„Bús bérházak lakója”

Tóth Árpád utolsó otthona, a Verbőczi utca 13. alatti csendes kis lak ódon paloták között bújt meg. A ház egy özvegyasszonyé és vénlányként élő nővéréé volt. A költő és családja az emeleti lakás szobáit egy „bogaras” kisasszonnyal és társalkodónőjével osztotta meg. A súlyosan beteg költő itt töltötte élete utolsó napjait felesége és Eszter lánya társaságában.

Tóth Árpád legtöbb idejét a cívis Debrecenben, a felvidéki Svedléren és Újtátrafüreden, valamint Budapesten töltötte. A Felvidék hegyei között fekvő tüdőszanatórium állandó otthonként várta őt, Budapesten azonban újabb és újabb lakásokban élt.
Diákként hónapos szobák lakója volt. Talán ő maga sem tudta volna józsefvárosi otthonainak címét felsorolni. A tiszta és rendes szülői házból „meg nem álmodott” körülmények közé csöppent, „vaksi bérházudvarok és ócska ajtók” lakótársa lett. Verseiben számtalan utalást találunk akkori nyomorúságos körülményeire. Egy debreceni barátjának meglepő ajándékot küldött, amely jól érzékelteti az albérlet nyújtotta nyomorúságos helyzetet: a küldeményben egy selyempapírlapba csomagolt preparált poloska volt, amelyet ideiglenes otthonában fogott.
Tóth Árpád a józsefvárosi „bús bérházak” után a Károly körút 8. szám alá költözött. Harmadmagával bérelt szobát egy idős angol nevelőnőtől. Már ismert költő volt, verseit többek között a Nyugat is közölte, szemérmessége miatt azonban a szoba falai között sikereiről soha nem beszélt.
Egyre súlyosbodott tüdőbaja, ezért orvosai javaslatára szanatóriumba kellett mennie. Budapesten gyógyíthatatlan betegsége miatt sehol nem tűrték meg. Ifjú feleségével a Vas utca 5. szám alól is tüdőbaja miatt kellett továbbállniuk.
Havas Gyula, Tóth Árpád költőbarátja a várnegyedben talált albérletet a házaspárnak. A Verbőczi utca, mai Táncsics utca 13. alatt ódon paloták közt megbúvó csendes lak fogadta őket. A ház egy özvegy „méltóságáé” és vénlányként élő nővéréé volt. Tóth Árpád családja az emeleti lakás szobáit egy Henriette nevezetű bogaras kisasszonnyal és társalkodónőjével osztotta meg. A kisasszony kórosan félt a bacilusoktól, így a kilincset például egyáltalán nem érintette meg. A közelben húzódott a Bástya sétány, ahonnan a budai hegyekben a csillagokban gyönyörködött. Testvérüknek érezte magát. Ma a Tóth Árpád sétány gesztenyefái között nyomon követhetjük útját.
Tóth Árpád haláláig egyetlen bútort sem vásárolt. Minden egyes darab, amely őket körülvette, az öreg nagyságáé volt. Egy bútorra a költő különösen haragudott: a sántító korhadt szekrény egy alkalommal lányára, Eszterre zuhant. A továbbiakban nem telt el úgy reggel, hogy az apa ne ellenőrizte volna mogorván a szekrény lábát.
Betegsége miatt a szanatóriumba költözött, de kívánságára utolsó napjait a budavári lakásban tölthette felesége és Eszter lánya szerető társaságában.
A Tóth Árpád sétányon egy emléktábla jelzi a költő otthonát.