Nyelvújítás bírói ítélettel

A jogállam szabad légköre olykor egészen rendkívüli, intellektuális teljesítményekre ösztönzi az igazságszolgáltatás elkötelezett szolgálóit. Különösen akkor mutatkozik meg roppant találékonyságuk, lenyűgöző kreativitásuk, amikor egy bűnöst próbálnak kihúzni a csávából vagy egy ártatlant akarnak elmarasztalni. Olyankor szárnyalni képesek, fantáziájuknak semmi nem szab határt, sajnos még az emberi gondolkodás általánosan elfogadott törvényei sem. Ám a Békés Megyei Bíróság ítélete és annak indoklása, amelyet a Kövér László kontra Tóth Károly perben tákolt öszsze a tekintélyes testület, még ebben a jogi szemfényvesztőktől sújtott világban is példátlan. Idézzük a Viharsarok igazságosztóinak álláspontját: „Tóth Károly a felperesi beszéd lényegét összefoglalva, a logika szabályainak megfelelő következtetésekkel jelentette ki, hogy az egyébként nem vitásan elhangzott öngyilkosságra buzdító mondat (menjünk le a pincébe, keressünk egy jó erős kötelet, meg egy viszonylag erős gerendát és szöget, és kössük fel magunkat) közvetlenül az olimpia gondolatát ellenzőkre, a kishitűekre, illetőleg a lelkesedni nem tudókra, közvetve a Fidesz szemléletmódjától eltérő gondolkodásúakra vonatkozott.”
Magyar anyanyelvű ember számára felületes, de elmélyült olvasás után is nyilvánvaló, Kövér László kijelentéséből számos következtetés levonható. Amit azonban Tóth Károly kiagyalt és a Békés Megyei Bíróság szentesített, az speciel nem. Felhívnánk a tisztelt bíróság figyelmét arra az apró, de nem elhanyagolható tényre, miszerint a magyar agglutináló (ragozó) nyelv, melynek lényegi sajátossága, hogy a szótőhöz illesztett toldalékok (ragok) segítségével pontosan kifejezhetjük és értelmezhetjük a beszélő viszonyát a tárgyához és a hallgatóságához. Tehát amikor azt mondom: legjobb lenne felkötni magam, akkor kizárólag a saját becses személyemet kívánom eltakarítani ebből az árnyékvilágból, semmiképpen nem a rajtam kívülállókat szólítom fel valamely suicidium végrehajtására. Kísértetiesen hasonló eredményre jutunk a többes szám vizsgálata után is. A „kössük fel magunkat” formula sem közvetlenül, sem közvetve nem értelmezhető „kössék fel magukat” kitételként, még Békés megyében sem. Ezt persze Tóth Károlynak nem kell tudnia, hiszen szocialista, s ők (ők, és nem mi!) a hátrányos helyzetet helyzeti előnynek vélik. Ha nem egyszerű elhallásról, de nem is tudatos manipulációról, szándékos félremagyarázásról van szó, akkor alapos kétségeink támadnak Tóth Károly mentálhigiénés állapotát illetően. Ahogy a szocialista képviselő interpretálta Kövér László szövegét, abból – a logika szabályainak betartásával – az a következtetés vonható le, hogy Tóth Károly latens fideszes, akit tudat alatt mérhetetlenül sért, hogy a Kövér László által használt többes szám első személy rá nem vonatkozik, s ki akarják hagyni őt (kirekesztés) egy jó kis kollektív öngyilkosságból. Ilyenformán ez az ügy nem az igazságszolgáltatásra tartozik, hanem a pszichiátriára. Semmit nem változtat a helyzeten az a tény sem, hogy Tóth képviselő hiperérzékenysége átragadt másokra is. Miután a derék honatya a Kövér-beszédnek sajátos értelmezést adott a békéscsabai regionális rádióban, egy csacsogó kisleány a következő szöveget selypítette az éterbe: „Sokan vannak ma Magyarországon, akik nem tudnak örülni a kormány intézkedéseinek. Ők vegyenek egy kötelet, és kössék fel magukat, ezzel nagy szolgálatot tennének, mert nélkülük könnyebben és gyorsabban tudnánk megoldani feladatainkat. Anya, te érted ezt?” Ezt az agyalágyultságot úgy vezették fel, hogy részlet Orbán Viktor miniszterelnök munkatársának, a Fidesz alelnökének beszédéből. Egy másik „reklám” hasonló beharangozás után azt közölte, hogy Kövér László öngyilkosságra szólítja fel azokat, akik nem tudnak örülni a kormány intézkedéseinek.
