Tisztelt Szerkesztőség!

Elég volt, eddig és ne tovább!
Visszataszító gyűlöletkampány indult több mint kétmillió jobboldali szavazó ellen
Április 9-e óta lőnek ránk Megyessy Péter emberei. Ránk, a polgári összefogás támogatóira. Megbocsáthatatlan bűnünk az, hogy vettük magunknak a bátorságot és kiálltunk a szabadelvű, konzervatív, azaz polgári eszmék mellett. Elmentünk sok tízezren a Testnevelési Egyetemre, sok százezren (millióan!) a Kossuth térre, százezrek a Dísz térre, ezrek–tízezrek a vidéki rendezvényekre, s legutoljára a Szabadság térre. Kinyilvánítottuk véleményünket, hiszen immár tizenkét éve a vélemények sokszínűségének szabadságát éljük. Ez emberi jogunk. Sokakat azonban ezek a méltóságteljes, tömeges megmozdulások zavarnak és idegesek lesznek. Idegességükben az önmagukat elfogulatlannak, függetlennek, az európai normák és az igazság kizárólagos letéteményeseinek tartó figurák ijesztően intoleránssá válnak. Felfogásuk szerint ők képviselik a nyitott társadalmat, tisztelik a másságot, persze ők a tolerancia bajnokai is. Öszszességében tehát elmondható: a baloldali, balliberális újságírók testesítik meg a mértékadó, mértéktartó újságírást.
Ezt persze magukról állítják. Erre példa egy idézet a marginális olvasottságú Magyar Hírlapból: „Az elfogult jobboldali sajtóval szemben nem az elfogult balliberális sajtó, hanem szabad, független újságírók állnak.” Milyen felfogásnak nevezné e fent idézett gondolatot a szeretve tisztelt szoclib sajtó? Talán nem kirekesztőnek? Dehogynem, ha a jobboldali és balliberális szavak sorrendjét felcseréljük, s a Magyar Nemzetben jelentetjük meg. Meggyőződésük szerint ők az igazságot, az egyetlent írják, az ezzel ellentétes véleményen lévő polgári sajtósok „gyűlölködnek”, „hazudnak”. Pedig csak más véleményt fogalmaznak meg. Baj ez?
Április 9-e óta lőnek ránk. Ránk, a kétmillió-valahányszázezer jobboldali szavazóra. Ők megtehetik. A mögöttük hagyott négy évben és különösen a kampány során már megszokhattuk, hogy a Fideszt és Orbánt valós, de legtöbbször vélt hibáikért (ők bűnnek nevezték, idézet a Magyar Hírlapból: „Az Orbán-csapat bűne megbocsáthatatlan!”) érthetetlen gyűlölettel szidalmazták. Szokatlan azonban, hogy ez a kormányváltás óta mit sem változott. Miért? Itt most jönne a szokásos rizsa a lenyúlásokról, a demokrácia sárba tiprásáról, egész pályás letámadásról, a közszolgálat megszállásáról. Az egy dolog, hogy az előbbiek inkább voltak jellemzőek a Horn-időszakra, s a most tapasztaltak alapján a D–209 elvtárs regnálására, mintsem a jobbközép kormányok kormányzására. Az pedig egy másik: milyen stílusban bírálunk, fogalmazzuk meg kritikánkat. Valakinek/valakiknek a személyében való gyalázása, testi adottságain élcelődni (lásd pl.: Die Welt– interjú Medgyessyvel), rágalmazni az egy egészen más dolog. Azt így nevezik: Gyűlöletbeszéd! Önök, tisztelt balliberális „médiaértelmiség”, nem az igazság hangján szólnak, hanem a gyűlöletén. Intoleranciájuk és gyűlöletük nem kíméli a polgári oldal mellett
kiálló értelmiséget (művészeket, tudósokat, sportolókat) sem. Szomorú példa erre a nemrég elhunyt világhírű ökológus-zoológus professzor, Balogh János esete. Akit aljas,
kicsinyes módon az abszolút elfogulatlan 168 Óra kezdett ki. Semmi se szent.
