Uniós misztika

Az Európai Unió alkotmánytervezetének első tizenhat paragrafusát néhány hete hozta nyilvánosságra az Európai Konvent. II. János Pál pápa ismét szóvá tette, hogy Európa alaptörvényében illenék legalább utalást tenni a kontinens keresztény hagyományaira.

Vasárnap II. János Pál pápa a római Szent Péter téren összegyűlt hívekhez szólva hangsúlyozta, hogy az Európai Unió alkotmánytervezetének és a majdani alkotmánynak említést kell tennie a földrész keresztény gyökereiről, és ez egyáltalán nem csorbítaná az európai politikai struktúrák jogosan világi jellegét.
A szentatya Európa védőszentjeinek, Szent Cirillnek és Metódnak a példáját említette, akik munkásságukban a kontinens keleti és nyugati részének egységét tudták megjeleníteni: egyformán hűek maradtak a római pápához és a konstantinápolyi pátriárkához, tiszteletben tartva a szláv népek hagyományait és nyelvét.
Sokak számára talán formainak tűnik a kérdés, valójában azonban a lényeget érinti. Az utóbbi hetekben több ország képviselői is nehezményezték, hogy a keresztény gyökerek említetlenül maradtak a tervezetben. Szájer József, az Országgyűlés fideszes alelnöke a konvent tagjaként az Európai Néppárt képviselőivel együtt nyújtott be módosító javaslatot, és erről február 13-án Seregély István érsekkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökével, Erdő Péter prímással, érsekkel és Veres András püspökkel, az MKPK titkárával is konzultált Budapesten. A javaslat szerint, amely az alapvető jogok chartáját és a lengyel alkotmány megfelelő részeit veszi alapul, a preambulumnak tartalmaznia kellene, hogy az Európai Unió tagállamai és állampolgárai tudatában vannak történelmük, az egyetemes és oszthatatlan emberi méltóság értékeinek, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás, valamint Európa spirituális és hitbéli örökségének. „Az unió értékeihez hozzátartoznak mindazok értékei, akik hisznek Istenben mint az igazság, az igazságosság, a jó és a szép forrásában, valamint mindazokéi, akik e hitet nem osztják, és eme egyetemes értékeket más forrásból eredeztetik” – tartalmazná az új preambulum.
A Szentszéknek és személyesen II. János Pál pápának nem a vasárnapi volt az első megnyilatkozása az egységesülő Európa alapvető jogi normáinak szövegével kapcsolatban. A Nagy Károly megkoronázásának (800. december 25.) ezerkétszázadik évfordulója alkalmából a Vatikánban tartott konferencián II. János Pál pápa az Európai Unió chartájának preambulumából kimaradt részek miatt fejezte ki csalódását, hangsúlyozva, hogy az Istentől való elfordulás, a Teremtő parancsainak semmibevétele a XX. században tragédiákhoz, különféle, magukat isteneknek tartó tirannusok rémuralmához vezetett. Bírálta a pápa a charta egyéb tartalmi hiányosságait is; kiemelte például, hogy az emberi személy méltóságát, a családok jogait sokkal erőteljesebben és bátrabban kellett volna hangsúlyozni, és helytelenítette, hogy a dokumentum nem tekinti embernek az embriót, és megengedi a vele való kísérletezést.
2001 májusában a szentatya Krisztodoulosz érsekkel közös nyilatkozatot írt alá Athénban az Areioszpagoszon. Ebben kifejtették: „Örülünk az Európai Unió sikerének és előrehaladásának. Az európai földrész egysége mint egyetlen összefüggő valóság, anélkül azonban, hogy az azt alkotó népek elveszítenék saját nemzeti öntudatukat, hagyományaikat és önazonosságukat, már a földrész »atyjainak« tekinthető politikusok álma volt. Az az erősödő irányzat azonban, amely egyes európai országokat szekularizált államokká kívánja átalakítani a vallásra való mindenféle utalás nélkül, visszalépést jelent, valamint tagadja ezen országok lelki örökségét. Arra kaptunk meghívást, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket, hogy Európa egyesítése végbemenjen. Feladatunk, hogy mindent megtegyünk azért: maradjanak sértetlenek Európa gyökerei és keresztény lelkülete.”