Magyarország többet érdemel. Nem kell bizonygatnunk, hogy ezen állításoknak semmi közük Kövér László inkriminált szövegéhez, sokkal inkább a Tóth-féle „lényegi és logikus” konklúziókhoz. Országszerte mozgalom indult, melynek hívei kötéllel a nyakukban tiltakoztak Kövér László öngyilkosságra felhívó „szózata” ellen, függetlenül attól, hogy a Fidesz alelnöke a demonstrálókat sem közvetlenül, sem közvetve semmi ilyesmire nem szólította fel. Az MSZP és az SZDSZ választási kampányának kardinális pontjává lett a „kövéri buzdítás”, a hisztériának az sem vetett gátat, hogy az állítólagos felbujtó nem tett ilyen értelmű kijelentést. Az ország jövője szempontjából némileg megnyugtató, hogy a baloldali érzelmű szavazók nem kívánják felkötni magukat, de a hülyeség, még ha tömegessé válik is, nem demokratikus érték. Ha milliók nyelték be Tóth Károly sajátos „logikai levezetését”, akkor is áll, amit az „eszmefuttatásról” fentebb írtunk. Ha nem elhallás, manipuláció, félremagyarázás, akkor szimpla elmebaj.
De kanyarodjunk vissza a Békés Megyei Bírósághoz, mert egy „villódzó elméjű” szocialista képviselő és pártjának korlátolt szellemiségű kampánya nem érdemes arra, hogy utólag sok szót vesztegessünk rá. Viszont a minden bizonnyal független, pártatlan, elfogulatlan bíróság jogi és nyelvészeti zsonglőrködése figyelmet érdemel. Jogerős ítéletben mondatott ki (nem közvetve, hanem a logika szabályai szerint közvetlenül), hogy a többes szám első személy azonos a többes szám harmadik személlyel, a mi és az ők személyes névmás tetszés szerint felcserélhető. Valószínű, hogy ennél még Taszáron is színvonalasabb lingvinisztikai kiképzés folyik. Az újítás eddig a Magyar Tudományos Akadémia hatáskörébe tartozott, még nem értesültünk arról, hogy a továbbiakban ez a bíróságok feladata lesz. Lehet, Békéscsabán már tudnak valamit… Kétségtelen, a bíró a „közvetve” kifejezést használta, de ezen nyelvészeti bravúrja a legkevésbé sem segíti eligazodásunkat. Számunkra, akik leragadtunk a normális magyar beszédnél, s nem nőttünk fel a szocialista típusú kommunikációs stratégiához, a nyelvpolitikai erőtérhez, a „mi” folyamatosan és örökre „mi” marad, nem mondjuk, halljuk, értelmezzük „ők”-nek, mondjon bármit ebben a témában Ron Werber vagy a Békés Megyei Bíróság.
Csak remélni tudjuk, hogy ez az ítélet és annak indoklása nem válik precedensértékűvé a hazai igazságszolgáltatás gyakorlatában. Mert ezentúl csak a „közvetve” szót kell odabiggyesztenünk utólag egy szöveghez, s attól kezdve bármi akármit jelenthet. Mint Karinthy paródiájában a „jó napot kívánok” köszönés. A megszólított a „beszéd lényegét összefoglalva, a logika szabályainak megfelelő” módon arra a következtetésre jut, hogy ismerőse közvetve azt kívánta neki: folyjon ki a szeme. Nem hisszük, hogy a Békés Megyei Bíróság ítéletét Karinthynak eme Freudról írott paródiája motiválta, holott ebben a feltételezésben még volna valami vigasztaló. Az igazságszolgáltatás viharsarki letéteményesei vélhetőleg saját kútfőből merítették a törvény alkalmazásának eme díszes példányát.
Ezért nyugodt lélekkel, félelem és fenntartások nélkül állíthatom, a Békés Megyei Bíróság tisztelt hivatalnoka alkalmatlan a bírói pályára, és ez nem sértés, nem minősítés, hanem közvetve önkritika, mi több, egyenesen önostorozás, s abból egy jogállamban semmiféle hátrányom nem származhat. Hacsak az nem, hogy egy nevezőre hoznak Tóth Károllyal. Úgyhogy inkább mindent visszavonok.