Április 9-e óta lőnek ránk. Néhány idézet a liberálisok tolarenciájának, másságtiszteletének és kritikai stílusuk dicsőségére. Először Orbán Viktorról szóló gyöngyszemek: „infantilis és éretlen”, „kollektív egó”, „új Demagóg”, „erőszakos”, „antiszemita”, „veszélyes pojáca”, „vezér” stb. Fidesz egyenlő: „Nemzet és Faj kerge birkái”, „intellektuális bűnözők”, „Fidesz-fenevad”, „konzervatív palást alól kilógó nyilas lóláb”, „ordas eszme” stb. Ó tolerancia, ó liberalizmus! Íme, így kritizál a baloldal. De április 9-e óta, talán a rendszerváltás óta az első nagy (sok százezres) jobboldali gyűlés óta szinte az összes balos orgánumból zúdul nemcsak politikusainkra, konzervatív értékrendű közéleti személyiségekre, hanem ránk, hétköznapi emberekre is a rágalmak, a gyalázkodások özöne. Önmagukat européer értelmiséginek nevező emberek akasztgatnak ránk ocsmányabbnál ocsmányabb bélyegeket, jelzőket. Kérem, ez stigmatizálás! Ezt a velünk, nemzeti érzelmű fiatalokkal és idősebb korosztályokkal szemben megmutatkozó szélsőbaloldali gyűlöletkeltést mindannyiunk nevében visszautasítom, s egyben elítélem. Ilyen szélsőséges megnyilvánulások európai, polgári demokráciákban szociáldemokrata és szabadelvű újságíróktól elképzelhetetlenek lennének. Magyarországon egészen más a helyzet. Hazánkban ugyanis az újságírók zöme poszkommunista, s ezen érdekek mentén munkálkodik. Velük szoros együttműködésben állnak a médiában túlreprezentált neoliberálisok. Ők együtt uralják a média kétharmadát (talán még többet is). A fennmaradó kevesebb mint egyharmadot képviseli (nem uralja) a konzervatív sajtó. Egyesek (pl.: Medgyessy) azonban még ezt is sokallják és tevőlegesen is hozzájárulnak a polgári orgánumok felszámolásához.
Na ez az egyik ok, amiért utcára megyünk. Ugyanis lassan már nem lesz hol elmondanunk a véleményünket. Nem Orbán veszélyezteti a demokráciát, nem ő és csapata számolta fel a jogállamot, szállta meg a médiát. Nem. Úgy emlékszem, az előző ciklusban nem érte kormányzati inzultus egyik akkori ellenzéki lapot sem. Nem sújtotta hirdetési bojkott egyiket sem, sőt a Népszabadság igen sok állami, az adófizetők pénzéből álló hirdetést kapott. Nem fenyegette meg baloldali újságírókat egyenkénti levadászással Fideszhez közeli háziőrizetes maffiózó. Vagy rosszul emlékszem? Most viszont valami egészen mást láthatunk, de ez a „valami” nem új. Emiatt is az utcára megyünk, ha tetszik nekik, ha nem. Jogunk van hozzá. Még akkor is, ha a tisztelt balos médiamunkásokat a polgári, konzervatív értékek, hagyományok nagyon irritálják, és tömegdemonstrációink mélységesen felháborítják. Elvégre jogállamban élünk, vagy mi a csoda.
Április 9-e óta lőnek ránk. Lőnek bizony, nagyon keményen egy bukott, diktatórikus rendszer régi, hű szolgái. A régi, jól bevált balkáni stílusban. Különösen fájó számukra a sok egyetemista, főiskolás és fiatal értelmiségi kiállása a konzervatív eszmék mellett. Ezt nem tudják mire vélni. Bizony, a fiatalok nem szükségképpen balliberális gondolkodásúak. A tolerancia lovagjai nem képesek ezzel szembesülni, inkább vádaskodnak, megbélyegeznek és magyarázkodnak. Az ifjúság megmozdulását így: „fiatalok megszédülése”, „fanatizálás”, „fiatal arcok (…) torzultak el”, „kábultabb sikolyokban és rángásokban törnek ki” és a többi. Van olyan is, aki párhuzamot von megmozdulásaink és az 1920-as évek zsidóverő egyetemi csoportjai között. Ez az a híres türelem a másként gondolkodókkal szemben? „A józan ész nem mindig működik”. Teljesen egyetértek a Magyar Hírlap főszerkesztőjével.
