Az integráció komplex nemzetközi együttműködés, amely különféle kereskedelemi és gazdasági tömörülések vagy intézmények formájában valósulhat meg. Ilyen a szabadkereskedelmi terület (az övezeten belül leépítik a vámokat és a kvótákat, a kívül lévőkkel minden tagország külön nemzeti vámokat és kvótákat alkalmaz), a vámunió (a kívül lévőkkel szemben közösek a külső vámok), a közös piac (az övezeten belül liberalizálják a tőke- és a munkaerő-áramlást), az „egységes” belső piac (a „nem vám jellegű” korlátokat is leépítik, vagyis széles körű gazdaságszabályozási és gazdaságpolitikai harmonizációt feltételez), a gazdasági unió (a gazdaságpolitikák „integrációját” is megvalósítják) és a politikai unió (a hatalom és a törvényhozás fokozatos átvitele községi szintre). Magyarország nemcsak reálgazdasági értelemben, hanem szerződéses alapon is része az európai integrációnak. Igaz, csak a szabad kereskedelem formájában, s ez még nem terjed ki a mezőgazdasági termékekre.
Az egységes európai piac kialakításáról az Európai Közösség állam- és kormányfői 1985-ben döntöttek. Ennek érdekében a „négy szabadságjog”: a kereskedelem, a munkaerőmozgás, a szolgáltatásvégzés és a telephelyválasztás, valamint a pénz- és tőkeforgalom szabadságának a biztosítását tűzték ki célul. Ám az egységes európai piac megteremtéséhez különböző fizikai, technikai és pénzügyi akadályokat kell felszámolni.
A fizikai akadályok megszüntetése alatt a nemzeti határokon történő ellenőrzések felszámolását értik. A határformalitások megdrágítják a határátlépést, s megakadályozhatják, hogy egyébként fizikailag közeli termelők között ésszerű együttműködés alakuljon ki. A technikai akadályok felszámolásával a még fennmaradt nem vám jellegű kereskedelempolitikai korlátokat kívánják leépíteni. Különösen nagy figyelmet szentelnek a különböző nemzeti szabványoknak és a termékekre vonatkozó előírásoknak, a szolgáltatási szféra liberalizálásának. Fontos lépéseket tettek az állami megrendelések (közbeszerzések) „piacának” integrálására, hiszen azok korábbi védettsége nagyban hozzájárult bizonyos csúcstechnikai ágazatok világpiaci lemaradásához. Tipikus példa volt erre az információs technológiai vagy a telekommunikációs ipar. A nemzeti standardok különbözősége miatt az európai cégek átlagosan háromszor annyi típust gyártottak ugyanabból a termékből, mint amerikai és négyszer annyit, mint japán riválisaik. A szolgáltatások között kiemelt figyelmet kapott a hitel- és tőkepiacok egységesítése és egyesítése. Fokozatosan liberalizálják a közúti, a vasúti és a légi szállítást, az energiaszolgáltatások piacát, valamint a postai és távközlési szolgáltatásokat is.
A pénzügyi akadályok elsősorban az áruk és szolgáltatások áramlásának versenyfeltételeit torzítják el. Az eltérő adóterhek vagy a szubvenciók jelentősen megváltoztathatják adott termékek költségviszonyait. A belső piac kialakítása érdekében ezért egyszerűsítették az adózást a kettős adózás felszámolásával és az adóterhek közelítésével. Ez érintette az árstruktúrákat és az egyes termékeken lévő adóterheket, valamint eltérések forrása volt a költségvetés bevételei tekintetében. A tagországok között eltérőek voltak a közvetett fogyasztási (jövedéki) adók (dohány, szeszes italok, üzemanyagok stb.) is. A különféle nemzeti adózási rendszerek (társasági adók, profit- és jövedelemadók stb.) miatt – a forgalmi adók harmonizálása ellenére – az egyes országok között viszonylag jelentős különbségek maradtak fenn a hatósági költségterhekben.
Az európai integrációs elmélet a gazdasági uniót összekapcsolja a monetáris integrációval, aminek központi eleme a közös vagy az „egyetlen” valuta létrehozása. A gazdasági integráció ezzel egészül ki monetáris unióra.
Az Európai Bizottság 2001 júliusában tette közzé fehér könyvét az „európai kormányzás” jövőbeni reformjáról. A bizottság a „jó kormányzás” öt alapelvét határozta meg: nyitottság (az intézmények nyitottabb működése és aktívabb kommunikáció a közvélemény felé); részvétel (a polgárok és a különböző intézmények bevonása a döntésekbe és azok végrehajtásába); elszámoltathatóság (nagyobb átláthatóság); hatékonyság (a célok kijelölésében és a végrehajtásban); koherencia (a célok lényegi meghatározása és jobb koordináció a politikák között). Ezeket az elveket kiegészíti az, hogy a választott intézkedéseknek összhangban kell lenniük a célokkal, s az akciók szintjét (regionális, nemzeti vagy uniós) gondosan kell megválasztani.