Az európai alkotmányról 2002. június 20–23. között tartott római értekezlet résztvevőinek küldött hosszú üzenetében is foglalkozott a pápa a földrész keresztény gyökereivel. Európa új intézményes rendje felé haladva nem lehet figyelmen kívül hagyni a földrész keresztény örökségét – írta II. János Pál pápa. Anélkül, hogy engednénk valamiféle nosztalgikus kísértésnek, vagy megelégednénk azzal, hogy mechanikusan lemásoljuk a múlt modelljeit, alkotó hűséggel kell visszafordulnunk az európai történelmet meghatározó keresztény gyökerekhez, és egyben nyitottnak lennünk korunk kihívásaira. A pápa szerint nem könnyű az európai politikusok feladata. Arra van szükség, hogy – a politikai intézmények helyesen értelmezett világi mivoltát tiszteletben tartva – elismerjék az értékek transzcendens gyökereit, ami a vallási dimenzió felé való nyitásban fejeződik ki. Ez lehetővé teszi, hogy a politikai intézményeket és a közhatalmat ne abszolutizálják, éppen azért, mert a személy mindenekelőtt Istenhez tartozik, akinek képmása kitörölhetetlenül bele van vésve minden férfi és nő természetébe. Ha ez nem történne meg, akkor azt kockáztatnák, hogy törvényesítik az Isten és a természeti-erkölcsi törvény kizárásához vezető laicizmust, agnosztikus és ateista szekularizációt, elvilágiasodást. Ennek tragikus következményei – ahogyan ezt maga az európai történelem bebizonyította – elsősorban a földrész polgári együttélését sújtanák. A folyamatban el kell ismerni és meg kell óvni az egyházak és a vallási felekezetek sajátos önazonosságát és társadalmi szerepét. Ezek továbbra is meghatározó szerepet töltenek be az értékre való nevelésben, az élet értelmére adott válaszban, a kultúra, a népek önazonossága megőrzésének előmozdításában. Nem lehet az egyházakat a magánszférába szorítani, hanem el kell ismerni és jogilag érvényre kell juttatni intézményes jellegüket. Le kell küzdeni azt a kísértést, hogy az európai együttélés alapjainak megteremtéséből kizárják a vallási közösségek hozzájárulását.
Az olasz parlamentben 2002. november 14-én tett történelmi látogatásakor mondott beszédében a pápa hangsúlyozta: Olaszország társadalmi és kulturális identitása, civilizációs küldetése Európában és a világban elképzelhetetlen lenne, ha elszakítanánk azt a kereszténység életerejétől.
Ez év elején, január 13-én a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testület tagjainak mondott beszédében a szentatya felsorolta azokat az elsődleges feladatokat, amelyeket mindenképpen el kell végezni ahhoz, hogy az emberiség ne rohanjon a vesztébe. E gondolatainak aktualitását a háborús készülődés adta. De külön kitért az egységesülő földrész keresztény gyökereinek kérdésére is: „Az új Európa olyan értékeket hordoz magában, amelyek kétezer éven át megtermékenyítették a gondolkodásmódot, és ebből az egész világnak haszna származott. Ezek között az értékek között a kereszténység kiváltságos helyet foglal el, mivel olyan humanizmus születését eredményezte, amely a földrész egész történelmét és intézményeit áthatotta. A Szentszék és a keresztény egyházak erre az örökségre emlékezve nyomatékosan kérik az Európai Unió leendő alkotmányos szerződésének megfogalmazóit, hogy a szövegben tegyenek utalást az egyházakra és a vallási intézményekre. A laicitás maradéktalan tiszteletben tartása mellett három egymást kiegészítő szempontot kell elismerni: a vallásszabadságot, nemcsak egyéni és istentiszteleti, de társadalmi és egyesületi távlataiban is, a párbeszéd lehetőségét a kormányok és a hívek közösségei között, valamint annak a jogi státusnak a tiszteletben tartását, amelyet az unió tagállamainak egyházi és vallási intézményei már élveznek. Az az Európa, amely megtagadná múltját, amely tagadná a vallási tényezőt, és amely figyelmen kívül hagyná a lelki dimenziót, képtelen lenne megvalósítani az energiáit mozgósító nagyszabású tervet, vagyis azt, hogy létrehozza mindenki Európáját.”