De hol a határ? Az nincs. A több százezres kulturáltan, jó hangulatban ünneplő tömeg láttán végleg elszakadnak a húrok. Felszabadulnak az indulatok, már nem számítanak az oly sokszor emlegetett nyugati normák. Az összegyűlt embereket, mint „megkergült több százezres tömeg”, „frusztált tömeg” és „főleg Zsil-völgyiek” emlegetik. A demonstrációkról „fékeveszett indulatok”, „fundamentális indulat”, „halálhangulat”, „gerillahadsereg” és „a fiatalság álcáját hordó vénségesen ordas eszme” és hasonlóan agresszív gondolataikat vetik papírra. Vajon a városligeti ingujjas öntömjénezésen csápoló MSZP–SZDSZ- szimpatizánsokról is hasonlóan vélekednek? Vajon az MSZP nem viszi utcára (ligetbe) a politikát? És az olasz baloldal? A Rómában tüntető 250 ezres baloldali és szakszervezeti aktivisták tömege is halálhangulatot, ordas eszmét áraszt? Meg a francia szocialisták? Meg az osztrákok? Bizony, működik az a joggal sokat emlegetett kettős mérce.
Április 9-e óta lőnek ránk. A megbélyegzést, vádaskodást az egyházak sem úszták meg. Figyelnek! Ismét „divat” az egyházak és képviselőik gyalázása. Legtöbbet a katolikusok (magam is katolikus vagyok) kapták, kapják. A Magyar Narancs különös figyelmet szentel ránk: „a katolikus püspöki kar Fidesz-mamelukjai”, „szakrális szajkók”. A nyugdíjas korosztályt az ’50-es évek rákosista egyházüldözéseire emlékeztetik az ilyen megnyilatkozások. Ilyeneket anno a komcsik Szabad Népében lehetett olvasni. A hívő embereket zömmel vidéki, iskolázatlan, sötét bunkókként aposztrofálják. A templomok pedig az ilyen csőcselék, aljanépség, „szittyakürtös”, „nacionálnemzeti”, „spirituális nihilizmusok gyűjtőhelye”. A nagy kérdés persze az, hogy „ezek az emberek megtudják-e fertőzni a családjukat?” Szóval még fertőzőek is vagyunk. Nem csoda, ha felmerül bennem a kérdés: csupán a szavazati jogunkat veszik majd el, vagy számíthatunk esetleg radikálisabb intézkedésekre is? Mint például numerus clausus, börtön, karantén, testi fenyítés.
Április 9-e óta lőnek ránk, zúdítják a szidalmakat. A milliós tömegű méltóságteljes demonstrálóra, hasonlóan gondolkodó, hazáját szerető emberre. Mondja már meg valaki, mi a mi vétkünk? Miért nem tehetjük meg mi azt, amit ők megtehetnek?
„2002 április 9. (…) útjára indult a Gonosz”. Mi vagyunk a gonosz? A gonosz, melyet meg kell semmisíteni. Nem vagyunk sem gonosz, sem fasiszták, sem antiszemiták, sem frusztált tömeg, sem nacionalisták, sem manipulált, megszédült fiatalok, sem gerillahadsereg, sem ásatag jobboldal, sem nincstelen falusi tömeg, sem kábultak, rángatódzók, sem eltorzult arcok. Csak emberek vagyunk, akik magyarként szeretnének élni. Európában, magyarként élni. Szabadon. Üzenem hát rágalmazóinkhoz: Elég volt. Egy klasszikussal élve: eddig, és ne tovább.
Kucsera Milán egyetemi hallgató, Dávod
*
Jászladány: kettős mérce újabb példája
Csak csodálkozni tudunk a kettős mérce újabb megnyilvánulásán, amellyel Magyar Bálint minisztériuma a jászladányi alapítványi iskolának nem adta meg a szükséges azonosító számot, sőt visszavonta működési engedélyét. Ezért az iskola nem kaphat normatív költségvetési támogatást, nem minősül közoktatási intézménynek, nem vehet föl tanulót, nem kezdheti el az oktatást, s persze nem adhat bizonyítványt sem. Érvként azt hozták fel, hogy hiányoznak a működéshez szükséges „jogszabályi feltételek”, ami miatt „törvénytelenül” indították el az iskolát. Indoklásuk szerint az alapvető emberi és oktatáspolitikai etikai normákkal ellenkezik az etnikai vagy más alapú szegregáció alkalmazása, ugyanis az elitiskola létrehozásával hátrányos helyzetbe kerülnének a tandíjat megfizetni nem tudó cigány gyerekek, bár számos cigány származású tanulót is beírattak az iskolába.
