Szabadkereskedelem vagy agrárkatasztrófa – Ki fizeti meg az EU-Mercosur-egyezmény árát?

Úgy tűnik, hogy majdnem 25 év elteltével, illetve végeláthatatlannak látszó és késhegyig menő csatározások után idén tavasszal életbe léphet az Európai Unió Argentínával, Brazíliával, Bolíviával, Paraguayjal és Uruguayjal kötött szabadkereskedelmi megállapodása. Most, hogy lőtávon belül került a Mercosur-egyezmény élesedése, az európai fősodrú média azonnal győzteseket és veszteseket hirdetett; Ursula von der Leyen fényes diadalát, Giorgia Meloni zseniális taktikai húzásainak sikerét és Emmanuel Macron csúfos vereségét énekelték meg a kontinens meghatározó orgánumai. Ám a rövid távon bezsebelhető aktuálpolitikai hasznokon vagy elszenvedett pillanatnyi vereségeken túl érdemes közelebbről megvizsgálni azt is, milyen pozitív és negatív hatásai lehetnek az Európai Unió gazdaságára a hamarosan érvénybe lépő szabadkereskedelmi egyezménynek. A Magyar Nemzet Szigethy-Ambrus Nikolettát, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány nemzetközi kapcsolatok elemzőjét és Regős Gábort, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdászát faggatta a várható következményekről.

Fotó: JEAN-MARC BARRERE Forrás: Hans Lucas

Az Európai Unió és az öt dél-amerikai ország közötti egyeztetések relatív hosszú időszakra tekintenek vissza. Az első lépések a Mercosur-államokkal a partnerség irányába még 1999–2000-ben kezdődtek, amikor az EU Tanácsa meghatározta a tárgyalási irányokat az úgynevezett interregionális társulási megállapodásra vonatkozóan ‒ idézte fel a Magyar Nemzet érdeklődésére Szigethy-Ambrus Nikoletta. 

Ursula von der Leyennek az elmúlt időszak sorozatos kudarcai után úgy hiányzott a Mercosur-megállapodás aláírása, mint egy falat kenyér. Fotó: AFP

 

Hosszadalmas és nehézkes tárgyalások sora vezetett a Mercosur-egyezmény aláírásához

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány nemzetközi kapcsolatok elemzője kifejtette: 2000 áprilisától egészen 2016-ig érdemi előrelépés nem történt, a tárgyalások 2016-ban vettek új lendületet. 2023-tól a tárgyalások főleg a vitatott területekre terjedtek ki, így a környezetvédelmi és mezőgazdasági ágazatokat érintő kérdésekre. 2024 decemberében beépítették a párizsi megállapodást, ezt követően pedig 2025 szeptemberében az Európai Bizottság hivatalosan is benyújtotta a megállapodás aláírására és megkötésére vonatkozó javaslatot. 

Ám ez heves vitákat generált mind uniós, mind pedig a társadalmi és vállalati szinteken. Szigethy-Ambrus Nikoletta egyúttal emlékeztetett arra is, hogy az EU Tanácsa és Parlamentje intenzíven vitatja a mezőgazdasági termékekre vonatkozó védzáradékokat és egyéb aggályokat, amelyek a ratifikációs folyamatot lassították. A 2025 december közepére tervezett aláírási ceremónia így, főleg francia és olasz ellenállásra, elmaradt. Végül idén január 9-én ment át a megállapodás, igaz, öt ország, Franciaország, Írország, Magyarország, Ausztria és Lengyelország ellenezte az egyezség megkötését. A végleges szövegről az Európai Parlament várhatóan idén tavasszal fog szavazni.

 

Az unió az exportjának mintegy ötvenedrészét bonyolítja az öt dél-amerikai országgal

Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza a szabadkereskedelmi megállapodás kapcsán a Magyar Nemzetnek elmondta: az Európai Unió említett államokba irányuló exportja 2024-ben 55,6, míg az import 56,7 milliárd euró volt. Az országcsoport az EU importjának 2,3, míg exportjának 2,1 százalékát adta.

Az importoldalon legnagyobb szerepe az ásványi termékeknek (például ércek, ásványi olajok), a zöldségeknek és a feldolgozott élelmiszereknek van, míg export oldalon gépek, vegyipari termékek és járművek játsszák a fő szerepet. Ez pedig már jelzi, hogy mely termékekben van az EU-nak komparatív előnye és hátránya, azaz hol számít további piacnyerésre és hol veszíthet ‒ közölte a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza.

 

Versenyhátrányba kerülhet az uniós mezőgazdaság

Szigethy-Ambrus Nikoletta hangsúlyozta: a megállapodás értelmében az európai uniós piacra lényegesen magasabb mennyiségben érkeznének áruk a déli országokból, mint korábban, mindez pedig versenyhátrányba hozná az EU-s mezőgazdaságot. Az importnövekedésben leginkább érintett termékek között van a marhahús, a baromfihús, a cukor, az etanol és a rizs is. Ezekre a termékekre a megállapodás vámkontingenseket nyitna meg.

