértem, mert évtizedek alatt a belváros épületei lepusztultak, viszont a peremkerületek infrastrukturális ellátottsága katasztrofális. A XVII. kerület negyvenszázalékos csatornázatlansága fővárosi támogatással harminchat százalékra csökkent. Megépítettük fővárosi és kerületi erőből az elkerülő főgyűjtőt, így az egész kerület csatornázottságának lehetősége biztosított.
– Azzal, hogy az MSZP és az SZDSZ, ha kis százalékban is, de győzött a választásokon, ön pedig a szocialisták színeiben bejutott a parlamentbe, erősödött a pozíciója?
– Vélhetően, mert igazságosabb lesz a céltámogatások, a címzett támogatások elosztása. Ez nem azt jelenti, hogy magunk felé hajlik a kezünk, hanem a beadott pályázatokat értékük szerint fogjuk elbírálni. Ugyanúgy fogok harcolni a kistelepülések önkormányzatainak igazságáért, mint a saját vagy a fővárosi kerületek érdekeiért. A baloldali önkormányzati közösségben dolgozom a frakción belül, megpróbáljuk a saját elképzeléseinket képviselni, érvényesíteni. Ez persze nem jelenti azt, hogy elvtelenül tennénk.
– Hogyan dolgozik együtt kerülete önkormányzatában a Fidesz és az MDF, egyáltalán az ellenzék képviselőivel?
– Nem könnyű. Nagyon komoly politikai harcok dúlnak a testületben, de én azon az állásponton vagyok, hogy jobb a megegyezés. Ez olykor sikerül, olykor nem. Például politikai vita lett abból a kérdésből, hogy kérjünk-e hozzájárulást az aszfaltútépítéshez, vagy sem. Az ellenzék azt állította: én az Orbán-kormány által ajándékba adott egymilliárd forintot úgy használom fel, hogy megnyomorítom a lakosságot, mert ötvenezer forint hozzájárulást kérek. Szerintem viszont, ha eddig ebben a kerületben mindenki pénzzel járult hozzá a fejlesztéshez, vagy teljesen önmaga építette meg az útját, a járdáját, a gáz- és csatornabevezetését – többek között én is –, akkor igazságos az is, ha pénzbeli támogatást kapunk, járuljon hozzá a többi lakos is környezet fejlesztéséhez. Természetesen vannak kedvezmények, részletfizetési lehetőségek, a kisnyugdíjas az ötvenezer forintot ráterhelheti az ingatlanjára – majd az örökösök kifizetik –, egyszóval nem nyomorítjuk meg az embereket.
– A beépítési kedv mellett miként tudják a zöld területet megóvni?
– Nagyon nehezen. Ugyanis minden zártkertet vagy mezőgazdasági területet szeretnének az emberek beépíteni, ezt pedig nem engedhetjük meg. Állandó vitában állunk a mezőgazdasági területek tulajdonosaival, hogy nem lehet építési övezetbe vonni a zöld területeket, azaz ugyanolyan vitáink vannak, mint más külső kerületek önkormányzatainak. Viszont vannak olyan területek, ahol a főváros engedélyezi a lakásépítést. Kell a lakás, kell az önkormányzati lakás, mert vonzó kerület, számításaink szerint huszonöt százalékkal fog emelkedni lakosainak száma. Erre fel kell készülnünk.
– A főváros szerves része ez a kerület?
– Szerves része, de a város szélén, különösen közlekedési szempontból. A főváros hosszú évtizedek alatt elmulasztotta azt, hogy megteremtse a valódi jó kapcsolatot a belváros és a külváros között. Az M0-s megépítése nagyon fontos lenne számunkra, mert előbb-utóbb megfulladunk a benzingőzben. Az agglomeráció lakossága is erre jár be a belvárosba, a szűk Pesti úton. Nemcsak a körgyűrű léte a fontos, hanem a külső kerületi körút megépítése is. Az elővárosi közlekedés megoldása létkérdés, a BKV-nak, a MÁV-nak létre kellene hoznia a tarifaszövetséget. Azaz ugyanazzal a bérlettel utazhassanak az emberek vonaton, mint villamoson, buszon, metrón. Ehhez persze rengeteg pénz kell, komoly állami befektetés, de ez segítené a főváros működését, és enyhítené közlekedési gondjainkat. A főváros, az állam nem hagyhatja magukra a külső kerületeket, köztük a XVII.-et sem. Ha valahol tudok segíteni mint országgyűlési képviselő, akkor ebben az ügyben a kerület érdekeiért mindent megteszek.