Ismerünk azonban számos olyan – akár hitfelekezethez is kapcsolódó – alapítványi iskolát, ahol (bizony!) megnézik, hogy kit vesznek föl, s (bizony!) igen magas tandíjat fizettetnek a nyíltan elitiskolának hirdetett intézetben – ez viszont tényleg hátrányos helyzetbe hozza a kevésbé tehetős fiatalokat. És ismerünk olyan intézményt is Budapesten, amely alapítványi roma óvodaként évek óta működik Csepelen, s mivel mára kinőtte eddigi helyét, most a kerületi önkormányzat átadta nekik ugyanerre a funkcióra használatba a nyáron csekély kihasználtság okán bezárt másik, nem cigány gyerekek által látogatott azonos célú épületet. Ez utóbbi esetekben, ha megvannak a jogszabályi feltételek, s az etikai normákkal is fenáll az összhang, vajon miért hiányzik mindez Jászladányban…?!
Farkas Zsolt, Budapest
*
Morálos mélypont
Úgy látszik, kimeríthetetlen a baloldal mocskolódási tára. Miközben fajgyűlölettel vádolják a jobboldalt, ők „cigányozzák le” Orbán Viktort. A tv2 internetes oldalain is téma volt ez, egy Pongó nevű egyén nem értette azt, aki kezet fog a „fasiszta beállítottságú” Orbánnal, mert ő bizony kezet mosna, ha erre sor kerülne. Történik mindez akkor, amikor törvénybe akarják iktatni a gyűlöletbeszéd büntethetőségét! Kérdezem én, kiket és milyen kijelentésekért lehet felelősségre vonni? Nem elég a felelősségre vonáshoz az a vád, hogy a Fidesz győzelme esetén az Orbán család azonnal megkezdte volna a Dunai Vasmű felvásárlását? Elhiszem, hogy irigyek Orbán Viktor tehetségére, hiszen ilyen ember 15 millióból tizenötévenként születik.
Kérem a kommunistákat, ne erőlködjenek rosszindulatú vádaskodásokkal, különösen ne villogtassák fajgyűlöletüket, mert minden hiábavaló. Az ország több mint fele szereti és tiszteli őt, még akkor is, ha azt mondják rá, hogy cigány, mikor igazi magyar és keresztyén. (Nem beszélve arról, hogy a cigányságra is sértő az effajta megbélyegzés.) Ha már csalással is, de megkaparintották maguknak a hatalmat, intézzék az ország és a nép sorsát nemzeti érzelmeket magukra erőltetve, és ne mocskolódjanak, ne vádaskodjanak, s különösen ne gyűlölködjenek, mert az visszaszáll.
Czető Lászlóné, Budapest
*
Király Éva (Szeged): Medgyessy Péter miniszterelnök nem akarja, hogy az adófizetők pénzéből legyen két önálló tévécsatorna. Neki és nekik éppen jó így a törvényi szabályozás, nem kell azon változtatni. Kérdezem, hogy mi van az adófizetők közvagyonával, a frekvenciakiosztással? Az is jól van úgy, hogy az összes kereskedelmi tévécsatorna egy követ fúj? Miért adjuk oda a frekvenciákat úgy, hogy nagyjából mindenki azt csinál vele, amit akar? Az adófizetőkbe mi, a jobboldal, a polgári oldal nem tartozunk bele? Mikor tartja be Medgyessy Péter az ígéretét, hogy 10 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni? Itt az alkalom, mutassa meg. Medgyessy Péter miniszterelnök úr! Legyen szíves, tartsa be ígéretét!
*
Diószeghy Tamás (Szigetszentmiklós): A választási rendszer túl bonyolult és átláthatatlan. Demoralizáló is. A Szigetszentmiklóst is magában foglaló választókerületben az 1. fordulóban, emlékeztetőül, a következő eredmény született: 1. Varjú László (MSZP), 2. Hoffmann Pál (Fidesz), 3. Kuncze Gábor (SZDSZ). Ezután Varjú visszalépett Kuncze javára – hova? Egyenesen a pártlistára, onnan pedig a parlamentbe. Így adta aztán a jó tanácsokat, kire kell szavazni a második fordulóban. Meg is kapta a frakcióigazgatói címet a jó tanácsokért cserébe. Ezek után a vehemens szocialista szavazók gondoskodtak arról, hogy Kuncze Gábor a 3. hely után a második fordulóban egyéni képviselői helyet szerezzen (tököli) szűkebb hazájában. Demoralizáló ez a rendszer? Az. Volt példa arra is egy előző önkormányzati választáson, hogy a két legfőbb rivális közül a győztes egyéni, a másik listás mandátumot szerzett. Akárhogy szavaztak a polgárok, a