Azonban mivel 

a Mercosur-országokban a felsorolt termékek előállítása alacsonyabb költségekkel jár, mint az EU-ban, ezért árnyomás nehezedne az EU-s termelőkre, így például a francia, ír, lengyel szarvasmarha-tenyésztőkre és a dél-európai cukorrépa-termelőkre

 ‒ jegezte meg Szigethy-Ambrus Nikoletta, hozzátéve: további kérdés, hogy míg az EU-ban szigorú állat- és növényvédelmi előírások mentén kell a gazdáknak termelni, addig a Mercosur-országokban jóval lazább rendszer uralkodik.

A dél-amerikai államokban olyan növényvédő szereket is alkalmaznak még ma is, amelyeket az EU-ban már hosszú ideje betiltottak ‒ mutatott rá az elemző, kiemelve: ugyan a megállapodás tartalmaz bizonyos védintézkedéseket (importkvótákat, védzáradékokat) arra az esetre, ha az import súlyos piaci zavarokat idézne elő az EU-ban, de ezek alkalmazása jellemzően lassú és túlbürokratizált.

 

Elegendő védelmet jelentenek a kialkudott védzáradékok és kvóták?

Regős Gábor az elemzésében kifejtette, hogy a védőintézkedések egy jelentős részét az európai mezőgazdasági termelők a különböző tárgyalási fordulók során harcolták ki. Ezek olyan érzékeny mezőgazdasági termékeket érintenek, mint a baromfi, a marhahús, a tojás, a citrusfélék és a cukor.

De ilyen védintézkedés például az is, ha az import volumene vagy az árak nyolc százalékkal növekednének, illetve csökkennének az elmúlt három év átlagához képest, akkor az adott termékre a vámmentesség felfüggesztésre kerülhet. Ezenfelül egyes termékeknél (például marhahús) kvótákat is bevezetnek, amely felett a vámmentesség már nem érvényes, ez pedig szintén gátat szabhat a piacvesztésnek. Kérdés persze, hogy ez a gyakorlatban hogyan működik majd ‒ mutatott rá a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza.

 

A magyar gazdák ki sem heverték az ukrán dömpinget, most Dél-Amerikából ömölhet a gabona

Szigethy-Ambrus Nikoletta kitért arra is, hogy a megállapodás a magyar gazdákra is jelentősen hatna a jelenlegi formában. Szerinte a legnagyobb vesztese az egyezménynek az állattenyésztés volna, különösen a marha- és baromfiágazat. Az olcsó marhahús miatt csökkenne a magyar felvásárlási ár, romlana a jövedelmezőség, mindez pedig azokon a területeken okozná a legnagyobb gondot, ahol különösen nagy jelentősége van az ágazat fennmaradásának.

A növénytermesztésben a közvetett negatív hatások is érvényesülnének: a beáramló olcsó dél-amerikai takarmány és gabona lenyomná az árakat, ami kedvezőtlenül hatna a magyar termelőkre. Az ukrán gabona okozta sokk után tehát egy újabb, még nehezebb helyzetet teremtene a közép-kelet-európai, így a magyar piacon is ‒ emeli ki az Oeconomus elemzője, megjegyezve: kicsi az esély arra is, hogy a megnyíló új piacok révén a magyar mezőgazdaság nagyobb profitra tegyen szert.

 

Érdemes lenne finomhangolni az egyezséget, hogy ne a családi vállalkozások húzzák a rövidebbet

Szigethy-Ambrus Nikoletta szerint a földrajzi távolság mellett fontos szempont ebben az erős helyi verseny a dél-amerikai társaságok között, valamint a magyar márkák ismeretlensége. Bár a Mercosur-szerződés számos olyan pontot tartalmaz, ami valóban elősegítheti az EU számára az exportbővítést,  túlsúlyban vannak azok az érvek, amelyek a tárgyalások folytatását, a megállapodás finomítását, átalakítását javasolják. A mezőgazdaságot érintő torzulás európai szinten is meghatározó lenne, ezért fontos az EU-nak is észrevenni az ebben rejlő komoly kockázatokat ‒ emelte ki az Oeconomus nemzetközi kapcsolatok elemzője, leszögezve: a legnagyobb vesztesei a megállapodásnak azok a kis és közepes családi vállalkozások lennének, amelyek elsődleges bevételi forrása a mezőgazdasági tevékenység.

 

Az alku egyaránt teremt lehetőségeket és veszélyeket

Ugyanakkor Regős Gábor a megállapodás eredményeként említette, hogy az uniós exportőröknek nem kell megfizetniük az eddigi 15–35 százalékos vámot, míg a dél-amerikaiaknak az eddigi 20–35 százalékos vámot. Egyúttal az elemző felhívta a figyelmet arra is, hogy az autókra vonatkozó vámok egy része is csak fokozatosan tűnik el, és a mezőgazdasági import sem marad korlátoktól mentes. A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint tehát nehéz előre megmondani, hogy mi is lesz a megállapodás hatása. Az alku egyaránt teremt lehetőségeket és veszélyeket ‒ mutatott rá, megjegyezve: szerencsés esetben a járműgyártó ágazat többet tud exportálni, míg a mezőgazdaság nem szenved károkat (sőt esetleg megpróbál fejlődni a nagyobb verseny miatt), míg kedvezőtlen esetben ennek az ellenkezője következik be.