Az európai kormányzásnak demokratikusabbnak és hatékonynak kell lennie. A demokratikus kormányzás feltételezi az állampolgárok aktívabb részvételét az unió ügyeiben, s a civil társadalom szerepének növelését. A hatékonyság javítása különösen a kibővülésekkel válik sürgetővé, hiszen az unió sikere és stabilitása nagyban múlik azon, hogyan tud 25–28 tagállammal hatékonyan működni úgy, hogy a célokat világosan határozza meg, a kompetenciákat megfelelően osztja el, s koordinálja az azok eléréséhez és az érdekek érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket.
Az integráció előnyeinek nagy része politikai jellegű (biztonság növekedése, demokrácia garantálása), de olyan gazdasági és társadalmi következményei (nagyobb mozgásszabadság, külföldön tanulás lehetősége stb.) is vannak, amelyeket nem lehet számszerűsíteni és mennyiségileg kifejezni. Az integrációs előnyök lehetnek közvetlenek, mint a piacnyitásból származó kereskedelemnövekedés vagy közvetettek. Ilyenek azok a hatékonysági és jóléti előnyök, amelyek a nagyobb piacokból vagy az intenzívebb versenyből származnak. De az előnyöket és a hátrányokat jó vagy rossz gazdaságpolitikával nagymértékben lehet befolyásolni. A kérdés tehát nem az, hogy érdemes-e csatlakozni, hanem hogy milyen feltételekkel és módszerekkel lehet a hatásokat optimalizálni, és érdekeink érvényesítéséhez a legkedvezőbb feltételeket elérni.
Az integrációs hatások alakulása nagyban függ a konjunkturális feltételektől. A keleti bővülésnél kedvezőtlen körülmény, hogy éppen a recesszió éveiben valósul meg. Ez magyarázza a költségvetési transzferek szűkkeblű meghatározását, vagy éppen azt, hogy a belépéskor kerül sor vállalatok bezárására és korábbi befektetések külföldre vitelére.
Külön kérdés a mezőgazdaság uniós támogatása. A termőföld alapú jövedelemtámogatás valóban alacsony szintről indul, de mi is megkapjuk azokat az ár- és exporttámogatásokat, amelyeket az unió mai polgárai megkapnak, bár a magyar gazda egy ideig a jövedelemtámogatásnak csak az 55 százalékát nyeri el. Tény, hogy egy több százezres agrárgazdálkodói réteg valószínűleg nem lesz képes arra, hogy bekerüljön az agrártámogatás rendszerébe. Ez a réteg termékeinek egy szűk fölöslegét tudja majd értékesíteni „félpiaci” körülmények között. A helyzetüket nehezíti, hogy termékeikből (például sertésből és baromfiból) a piacon nagyon erős verseny lesz. Ezek fölé az „önellátó gazdaságok” fölé ki kell terjeszteni a szociális hálót!
Az integráció mégis előnyös akkor is, ha a mérhető előnyök netán minimálisak vagy adott esetben éppen negatívak. A kívül maradás esetén ugyanis a negatív következmények még nagyobbak lehetnek. Például az árfolyam-bizonytalanság és az árfolyamkockázat kiküszöbölése előnyös az üzleti környezet, valamint a beruházások alakulása szempontjából. Ez hozzájárul a kereskedelem bővüléséhez, s az olcsóbb tőkeforrások nagyobb mobilitása kedvezőbbé teszi a beruházásokat és a fejlesztést. Az egységes valuta javítja az „árak átláthatóságát”, megkönnyíti az üzleti döntéseket és a kalkulációkat. A megnövekedett pénzpiaci biztonság lehetővé teheti a bankok és a részvénypiacok által követelt általános kockázati prémiumok és ezen keresztül a kamatlábak mérséklését, aminek következtében több juthat beruházásra. A stabilabb és alacsonyabb kamatlábak különösen hasznosak a kamatérzékeny szektoroknak (például az ingatlanpiacnak, az építőiparnak vagy a fogyasztói szolgáltatásnak). A monetáris unióban való részvétel egyik legnagyobb horderejű haszna a dezinflációs politika költségeinek csökkenése. Javul az adórendszer hatékonysága, csökkennek az állami költségvetés finanszírozásának terhei. A költségmegtakarítások és a dinamikus hatékonysági előnyök nagyobb gazdasági növekedésben összegeződnek, ami javíthatja a foglalkoztatási lehetőségeket.
A szigorú monetáris és költségvetési politika ára ugyanakkor a strukturális gyengeségekkel küzdő országokban a nagyobb munkanélküliség és a lassúbb növekedés lehet. Normális körülmények között a költségek elsősorban rövid távon merülnek fel, míg a hosszabb távú szerkezetátalakító és hatékonyságjavító hatások alapján az unió mérlege nagy valószínűséggel pozitívnak bizonyul. A monetáris integráció legnagyobb „árának” a nemzeti gazdaságpolitikai autonómiák és kompetenciák szűkülését tekintik. Az árfolyam- és a kamatláb-politika ezzel kikerül a nemzeti hatáskörökből, és egységessé válik. A nemzetgazdaság vagy egyes szektorainak és régióinak a védelmére, segítésére ezeket az eszközöket külön nem lehet felhasználni. Aggályként merül fel, hogy az elmaradottabb országok uniformizált kamatlábak mellett miként lesznek képesek a belátható időn belüli felzárkózáshoz szükséges növekedési „többletet” hoszszú időn keresztül elérni. Ám a gazdaságpolitika más eszközei megmaradnak, így a költségvetési politika is, ami jelentős manőverezési lehetőséget adhat.
Az integráltabb uniónak jobbak a pozíciói a nemzetközi kereskedelmi feltételek alakítása szempontjából. Ez különösen a kisebb országok (például Magyarország) számára hozhat előnyöket; a monetáris integrációnak jelentős jövedelem-újraelosztó hatásai lehetnek. A szigorú stabilizációs kényszerek különféleképpen hatnak egyes társadalmi rétegekre, s ez befolyásolja a munkanélküliséget is. Ezek a hatások azonban eltérően érintik az országokat, egyes fejletlenebb országok egészében lemaradó régiónak minősülhetnek. Ez régiós szintű kiegyenlítő, kohéziós mechanizmusokat igényelhet.
Magyarország az eurózónához való gyors csatlakozás mellett döntött. A fő érv, hogy a belépés költség-haszon mérlege a számítások szerint számunkra is egyértelműen pozitív lenne. Az előnyök között felsorolhatjuk az átváltási és tranzakciós költségek megtakarítását, a kockázati prémiumok csökkenését, az antiinflációs politika költségeinek mérséklődését, a kereskedelemre és a külföldi tőkebefektetésekre gyakorolt pozitív hatást.
A kibővülés kapcsán a fő dilemmát mindkét oldalon az jelenti, hogy a felzárkózás mennyiben történjen az unióba való belépés előtt vagy után. Ebben a vonatkozásban a jelenlegi tagok és jelöltek érdekei és nézetei esetenként jelentősen eltérnek. Az integrációs folyamat „felhígulásának” elkerülése a valóban egyesült Európa elérését szolgálja. Olyan erős „központra” van szükség, amely alkotóelemeit bővülése ellenére képes összetartani, minőségét és azonosságát megőrizni. Ez a „központ” vagy „kemény mag” nemcsak néhány ország szövetsége, sokkal inkább valamilyen szélesebb politikai és gazdasági struktúra, amely követi a hagyományos európai politikai, szociális, kulturális és erkölcsi értékeket, és amely valószínűleg a jelenlegi tagországok többségét magában foglalja, miközben folyamatosan új tagokkal erősödik.
Milyen államberendezkedésű EU-ban kell gondolkodnunk? Sokan úgy vélik, ennyi országot integrálni csak föderális keretek között lehet. Mások ezt nem szeretnék. Nekünk sokkal inkább régiók közti szinten megvalósuló kormányzásról kellene gondolkodnunk, ami figyelembe veszi a tradíciókat, a határokon keresztüli együttműködés racionalitását mind a gazdasági, mind a kulturális és emberi kapcsolatok vonatkozásában, olyan történelmileg régóta létező régiókban, amelyekre a földrajzi, a kulturális és etnikai hasonlóság és közelség a jellemző. Ezek kiépítésében és kihasználásában Magyarországnak különleges érdekei vannak.
-------------------------------------------
A fenti szöveg a március 3-án elhangzott előadás rövidített, szerkesztett változata.
Az előadás megtekinthető március 8-án (szombaton) a Duna Televízióban 13.10-től, március 9-én (vasárnap) 13.00-tól az MTV-n, valamint 23.05-től az M 2-n.
A Mindentudás Egyetemének következő előadása március 10-én 19.30-kor kezdődik a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem informatikai épületének B28-as előadójában (Budapest XI., Magyar tudósok körútja 2/B).
Az előadások teljes szövegét a hozzászólásokkal és a vitával együtt a www.mindentudas.hu weblapon találják meg az érdeklődők.
Európai Unió
Fellázadt Európa Brüsszel migrációs terve ellen
